Néhány napja a Google Arts & Culture új projektjének köszönhetően elérhetővé vált Vaszilij Kandinszkij művészete – az interaktív honlap a művész hangjait, formáit és színeit teszi mindenki számára átélhetővé. Az absztrakt festészet egyik úttörője szinesztéziában “szenvedett”, hogy ez mit is jelent, azt most az online tárlat látogatói is megtapasztalhatják.
MM – 061.hu
A Google Arts & Culture Sounds like Kandinsky elnevezésű projekt a párizsi Pompidou Központtal együttműködésben valósult meg – a https://artsandculture.google.com/project/kandinsky interaktív honlapon elérhető projekt összegyűjti és digitálisan megőrzi Vaszilij Kandinszkij ikonikus munkáit és exkluzív életrajzi fényképeit, emellett soha nem látott új adalékokat is ad az orosz származású festő életművéhez.
Kandinszkij a szinesztézia betegsége révén színeket és formákat is hallott. A szinesztézia képességét az online tárlat látogatói is megtapasztalhatják: egy interaktív gépi tanulási kísérlet részeként maguk is belehallgathatnak egy Kandinszkij alkotásba, színek és formák hangjait lejátszva.
A művészeti projekt része emellett egy kiterjesztett valóságot alkalmazó Zsebgaléria, amely egy virtuális kiállítótérbe viszi a nézőket, ahol közelről felfedezhetik Kandinszkij közkedvelt műalkotásait.
A világ legnagyobb Kandinszkij gyűjteményét birtokló Pompidou Központnak és Nina Kandinsky személyes hagyatékának köszönhetően a projekt több száz ritka személyes fényképet is bemutat, ilyen a Paul Klee festőművésszel vagy a Kandinszkij feleségével közös fotó, amelyeket még sosem láthatott korábban a közönség.
5 érdekesség Kandinszkijról
1. Jobb későn…
Kandinszkij csak 30 éves korában kezdett komolyan foglalkozni a művészettel. Korábban jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott, majd felhagyott tanulmányaival és elkezdett festeni Németországban. Münchenben Kandinszkij Anton Ažbe impresszionista mester festőiskolájába járt, elvégezte az általa rendkívül unalmasnak talált anatómia- és aktrajzoló gyakorlatokat. Ugyanakkor a mester lendületesebb, impresszionizmus-inspirálta festészeti órái személyiségére és későbbi művészetére is hatást gyakoroltak, ami felfedezhető „impresszióknak” nevezett későbbi képein.
Kompozíció VII, 1913
2. Szinesztézia
Bizonyos színeket barátságosnak, másokat barátságtalannak talált (ez a fajta gondolkodásmód felnőtt korában is megmaradt) és a színekhez folyamatosan hangokat kapcsolt. Erősen kötődött a festékanyagokhoz is. Úgy kezelte a festékeket, mintha lények lennének: „Néha hallom a színek sóhaját” – mondta. Úgy vélte, a művészet és a zene kéz a kézben járnak. „A szín a billentyűzet, a szem a harmónia, a lélek a zongora sok vonóssal. A művész az a kéz, amely játszik, amely ha megérinti egyik vagy másik billentyűt, rezgéseket idéz elő a lélekben.” A szinesztézia egy olyan neurológiai jelenség, amelyben az agy látás, hang vagy íz formájában számos észlelést vált ki az érzékszervi válaszból. Kandinszkij tehát látta a zenét. Ez a sajátos képesség arra késztette, hogy megkísérelje a hangokat és a zenét festészetbe átírni, ami elindította az absztrakció felé vezető úton.
Sárga-vörös-kék, 1925
3. Monet szénakazlai
1895-ben látott egy impresszionista kiállítást Münchenben, és a szemébe ötlött Claude Monet szénakazlakról festett képsorozatának egyik darabja (valószínűleg a „nyár végén” festett változat). A katalógusban szerepelt a Szénakazlak cím, azonban Kandinszkij hiába nézte a képet, sokáig képtelen volt felismerni rajta az alakokat, a természeti motívumokat. „Ez felbosszantott” – írta később – „akkor még úgy éreztem, egy festőnek egyszerűen nincs joga effajta homályossággal festeni”.
Szürke ovális, 1917
4. Az első absztrakt festő
Kandinszkij özvegye 1947-ben tette fel a kérdést, hogy ki készítette az első nyugati absztrakt festményt. Maga a művész úgy tartotta, ő az első, és ennek hangot is adott. 1935-ben írt levelet egy New York-i galériatulajdonosnak, ragaszkodva ahhoz, hogy az első absztrakt művészként hivatkozzanak rá. “Valójában ez a világ első absztrakt képe, mivel akkoriban még senki nem festett ilyen stílusban. Más szóval, ez egy »történelmi jelentőségű kép«” – írta egy szóban forgó, 1911-es munkájáról.
Kompozíció IV, 1911
