Négyszázötven éve, 1566. szeptember 6-án halt meg az ostromlott Szigetvár alatti táborban I. Szulejmán török szultán. Tavaly decemberben jelentették be, hogy a szigetvár-turbéki szőlőhegyen minden valószínűség szerint megtalálták Szulejmán szultán sírhelyét.
MTI
Az oszmán Török Birodalom legnagyobb uralkodója 1494. november 6-án született I. Szelim egyetlen fiaként. Hétéves korától oktatták nyelvekre, tudományra és katonai ismeretekre, gyakorlati tapasztalatait tartományok kormányzásával szerezte. A török birodalom addigra kiheverte az utolsó nagy mongol hódítótól, Timur Lenktől 1402-ben elszenvedett vereséget, és újra terjeszkedett. Szelim elfoglalta Egyiptomot és Szíriát, behódolt neki Mekka és Medina, döntő vereséget mért a perzsákra. Szulejmán 1520-ban lépett apja örökébe. A fiatal szultánt így jellemezte a velencei követ: “Magas és vékony, mégis erős testalkatú. Nyaka egy kicsit túl hosszú, az arca keskeny, az orra horgas, bajsza és szakálla ritkás, bőre kissé sápadt, megjelenése mégis kellemes. A hírek szerint bölcs és világos ítéletű, és mindenki jó uralkodást remél tőle.”
Than Mór: A mohácsi csata
A harcias kedvű Szulejmán nyomban hódító hadjáratokat indított: 1521-ben elfoglalta a magyar végvárrendszer legfontosabb láncszemét, Nándorfehérvárt (Belgrádot), a következő évben az Egyiptom és Anatólia közti tengeri utat ellenőrző Rodosz szigetét a johannita lovagoktól. A mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én megsemmisítette a magyar seregeket, de a védtelen Budát csak feldúlta és kirabolta, nem foglalta el. Szulejmán döntő befolyást gyakorolt a magyar történelemre: a kettős királyválasztás után Szapolyai Jánost támogatta a Habsburgok ellenében, mert végső célja Bécs elfoglalása volt. Ezt 1529-ben és 1532-ben is megkísérelte, de a császárvárost nem sikerült bevennie.
Az ősi vetélytárs Perzsia ellen vezetett 1534-35-ös hadjárat során elfoglalta Bagdadot, az iszlám világ egykor legragyogóbb városa Isztambul árnyékában hanyatlásnak indult. A perzsa Szafavidák ellen még kétszer szállt hadba, 1548-49-ben és 1555-ben, az ekkor kötött béke biztosította a megszerzett hódításokat: Arméniát és a kijáratot a Perzsa-öbölhöz. Szulejmán Észak-Afrika hatalmas területeit – Tripolit, Tuniszt, Algériát és Marokkót – is annektálta. A szolgálatába fogadott kalózvezér, Rőtszakállú Hajreddin tuniszi pasa megverte a spanyol-velencei egyesült flottát, így a Földközi-tenger keleti részét az 1571-es lepantói csatáig a törökök uralták. Az oszmánok 1565-ben megpróbálkoztak a stratégiai fekvésű Málta elfoglalásával is, de a négy hónapos ostrom kudarccal zárult.
Szulejmán szobra Szigetváron (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)
Szulejmán a magyar hadszíntéren 1541-ben jelent meg ismét: kardcsapás nélkül, csellel elfoglalta Buda várát, másfél évszázados hódoltságba döntve az immár három részre szakadt, kiszolgáltatott Magyarország jelentős részét. A szultán 1543-ban újabb stratégiai fontosságú erősségekhez jutott, amikor bevette Siklós, Pécs, Székesfehérvár és Esztergom várát. I. (Habsburg) Ferdinánd magyarországi és Szapolyai fia, János Zsigmond erdélyi birtokainak egyesülését megakadályozandó, seregei 1551-52-ben bevették Szolnokot és Temesvárt is, bár Eger ostroma kudarccal végződött. Mindezzel Szulejmán jelentősen hozzájárult az önálló Erdélyi Fejedelemség későbbi létrejöttéhez is.
Utolsó nagy vállalkozása Magyarország ellen irányult: 1566. szeptember 6-án Szigetvár elhúzódó ostroma közben halt meg. Halálát a sereg elől eltitkolták, a vár két nappal későbbi bevétele után belső részeit Szigetvár mellett temették el, és föléjük szentélyt emeltek. Tavaly decemberben jelentették be, hogy a szigetvár-turbéki szőlőhegyen minden valószínűség szerint megtalálták Szulejmán szultán sírhelyét, az egykori mauzóleumot, valamint egy oszmán kori települést. A helyszínen jelenleg is folynak az ásatások.
Szulejmán temetése korabeli török festményen (Forrás: atlasobscura.com)
I. Szulejmán a török birodalom legkiválóbb uralkodója volt, aki kiérdemelte a Nagy melléknevet. Fellendítette az ipart és a kereskedelmet, hidakat, utakat, vízvezetékeket és mecseteket építtetett. Ez utóbbiak közül a legpompásabb a Szulejmán-mecset Isztambulban, ahová magát a szultánt is eltemették. A törököknél Törvényhozóként (Kánuni) emlegetik, mert parancsára készült el az iszlám vallásjog, a saría által nem szabályozott helyzetekre vonatkozó világi törvénykönyv. Kiváló hadvezér és a kor viszonyai között igazságosnak mondható fejedelem volt, aki tisztségviselőit nem származás vagy vagyon, hanem érdem alapján választotta. Viszonylag toleráns volt a keresztények és zsidók iránt, utóbbiak üldözését be is tiltotta birodalmában. Pártolta a tudományokat és művészeteket, számos tehetségnek biztosított támogatást. Kiváló költő is volt, a török mellett arabul és perzsa nyelven verselt.
Háremének kedvenc hölgye a szláv származású rabszolganő, Hürrem (Roxelana) volt, akit több évszázados hagyománnyal szakítva, a birodalom népeinek legnagyobb megdöbbenésére feleségül vett. Egy újabb hagyományt megtörve a szultánát idős korában is maga mellett tartotta, nem küldte egy távoli tartományba. Hürrem nemcsak szép, hanem az intrikákban is tehetséges volt: elérte, hogy Szulejmán kivégeztesse egy másik feleségétől született, Musztafa nevű fiát. Szulejmán utolsó éveit megkeserítette a kedvenc feleségétől született Bajazid és Szelim vetélkedése, melynek végén Bajazid kapta meg a selyemfonalat. Szigetváron – azon a helyen, ahol egykor a szultán sátra állott – 1994-ben felavatták Szulejmán emlékművét és a magyar-török barátsági parkot. 1997-ben felállították itt a várvédő Zrínyi Miklós emlékművét is, így az egykori ellenfelek szobra ma már a két nép barátságát hirdeti.