A Fallen Angels borítóján kártyák hátoldalát látjuk, azonban Bob Dylyan gyorsan kiteríti a lapjait: új lemeze halmozottan hátrányosnak is mondható, hiszen nem elég hogy feldolgozásokat tartalmaz, de valójában folytatása az előző, Sinatra-dalokat tartalmazó albumának.
PZL – 061.hu
Tehát ezúttal is Sinatra áll a fókuszban, ezúttal is Daniel Lanois volt a producer, ezúttal is azt mondhatjuk: tiszteletre méltó a szándék, remek az album atmoszférája… Ugyanakkor: annak a dalait elénekelni, akit szerényen csak A Hangnak neveztek, nos, némi merészség azért kell. És halkan jegyezzük meg, hogy Dylannak bár karakteres az orgánuma, a saját szerzeményeit remekül interpretálja, de a magasak kiéneklésekor azért rezeg a léc. Ezzel Dylan maga is tisztában van, és mivel nem a The Voice-ban indult, ezért megpróbálta Sinatra melankolikus énjét felmutatni, kikapcsolta a színpadot keretező futófényeket, elhúzta a nehéz függönyöket, a dalok intim, füstös világa járja be a tereket.
Dylan idén volt 75 éves, fél évszázados kifogástalan dalszerzői életmű áll mögötte, 37. lemeze (amely a tavaly kiadott Shadows in the Night folytatása) afféle jutalomjáték. Maradjunk annyiban, hogy nem ez az album volt Dylan életének leginkább meghökkentő húzása. Amikor mint folk előadó rockos szerzeményekkel állt elő, nos, az olyan volt, mintha 19-re húzott volna lapot. A csendes-ülős, idilli melankóliát sugalló dalok a lecsupaszított hangszerelés ellenére sem unalmasak, kellemes háttere lehet egy beszélgetős, borozós estének, nem tolakodóak, viszont kimondottan erős a jelenlétük, az atmoszférateremtő erejük.
Nyilvánvalóan a Melancholy Mood a lemez csúcspontja, de a nyitó dal, a Young At Heart is erős közlés. A Fallen Angels visszafogott eleganciája, a Nat King Cole 1940-es évek hangszereléseit idéző megoldásai nagyon is szerethetővé teszik az albumot, annak ellenére, hogy inkább Dylan gesztusait kell értékelnünk, mintsem az előadói megoldásait. Dylan bukott angyalai nem a Pokolba zuhantak, hanem egy bárban ülnek, és a kártyalapok között kipillantva bámulják a holdat, és csak a derű óriát számolják.
Bob Dyan
Fallen Angels
Sony
12 szám 40 perc