A popsztárok olyanok, mint a szentek, mindig előkerül egy-egy ereklye, egy eretnek evangélium, mindig van egy hangszalag, valami koncertfelvétel, új válogatáslemez, a lényeg, hogy ha már a kiadónak élő szerződése van az örökösökkel, akkor szertartásrendbe felvesznek olyan rituálékat is, mint a fogyásjelentés megtekintése. Nemrég jelent meg Jimi Hendrix Machine Gun – The Fillmore East First Show című 1969-es koncertjének felvétele, és Legacy címmel egy David Bowie válogatás. 

PZL – 061.hu

Hendrix koncertjében az a legizgalmasabb, hogy egy korszak határán készült, 1969 szilveszterén. Akiket foglalkoztat, hogy milyen lehetett az átmenet az aranyporos hatvanas évekből a csillagporos hetvenes évekbe, nos, azok egy egészen konkrét élményt kapnak, ennél pontosabban egyszerűen nem lehet megmutatni egy korszak végét és egy másik kezdetét. Persze, ettől még a koncert inkább tűnik egy laza, verzékkel tarkított, végtelen szólókkal fűszerezett jammelésnek, mégis kimondottan ízes, élvezetes. A címadó Machine Gun különlegessége részben abban rejlik, hogy először 1969. augusztus 18-án, a woodstocki fesztiválon bonyolódik bele Hendrix a dal témájába, ezzel kezdi a Hear My Train A Comin’ című dalt, amely a szilveszteri showban is elhangzik.

Semmi cicó, nálam van a slukker!

Egyes monográfusok szerint a Machine Gun az egyik legjobb dal, amit valaha előadtak elektromos gitáron, a vietnámi háború elleni tiltakozásként is felfogható kompozícióban nemcsak a gépfegyver hangját utánozzák, de Hendrix mint kihoz a pedáljaiból, amit lehet, de az egész koncert olyan, mint egy effektbemutató show, wah-wah pedállal, mágikus feedbckekkel… Hendrix szokás szerint nagyon laza, nagyon cool módon mutatja meg, hogy a gitár az, amely a holdra szállás évében modellezni tudja a súlytalanság állapotát. A Stop és a Bleeding Heart című számokon kívül Hendrix a sajátjait játssza, és könnyen lehet, hogy a Machine Gun témájában benne van egy titokzatos fegyver röppályájának modellezése, és ha így van, ha nem, a fél világot megadásra kényszerítette.


David Bowie
újabb, Legacy című válogatása ereklyék, csontok, szövetek felmutatása, és egy ládikába való zárása, amit úgy hívunk: műanyag CD-tok. Persze, a kollekció hibátlan, biztonsági játék, é hogy úgy tűnjön, mintha teljes életmű válogatás lenne, felkerült a 2013-as The Next Day-ről Where Are We Now és a tavalyi Blackstarról a Lazarus, de valójában e két dalon kívül az életmű utolsó nagy periódusát nem szondázza a kiadvány, a 20 felvételből álló gyűjtemény nagy része a hetvenes éveket reprezentálja, és van néhány popsláger (Let’s Dance, Ashes To Ashes, China Girl, Under Pressure) a nyolcvanas évek első feléből is, de tíz sorlemez maradt ki (Never Let Me Down, Tin Machine, Tin Machine II, Black Tie White Noise, The Buddha of Suburbia, 1.OUTSIDE, Earthling, ‘hours…’ Heathen, Reality…)

Csillagporból lettél

Ez a 29 sorlemezből álló életmű egyharmada, szóval a válogatás finoman szólva is esetleges. Mert akkor legyen a fókusz a hetvenes és a nyolcvanas évek, minek az utolsó két sorlemezről is felrakni két dalt? A lemez érdekessége a 2016-os Life On Mars újrakevert verziója, ami hál’Istennek tiszteletben tartja az eredetit. Az album Bowie jellegzetes grafikai elemei közül használja a villámot (Aladdin Sane) és a fekete csillagot (Blackstar), már csak a dollárjel maradt le, igaz, azt Bowie sosem vette volna fel az ikonjai közé.

Jimi Hendrix
Machine Gun – The Fillmore East First Show
Sony
11 szám 55 perc

David Bowie
Legacy
Warner
20 szám, 72 perc