Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A gitár lehet tükör, gyilkos eszköz attól függ milyen szögben tartjuk, és milyen pedálokat rakunk magunk elé. A Killswitch Engage vérben abált romantikus metalcore-ját és Joe Satriani gitárosok távoktatásához készült demonstráció anyagát vizsgáltuk be.

PZL – 061.hu

A Killswitch Engage szögbelölövő pisztolyt idéző lábdobja, szentimentalizmusa, és energikussága megadásra készteti az embert: oké, az Incarnate című új albumuk igazi melodikus metalcore, halálhörgés és siralom, a maga nemében remek, modern metál munka. Éppúgy lehetne egy Red Bull röpnap aláfestő zenéje, ahogy egy „misztikus sorozatgyilkosos” krimi főcíme is.

Killswitch-2
Az anyaghoz nyilván komoly löketett adott, hogy visszatért az eredeti frontember, Jesse Leach, aki 2012 óta hörög újra a srácokkal. Az albumon minden oda van szögelve, csavarozva, tökig tekerték az imbuszkulcsot, a dalok tele vannak váltásokkal, egy-egy számban annyi ötlet van, hogy hat másik dalt is lehetett volna írni belőlük. Viszont az album nincs túljátszva, túlzenélve, és azért nem árt hangsúlyozni: ahhoz, hogy egy zenekar olyan mesterművet alkosson, mint amilyen az Incarnate, nemcsak nyitott szellemisséggel kell a műfajhoz közelíteni, de tudni kell zenélni, hangszerelni, tudni kell integrálni más műfajokat. 

Amikor az ember Joe Satrianit hallgat, mindig felmerül a kérdés: kell-e ennyit tudni a gitárról? Nem megy-e a kreativitás rovására az, hogy valaki úgy ismeri a hangszerét, mint a sebész az anatómiát… Ilyenkor jönnek a stílusgyakorlatok, az önmaguk előtt tetszelgő mutatványok, a zseni pózai. Közismert, hogy Satrianitól tanul Kirk Hammett (Metallica), Larry LaLonde (Primus) és Alex Skolnick (Testament) is.

banner-Shockwave_Supernova

Satriani mindent látott, ő már sokszor nem is önmaga, hanem a médiumai által nyilvánul meg, és még azt a laza gesztust is megengedhette, hogy Ritchie Blackmore kiválása miatt rövid időre csatlakozzon a Deep Purple-höz, csak hogy megmutassa: még Blackmore-ral is felmosatja Japán legjobb színpadait. Gitárokat, pedálokat terveznek neki, neveznek el róla, játéktechnikák köthetők a nevéhez, van, aki innen már inkább felköti magát egy hosszú kábelre a stúdiójában, vagy italba fojtja az alkoholizmusát, de Satriani szerencsére inkább lemezeket ad ki.

A Shockwave Supernova a maistro 15. lemeze, ami inkább magánügy, mintsem zenei szenzáció, mondjuk ezt annak ellenére, hogy ezt a sci-fis hangulatú albumot nem biztos, hogy világhírű tanítványai is ki tudnák néhány hét alatt gyakorolni. Mégis: annak ellenére fordul unalomba a lemez, hogy a Satriani cserélgeti maga körül a zenészeket, akik nem jelentettek számára kellő inspirációt, mert ha másokkal zenél, akkor is önmagával játszik.

Hiába állt a rajvonalra vele Vinnie Colaiuta, Chris Chaney, Marco Minnemann és Bryan Beller, mert senkit nem lehet felismerni, csak Satriani zseniális manírjait. Hiába mutatja meg, hogy ki mindenkit zenélne le éppen, de a gitár nem tükör, amiben magunkat nézegetjük, nem fürdőszoba kiegészítő, hanem olyan instrumentum, ami képes kapcsolatba lépni és leföldelni azokat az energiákat, amit egyszerűen úgy hívunk, hogy transz, vagy még egyszerűbben: rock and roll.

Killswitch Engage
Incarnate
Warner
45 perc 12 szám

 Joe Satriani
Shockwave Supernova
Sony Music
60 perc 15 szám

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •