Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Az a Kuba, ahol Fidel Castro a hétvégén a 90. születésnapját ünnepelte, már egészen más világ, mint ahol a szeretett-gyűlölt forradalmár csaknem fél évszázadon át hatalmon volt. Bár a “Comandante” születésének kerek évfordulójára hónapok óta rendezvények sorával készültek országszerte, politikai öröksége igencsak megkopott.

MTI

A 47 éves uralma alatt 10 amerikai elnökkel dacoló és a kubai hírszerzés szerint több mint 600 – Washington és más ellenséges hatalmak által irányított – gyilkossági kísérletet túlélt Castro számára minden bizonnyal a leginkább szíven ütő változás hazája életében, hogy az Egyesült Államok hivatalosan többé nem esküdt ellensége az országnak. A drámai fordulat öccsének, a hatalmat 2008-ban átvevő Raúl Castrónak a munkásságához köthető, amellyel kapcsolatban a kommunista kubai állam megalapítója nem rejti véka alá kétségeit.

A karibi szigetország jelenleg az 1959-es forradalom óta nem látott átalakuláson megy keresztül. Bár a politikai szabadságjogok élvezete továbbra is várat magára, egyre több ember dolgozik a felívelőben lévő magánszektorban, lazultak az utazási korlátozások, bizonyos helyeken az internethez is hozzáférhet a lakosság, s tavaly egyfajta történelmi lépésként Havanna helyreállította diplomáciai kapcsolatait legfőbb hidegháborús ellenségével, Washingtonnal.

Ez utóbbi fejlemény annak ellenére történt, hogy az Egyesült Államok befolyása alatt álló Fulgencio Batista kubai diktátor hatalmának 1959-es megdöntésében főszerepet játszó Fidel Castro évtizedeken át Washington politikája és befolyása ellen küzdött. S e harcát tulajdonképpen ma is folytatja: a hivatalos állami médiában múlt pénteken közölt cikkében Castro bírálta Barack Obamát, amiért a májusban Japánban tett történelmi látogatásán nem kért nyíltan bocsánatot az 1945-ös hirosimai és nagaszaki atomtámadásokért, ahogy világossá tette az amerikai elnök márciusi kubai látogatása után azt is, hogy országa nem szorul rá arra, hogy a “birodalom” bármit is adjon neki.

“A legtöbb latin-amerikai számára Fidel Castro az Egyesült Államok egyeduralma és felügyelete elleni hősies ellenállást jelenti” – magyarázta Peter Hakim, az Inter-American Dialogue nevű agytröszt nemzetközi politikával foglalkozó szakértője. “De nem hiszem, hogy sokáig fognak még rá hősként tekinteni (.) A modern világ maga mögött hagyta őt és Kubát” – tette hozzá. Bár Castro a visszavonulása óta csak ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt, hatását még érezni lehet a politikában. Bert Hoffmann, a hamburgi GIGA intézet latin-amerikai tanulmányokkal foglalkozó politológusa szerint a forradalmár még mindig fontos szerepet játszik a kubai politikai vezetés letéteményeseként.

Kevin Casas-Zamora, az Oxfordi Egyetem politológusa úgy látja, hogy Fidel Castro továbbra is “közvetett befolyást gyakorol” a rezsim azon tagjain keresztül, akik nem értenek egyet a Raúl-féle, korábban elképzelhetetlennek tűnő és a társadalom egy részét reménnyel eltöltő gazdasági és külpolitikai reformokkal. Sokak szemében továbbra is Fidel “a minden”, aki ingyenes egészségügyi ellátást, lakhatást és oktatást biztosított a szegény szigetország lakosainak. “Ő a sport, a kultúra. A lázadás. Ha a kubaiakra azt mondják, hogy lázadók, az Fidelnek köszönhető” – lelkendezett a 48 éves Manuel Bravo, aki üvegesként dolgozik.

A 71 éves Martha Beatriz Roque azonban egészen más színben látja a 90 éves volt vezetőt. “Diktátorként fogok emlékezni rá (.). Ő az e-k férfija: egomániás, egoisztikus, egocentrikus” – magyarázta a nő, aki egyike volt annak a 75 kubai máskéntgondolkodónak, akit 2003 “fekete tavaszán” börtönöztek be. Számára Fidel Castro öröksége egyet jelent a “káosszal, a gazdasági problémák megoldásának hiányával és az országban élő valamennyi ember életének ellenőrzésével”.

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •