Az Iparművészeti Múzeum adott otthont ezen a hétvégén a SütniCake Sütemény és Tortafesztiválnak. A fesztiválok piacán tátongó űrt a terveknek megfelelően habos-babos élmény és pasztell hangulat töltötte be. De vajon van-e a kiegészítő ételeknek és kizárólag édességeknek szentelt fesztiválnak létjogosultsága? Milyen valódi élményt tud nyújtani egy ilyen esemény egy múzeumban? Hogyan leszünk képesek egynél több macaront megkóstolni? Ezekre az egyszerű kérdésekre kerestük a választ a hétvégén.

 HERPAI ANDRÁS- Nullahategy.hu

Közeledve az Iparművészeti Múzeum monumentális bejáratához felrémlett Faludy György elmélkedése a recski kényszermunkatáborból, miközben az éhhalál fenyegette az ott élő rabokat. Az író számítása szerint addigi életében megevett tortaszeletek összesen: „Öt centi magas tortákat számítva, hat emelet magas tortatorony; ha a többit is hozzáveszem, felhőkarcoló.

[…] A torták területén nem tehetek szemrehányást magamnak; elfogyasztottam, ami megilletett.”

A megrázó sorok és sorsok tudatában vajon tudjuk-e értékelni a desszert műfaját, képes-e a mai világban egy torta a boldogsághormon löketen kívül is nyújtani valamit? Szerencsére a borús idő keltette melankolikus hangulatot a múzeum bejáratában parkoló háromkerekű-prémiumkávé-Vespa presszókávéja eloszlatta. A kiszolgálás az íz élményt csak fokozta, kedves mosolygós informatív beszélgetés kedvet csinált az egész fesztiválozáshoz.

Az első SütniCake Sütemény és Tortafesztivál központi témája az Alice Csodaországban mese köré szerveződött. Az esemény központi grafikai eleme, amelyen mimóza cukorral teleszórt csókos ajkak köszönnek ránk, sajnálatos módon nem követte ezt a tematikát. Meglepő, hogy a Lechner Ödön tervezte „csoda”, maga az Iparművészeti Múzeum épülete jobban érzékeltette a Csodaországot. A bejárat cicomás korlátja, és a belső terek letisztult formavilága emelkedett hangulatot teremtettek. A hely szelleme a szervezők részéről felelősséggel is járt, amelyet láthatóan fel is vállaltak: az installációs elemek, a reklám és az egyszerű, de mégis kifejező dekorációk is ezt érzékeltették. Kevésbé passzolt megjelenésben, a raklap bútorok sora, jelen esetben nem hozta az újszerűség és a trendiség varázsát, inkább zavart keltett; nem volt érthető és odaillő.

Az apró értetlenséget azért rögtön feledtette a sok színes pult, a világos színek, a vidám logók és az érdekes design elemek. A földszint kerengőjében rögtön a cup cake világába csöppentünk, ahol az ehető és ételfestékkel nyomtatott süteményostyákkal díszített finomságokat ismerhettük meg (Kicsicake). Változatos és egyedi kialakítású standokban volt mégis hasonlóság. Lehet, hogy csak a sütemény adta ezt a nyugodt, amolyan réveteg hangulatot, de lehet, hogy ez is a pasztellszíneknek, a trendi designnak együttesen volt köszönhető.

Nincs téma kiválasztva, vagy a téma törölve lett.

A kóstolást a Bolka Bonbon-nál kezdtük, bevállalósan egy levendula bonbonnal és egy levendula macaronnal. A színes apró sütik és bonbonok szivárványszínű sormintaként díszítették a standot. A két sütemény ízében azt hozta, amire számítottunk. A macaronból azért érdemes lesz legközelebb fanyarabb ízesítésűt választani, mondjuk meggyből vagy barackból. Talán így a sok cukor elbújik a gyümölcs karaktere mögött.

Felocsúdva a cukor okozta „kómából”, Raj Ráhel flódnijával folytattuk. Miközben tanulmányoztuk a mélybarna-szilvakék lapokat egy roll-up molinón, a friss gőzölgő flódnit ügyes kezek szeletelték fel nekünk. A magas sütemény egész szánkat betöltötte, percekig átadtuk magunkat az érzésnek.

A következő teremben Raj Ráhel kiállítását láthattuk. Az arany keretben bemutatott műveken híres reklámok, plakátok és festmények marcipánból készült átiratai bizonyították az alkotó kreativitását. A szemlélő rögtön a szentendrei Marcipán Múzeumban érezhette magát, és keserű(mandula) szájízzel gondolkodhatott az étel és a képzőművészet antagonisztikus ellentétén.

Az ehető művészet kategóriájába sorolható a PipiCake tortái és ehető virágai és kagylót formáló édességei. Lebilincselő volt a formák egyszerűsége, látszott, hogy nem akart több lenni, mint ami: nem éreztük fölösleges cicomának az édes orchideákat, a tengeri kagylókat. Szívünk szerint végigtapogattuk volna a selymes leveleket és a szirmokat.

A süteménysoron a különlegességek mellett kóstolhattunk házi készítésű klasszikus tortákat (Napfényes Cukrászat), nyalókákat (Sugar shop) vagy minimousse-okat (Suhajda). Ebbe a sorba, a megfelelő ritmusban találkoztunk a süteménykészítéshez elengedhetetlen kiegészítőket áruló standokkal és lakberendezési részleggel is.

A fesztiválhangulatot mégis a színes és változatos programok szolgáltatták. A szülők számára a legtanulságosabb volt a gyereksarok, ahol akár tortadobozt is készíthettek a fiúk és a lányok. A felnőtteket jóval több program várta kezdve a macaron bemutatóval egészen a cup cake díszítés rejtelmét ismertető előadásig. A fesztivál rendezői szerették volna összeterelni legjobb cukrászatokat, cukrászokat és manufaktúrákat. A merőben szubjektíven értelmezhető cél elérése azonban kérdéses. Szükséges-e a teljes szakmát reprezentálva fesztivált rendezni egy igen korlátozott számú látogatót befogadó térben? Sikerült e tényleg a legjobb cukrászatokat bevonni a kezdeményezésbe? Ezekre a kérdésekre nem tisztünk válaszolni, mert számunkra fontosabb volt a komplex (látvány, íz világ, hangulat) élmény, mint a reprezentatív jelleg. Mégis hiányérzetünk támadt, hogy a nevesebb, akár 100 éves múltra visszatekintő cukrászdák nem képviseltették magukat.

Összességében a hétvége kellemes meglepetése lett a SütniCake. A résztvevők megtöltötték a teljes földszintet, kényelmesen lehetett nézelődni, érdeklődni. A cukrászok és az eladók kedvesek, türelmesek és nyitottak voltak. A fesztivál jól alkalmazkodott az Iparművészeti Múzeum tereihez és légköréhez. Ez az igazodás a múzeum részéről kölcsönös volt, az emeleten a fesztivál belépőjével ingyenesen látogatható volt a századfordulós cukrászati eszközöket és tárgyakat bemutató kiállítás. A résztvevők és a szervezők is kitettek magukért, amelynek látható bizonyítéka volt a sok mosolygós arc, és a sok csillogó szem. Aki elfáradt a sok édesség kóstolásában a földszint közepén az Alice Csodaországban témájában készült versenytortákban gyönyörködhetett.

Vezető kép: SütniCake Facebook