“Ha meggyilkolsz, a húgod gyilkolod meg!” – A Két királynő című filmről

Erzsébet királynő a bőrbetegsége miatt egyre erősebb bohócos sminket tesz az arcára, és a végén már úgy néz ki, mint Ronald McDonald, mi nézők pedig menüben kérhetjük a romantikát, az ármányt, a szerelem nélküli hazug, a hatalom bűvöletében amortizálódó kapcsolatokat. Josie Rourke Két királynő című filmje olyan, mintha dramatizálnák John Guy új kutatásokra épülő könyvét, A skótok királynője: így élt valójában Stuart Mária című munkát, ugyanakkor azoknak is tetszeni fog, akik a világnézeteiket a Trónok harcával és a Kártyavárral illusztrálják.

PZL – 061.hu

Aki csak az a szereposztás miatt ült be a moziba, mert azt gondolta, hogy két nagyszerű színésznő, a Stuart Máriát alakító Saoirse Ronan és az Erzsébet királynő Margot Robbie ún. jutalomjátéka lesz a film, nos, azok abból a szempontból csalódni fognak, hogy ez a film nem két királynőről szól, hanem elsősorban Stuart Máriáról, Margot Robbie-t kevesebbet látjuk, ahhoz képest, hogy két királynői erőteret kéne bemutatnia a filmnek. Ez persze nem feltétlenül baj, a rendező, Josie Rourke érdekesebbnek találta Mária figuráját (Saoirse Ronan), John Guy könyve is az ő szerepét láttatja új szemszögből. Margot Robbie abban volt nagyszerű, hogy meggyőzően játszotta el a himlő és a hatalommánia miatt egyre inkább megcsúnyult és egyre inkább kiüresedő királynőt. A Két királynő Saoirse Ronan nagymonológja. A film megmutatta, hogy egy igazi klasszissal van dolgunk, aki mögé mindegy, hogy odarakunk-e ódon várkastélyokat vagy egy komplett hadsereget, vagy éppen Margot Robbie-t, semmi és senki nem látszik a felvételen, csak ő.

A Két királynőről süt, hogy a rendezője is nő, de hát milyen legyen az a film, amelynek főszereplői hölgyek, és az egyik legfontosabb kérdés az, hogy lesz-e gyermeked, vagy sem, ahol a szépség ugyanúgy a hatalom része, mint az öröklés adta előnyök. Ehhez képest viszont nagyon is férfias alkotással van dolgunk. Bizonyos jelenetei (például a két királynő találkozása) viszont azt sugallták, mintha színházban lennénk és nem moziban. Persze, lehet élni ilyen eszközökkel, ha indokolt, ha megidézzük egyébként is a színházi kulisszákat stb., de itt egyszerűen csak arról van szó, hogy Josie Rourke alapvetően színházi alkotó, aki egyébként a Donmar Warehouse színház művészeti igazgatója, és a The Royal Shakespeare Company vendégrendezője is volt. A hallgatózó, kuncogó öltöztetőnők, a finom szöveten szétterülő menstruációs vér, a tüllök és függönyök mögül előbújó nők erősen feminimmé teszik a film első felét, aztán az alkotás egyre keményebb lesz, egyre több megalázottság, hazugság, és gyötrelem kerül a felszínre, így erősödik a film drámai tónusa is.

És persze nagyon is reflektál a mai világunkra, hiszen a királynőség a privát élet és a privát boldogság elengedésével jár, így olyan ez, mint az önmegvalósítás metaforája: hogy egy nagy terv megvalósítása alatt összeroppan a normális élet kerete… Nem tudsz férjhez menni, és nem is lehetsz boldog, mert minden férfi veszélyezteti a trónt, vagy csak azért szülj gyereket, hogy sarokba szorítsd a konkurenciát. A Máriát szisztematikusan lejárató William Cecil lordpecsétőr ténykedése mögött nem nehéz megtalálni a ma használatos fogalmakat: karaktergyilkosság, fake news…. Szóval, a Két királynő nagyon is mai történet. Azt szokták mondani, hogy az üzleti életben senki másban nem bízhatsz, csak a rokonaidban. Ha viszont akkora üzletről van szó, mint a királyság irányítása, akkor pont a rokonokban bízhatsz a legkevésbé. Mert akár le is fejezhetnek.

Két királynő
amerikai film
szereplők: Margot Robbie, Saoirse Ronan
rendező: Josie Rourke
bemutató: január 31.

2019-02-01T06:18:58+02:00 2019. január 31.|