“Ez a tribute dolog azért nehéz, mert meg kell találni az egyensúlyt, hogy autentikus is legyél, de ne vidd túlzásba. Szerintem mi ezt Danival tök jól megtaláltuk. Imádjuk ezeket a dalokat, de aki ránk néz, Takács Vilmost és Lugosi Danit látja” – mondja Takács Vilkó, aki pár éve Lugosi Danival indította útjára a Nirvana Acoustic duót. A srácok a kultikussá vált Unplugged in New York album dalaival járják az országot – Budapesten legközelebb július 20-án láthatjuk őket a Kobuci Kertben –, de olyan számokat is műsorra tűztek, amelyek azóta eggyé váltak a legendás zenekar munkásságával. A srácokkal többek között arról beszélgettünk, mitől lehet a Nirvana ma is aktuális, van-e még létjogosultsága grunge-nak, és hogy összejöhet-e a nagy találkozás Dave Grohl-lal a Szigeten.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Mikor merült fel bennetek a Nirvana Acoustic ötlete?

Lugosi Dani: Vilinek vannak egyszálgitáros projektjei, ahol Guns N’ Rosest, vagy Rolling Stonest játszik, és volt egy olyan zenekara, amivel Alice in Chainst, nekem pedig egy olyan, amivel Nirvanát nyomtunk. Valamikor 2016 tavaszán felhívott, hogy nem lenne-e kedvem eljátszani vele az Unplugged in New Yorkot. Mondtam, oké, próbáljuk meg. A régi Instantban volt az első koncertünk, már arra több mint kétszázan eljöttek. Ez egy olyan projekt, amit nem lehet „el tábortűz gitározni”, erre odafigyelnek az emberek, mert a Nirvana mindenkinek féltve őrzött, gimis kincse. Nekem is az volt, ezért az elején féltem is kicsit…nem akartunk sorozatot csinálni belőle, úgyhogy nem is volt sok koncertünk, volt egy áprilisban, meg egy novemberben, de folyamatosan bökdöstek minket, hogy legyen következő. Volt egy Ellátóházas bulink, amire elfelejtettünk meghívni embereket, aztán dobtunk egy hátast, mert láttuk a Facebook-on, hogy hatszázan jelezték, hogy ott lesznek, hatezren pedig érdeklődnek az esemény után. Csináltunk elővételes jegyeket, amik egy nap alatt elfogytak. Ezért pár nap múlva egy újabb koncertet kellett csinálnunk, ahova megint eljött vagy négyszáz ember. Ekkor találtuk ki, hogy legyen egy koncert az A38-on, de az már ne két szál gitárral, hanem teljes felállással. Megkerestük Prepelicza Zolit (Apey&The Pea), Kocsis Mátét (Wellhello), Maszkurát (Maszkura és a Tücsökraj), Ölveti Matyit (Szabó Balázs bandája), és közreműködött Áron Andris és Lee Olivér is.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A hajón is telt ház volt. Meglepődtetek?

Takács Vilkó: Annyira nem, valahol ez várható volt. Inkább az előzmény, a dupla Ellátós koncert volt az, amin nagyon meglepődtünk.

A tribute eleve nehéz műfaj, dupla támadási felületet ad egy zenekarnak. Pláne egy Nirvanánál, ami tényleg egy legendás banda korszakalkotó lemezekkel, ráadásul a műfaj, jelen esetben a grunge alfája és omegája. Volt olyan pont, ahol elbizonytalanodtatok, hogy valóban meg kell-e ezt csinálnotok?

T.V.: Nem volt ez egy átgondolt koncepció, inkább csak az volt, hogy felhívtam Danit, hogy zenéljünk együtt, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Nem az volt bennünk, hogy pénzkereseti jelleggel csináljunk egy zenekart, és minden hétvégén járjuk vele az országot. A koncerteken az jön le, hogy az emberek imádják, hogy amennyire lehet, autentikusan próbáljuk visszaadni ezeket a dalokat, de nem mesterkélt az egész. Ez nem színház, nem öltözünk be Nirvanának, nem bohóckodunk.

L.D.: És az is fontos, hogy nem szabad úgy előadni a dalokat, hogy nekem mit jelentettek, meg kell próbálnom úgy átadni őket, ahogyan a lemezen vannak, hogy másoknak is azt jelentsék, azokat az érzéseket idézzék fel bennük, amikor hallgatták mondjuk, harminc évvel ezelőtt. Pontosan ez a nehéz ebben, hogy az üzenetet ne a saját fordításomban közöljem. Én csak egy cső vagyok, amin keresztül ez az üzenet kimegy, a saját érzelmeimet ilyenkor el kell nyomnom. Arra kell figyelnem, hogy a többiek is azt flasheljék, mintha először hallgatnák a Nirvana-lemezt.

A Nirvana az a zenekar, ami örökké aktuális, mert nem csak a grunge-on szocializálódott mai 30-40-esek kapaszkodnak a zenéjükbe, a tizenévesek is hallgatják. Szerintetek mitől aktuális ma a Nirvana?

L.D.: Szerintem a fiatalabb generációk amikor Nirvanát hallgatnak, értik, hogy ez egy egyszerű zene, nincs agyonbonyolítva, viszont van benne egy harag, egy kontrollált, irányított harag, amivel tudnak azonosulni. Nem az van benne, hogy bassza meg mindenki, hanem az, hogy te kapd be, és azért kapd be, mert…Szóval az egésznek van egy irányított jellege, nem csak úgy bele van üvöltve a világba. Én hatévesen találkoztam először a Nirvanával, engem akkor rabolt el. Nem értettem a szöveget, nem tudtam, miről van szó, de az őszintesége teljesen magával ragadott.

T.V.: Én tizenhárom éves voltam, amikor Kurt meghalt ’94-ben. Az, hogy öngyilkos lett, valamiért a kultusz része lett. Ezt látom a mai fiataloknál is. Ha a mai napig élne, akkor nem lenne ekkora kultusza. A csávó utálta magát, fejbe lőtte magát, ezzel olyan kultuszt teremtett meg, hogy a mai 13-14 éves lányok, akik otthon sírnak, mert depressziósnak érzik magukat, tudnak ezzel azonosulni. Ha bemész a H&M-be, látod, hogy ott lógnak a vállfákon a Nirvana-pólók. Meg is veszik a gyerekek, de igazából fogalmuk sincs a Nirvanáról, csak azt tudják, áh, ez az a zenekar, amelyikben az énekes megölte magát.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az Unplugged in New York nemcsak a zenekar életében volt fordulópont, ez volt az a koncert és később album, ami a Nirvanát igazán ismertté tette, nem csak a rockerek vagy grungerek imádták, hanem a zúzósabb zenét egyébként nem kedvelők is. Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki szerint a Nirvana egy csörömpölős, értékelhetetlen zenekar, de az Unplugged náluk is zöld utat kapott. Mennyire volt koncepció nálatok, hogy a „fogyaszthatóbb” Nirvana-dalokhoz nyúljatok?

L.D.: Egyáltalán nem. Az alapkoncepció az volt, hogy két gitárral menjünk ki a színpadra, ne legyen erősítő, így már egyből megvolt az akusztikus jellege a dolognak. És ha már van egy ilyen lemeze a Nirvanának, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ez a kiindulópont. Hogy az emberek miért szeretik jobban? Talán azért, mert ez egy nyugis lemez. Az Unplugged dalaira egyébként abszolút jellemző ez a „jaj nem tudom, mi a címe, de ismerem ezt a számot” – hozzáállás, ezt az albumot így vagy úgy, de tényleg mindenki ismeri.

T.V.: Én azt vettem észre, ahogy az Unplugged-nak is, meg a hangos buliknak is megvan a közönsége, és persze átfedés is van. Van olyan ember, aki kifejezetten az Unplugged-ot szereti, de ha megőrülsz a színpadon, vagy gitárt versz szét, az már túl kemény neki.

L.D.: Egyébként egy unplugged koncert sokkal nehezebb, mint egy hangos buli. Fölmentünk a hajó színpadára, és az első 5-10 szám úgy ment le, hogy karba tett kézzel álltak, és néztek, hogy most mi lesz. Van az egészben egy olyan, hogy ha ezt szarul csinálod, vagy túlautentizálod, akkor kész, meghalt az egész. Hiába énekelek jól, kék a szemem, és balkezes vagyok, ez senkit nem érdekel abban a pillanatban. Volt olyan, aki az oszlop mögül nézte a koncertet, hogy mikor fog elkövetkezni az a pont, amikor azt mondhatja: „Tudtam, hogy nem kellett volna erre eljönni, mert el fogják cseszni azt, ami nekem egykor olyan sokat jelentett!” Aztán megy tovább a koncert, és egyre jobban ellazul a közönség. A leggyakoribb komment a bulik után az, hogy köszönöm szépen, hogy visszavittetek ’93-ba. Vagy, hogy köszi, hogy felidéztétek bennem, milyen volt az első barátnőmmel, fel is hívom, igaz, nem beszéltünk harminc éve. Persze, az is nehéz, hogy 14-től 74 éves korig bárkit megtalálsz a közönség soraiban. Az egyik koncerten például ott volt egy csávó láncokkal, orrpiercinggel, Kurt Cobain-es pulcsiban és annyira hiteles volt, hogy az volt bennem, miatta pláne nem kúrhatom el. Neki nem a tinédzserkorát hozom vissza, ő akkoriban már egy érett, tapasztalt férfi volt, akit nem lehet átbaszni azzal, hogy rekesztek vagy nem rekesztek. Szóval, vagy úgy csinálod, ahogy az eredeti szól, vagy sehogy.

A hajós koncerten voltak liliomok, gyertyák, irodai székek, és ott volt Erica, a próbababa is, az In Utero lemezborítójáról, a színpadkép tényleg nagyon hasonlított az eredetire. Az Unplugged koncertfelvételt mennyire akartátok levenni? Dani, te is akkor pörögsz körbe az irodai székkel, amikor Kurt?

L.D.: Én pont a videó részével nem foglalkoztam annyira. Az, hogy ugyanúgy lökögessem magam a széken, mint Kurt, az nem volt cél. Eleve azokban a számokban, ahol ő nem gitározik, én gitározok, ha már ott van a kezemben. Másrészt, szerintem inkább az atmoszférán, a hangulaton és a zeneiségen van a hangsúly, a vizualitás a legutolsó dolog, ami számít. Persze, felvehettem volna a nagymama 13. századi, szürke menyétkardigánját, de nem ezt tartottuk fontosnak. Nem a Kurt Cobain-imitátor versenyt szeretném megnyerni. Kocsis annyit mondott, hogy neki van egy fekete, hosszú ujjú garbója, amilyen Dave Grohl-on is volt, ő akkor azt veszi fel. De nem akartunk farsangot, mert az kurva gáz. Az, hogy egy Guns ‘N Roses tribute-on a gitároson van egy cilinder, az oké, belefér. De ha már felvesz hozzá egy parókát, az már necces.

T.V.: Nyilván vannak olyan zenekarok, például egy Kiss tribute zenekar, ahol alap, hogy kikeni magát az ember, vagy egy Slipknot, ahol felveszik a maszkokat. Ez a tribute dolog pont ezért nehéz, mert meg kell találni az egyensúlyt, hogy autentikus is legyél, de ne vidd túlzásba. Szerintem mi ezt Danival tök jól megtaláltuk. Imádjuk ezeket a dalokat, de aki ránk néz, Takács Vilmost és Lugosi Danit látja.

Mik a tervek ezzel a formációval?

T. V.: Egy olyan zenekarról beszélünk, ami már nem aktív, nincsenek új lemezeik. Éppen ezért nem is nagyon tudjuk frissíteni a műsort. Van három vagy négy lemeze a zenekarnak, abból tudsz gazdálkodni, és nem mindegyik dalt lehet átírni unplugged verzióba. Nem akarunk ezzel a műsorral túl gyakran fellépni, nem akarjuk, hogy nekünk vagy a közönségnek unalmassá váljon.

Sokan vitatják, hogy a grunge műfaj létezett-e egyáltalán. Ha igen, akkor elsősorban a Nirvanához kötik. Szerintetek van ma/lehet létjogosultsága ennek a műfajnak?

L.D.: Szerintem van, ha a nu-grunge-ról, vagy olyanokról van szó, akik próbálkoznak mai modern dolgokkal összekeverni ezt a műfajt. Szerintem a grunge egy holt nyelv, kicsit a latinhoz tudnám hasonlítani, ami már nem élő nyelv ugyebár, de az orvostudomány még használja. Kicsit a grunge is ilyen a zenében. Lehet, hogy a következő ilyen vonulatot nem grunge-nak fogjuk hívni, de az biztos, hogy jelen van és lesz. Nekem Beethoven is egy kicsit ilyen, ezt halál komolyan mondom. Simán meghallom Beethoven zenéjében a rockot vagy a grunge-ot. Nem vagyok egy nagy kottaolvasó, de hallgatom, és ott van. Sőt, a Beatles-ben is ott van sok helyen. Sőt, a Nirvana is nagyon sok helyen Beatles-es. Ez egy olyan DNS-lánc amit nem lehet kiirtani. A grunge valahol egy alkotómag, ennek volt egy kifejezetten erős, irányított vonala az, amit a Pearl Jam, az Alice in Chains, vagy a Soundgarden képviselt. Egyébként szerintem egyre jobban jön vissza ez a saras, grunge-os vonal, most van kibontakozóban egy grunge-hullám.

T.V.: Van egy srác, Pintér Miki, egy nagyon lelkes grunge-mániás ember, igazi megszállott, aki megcsinálta a grungery.hu-t, most meg már ott tart a dolog, hogy van kiadója, és kifejezetten olyan zenekarokat szeretne foglalkoztatni, akik ezen a vonalon mozognak. Nem titok, hogy Danival mi is nekiálltunk saját számokat írni, mert tök jó ez a Nirvana-dolog, de ha már kreatív elmék vagyunk, miért ne kezdjünk el saját dalokkal foglalkozni. A Nirvana Acoustic az első lépés ahhoz, hogy a közeljövőben saját dolgokkal rukkoljunk elő.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mennyire vagytok fanatikusak? Elzarándokoltatok már például Aberdeen-be, Kurt Cobain szülővárosába?

L.D.: Nem. Oké, az összes Nirvana-videót láttam, de igazából nekem ez a része már lecsengett akkor, amikor ezt magamba zabáltam. Azt hiszem, akkor álltam meg, amikor úgy éreztem, hogy ismerem ezt a csávót. Mert van ilyen is. Az In Uterót már úgy tanultam gitározni, hogy hallgattam a számot, és tudtam, hova fog nyúlni Cobain. Az ő logikáját és zenei gondolkodását már gyerekként átéreztem. Hasonlót élt át apukám is anno, csak ő még a Deep Purple-lel: hogy megismered az arcot, miközben zenélsz. Ez egy nagyon furcsa találkozás volt, akkor én úgy éreztem, hogy én ezt kimaxoltam. Az összes album megvolt eredetiben, de úgy voltam vele, hogy a Nevermind-ot, amin a Smells Like Teen Spirit van, nem vagyok hajlandó megvenni. Aztán telt-múlt az idő, és rájöttem, hogy ez egy baromság, de még mindig nem vettem meg! (nevet) Az Unplugged műsorban viszont benne van a Smells Like Teen Spirit, de akusztikus verzióban. Pedig, ha Cobain-on múlt volna, lelőtt volna mindenkit a színpodon, hogy na, ezt ne. Persze, tudtuk, hogy lesz majd olyan, aki azt mondja majd, hogy tök jó volt a koncert, de minek kellett eljátszani a Smells Like-ot… Ezt a számot egyszerűen nem lehet kikerülni, ezt a Kurt Cobain is tudta, ő azzal tudott ez ellen védekezni, hogy 6-7. számként játszotta mindig, hogy essenek túl rajta gyorsan, gondolom én. Mi nem akartuk megfosztani az embereket ettől, mert valljuk be, sokan emiatt az egy kurva szám miatt jönnek el.

T.V.: Sokszor előfordul, hogy a negyedik szám után már üvöltik, hogy “My girl, my girl”. Egyrészt, nem is ez a szám címe, plusz nem is Nirvana dalról van szó, hanem egy 1800-as évek végén íródott siratóról. Ráakadtam a Smells Like-nak egy tök jó, folkos beütésű Patti Smith-feldolgozására, úgy voltunk vele, hogy ez tök jó, így kell eljátszanunk a koncerten.

L.D.: Ja, egy ilyen countrys, francia sanzonos dolog lett belőle. Nem volt bazári, meg tényleg foglalkoztunk vele. Azt beszéltük meg, hogy az eredeti műsor szent és sérthetetlen, amit viszont mi pluszban rakunk rá, abban meg legyen már annyi örömünk, meg kreativitásunk, hogy úgy szóljon, ahogyan mi szeretnénk.

Hol találkozhatunk veletek a nyáron?

T.V.: A hétvégén Szolnokon játszunk, de leszünk Keszthelyen és Csongrádon is, Budapesten legközelebb július 20-án lépünk fel teljes zenekaros felállásban a Kobuci Kertben. És játszunk a Szigeten is, épp aznap, augusztus 13-án, amikor a Foo Fighters is fellép.

L.D.: A Foo Fighters lejön, mi pedig épp akkor kezdünk a nagyszínpaddal szemben lévő színpadon!

Fotó: Horváth Péter Gyula

Húha, akkor át kéne hívni Dave Grohlt!

T.V.: Nos, ha Dave Grohl olvassa ezt az interjút, akkor innen üzenjük neki, hogy szeretettel várjuk! (nevet) Amúgy ezen tényleg gondolkodtunk, hogy a menedzsmentjüknek üzenni kellene valahogy, hogy heló, itt vagyunk. Vagy az is jó, ha csak odainteget!

Aztán lehet, hogy egyszer csak ott terem, és kiüti Kocsis Mátét, hogy na szevasz, majd én dobolok!

L.D.: Én amúgy simán kinézem belőle. Egy csomó olyan videó van, hogy bemegy valahova meglepetésszerűen, például ahol gyerekek zenélnek, és mondja, hogy heló, na megmutatom, ezt hogy kell csinálni. Szóval lehet, hogy koncert közben felpofátlankodik majd három rágóval a szájában és mondja Kocsisnak, hogy tűnés!

Fotók: Horváth Péter Gyula