Salvador Dalí katalán festő harminc éve, 1989. január 23-án halt meg.

MTI

1904. május 11-én született Figuerasban (katalánul Figueres). Már kora gyermekkorában ügyesen rajzolt és rengeteget olvasott, kedvére bújhatta jogász végzettségű apja hatalmas könyvtárának köteteit. Egy nyári szünidőben a Pichot család tulajdonában lévő malomban ismerkedett meg az impresszionisták műveivel. Az élmény meghatározta egész életét. Tizenkét éves volt, amikor beiratkozott szülővárosa művészeti akadémiájára.

Először 1919-ben a városi színházban (ma Dalí Múzeum) tekinthették meg az érdeklődők néhány képét, ekkoriban már az írással is próbálkozott, a barátaival közösen szerkesztett időszaki kiadványban jelentek meg cikkei. 1920-tól a madridi San Fernando Szépművészeti Akadémia hallgatója volt, nem csak rendkívüli tehetségéről, botrányairól is híressé vált. Ezekben az években kötött szoros barátságot a filmes Luis Bunuellel és a költő Federico García Lorcával.

Kivételes festői képességeivel már madridi és barcelonai tanulmányai alatt kitűnt. 1925-ben első önálló kiállításátünnepelhette. Korai képein a futurizmus és a metafizikus festészet jegyei fedezhetők fel. Számos modort elsajátított, saját, érett stílusa az 1920-as évek második felére alakult ki, amiben szerepe volt Sigmund Freud pszichoanalitikuselméletének a tudattalan képek erotikus jelentéséről. (1938-ban Londonban találkozott az osztrák pszichológussal, majd jóval később előszóval és illusztrációval látta el Freud egyik könyvét.)

Párizsban kapcsolatba került Picassóval, csatlakozott a szürrealistákhoz, akik az “értelemnél valóságosabb tudattalant” próbálták kifejezni. 1929 és 1937 között festett képeivel a világ legismertebb szürrealista alkotója lett. Műveinek álomvilágában a hétköznapi tárgyak alakja megváltozik, gyakorlatilag képtelen, fogalmilag mégis követhető átváltozásokon mennek keresztül. Két szürrealista filmet is készített Luis Bunuel rendezővel, Az andalúziai kutyát (1928) és az Aranykort (1930). Paul Eluard első feleségével, Galával való találkozása megváltoztatta életét, az orosz származású Gala személyében rátalált élete szerelmére, feleségére, hűséges társára. Az 1930-as évek végén stílusa Raffaello hatására akadémikusabbá vált, elszakadt a szürrealista mozgalomtól. 1940-ben elhagyt

Spanyolországot, és 1955-ig az Egyesült Államokban élt. Az ekkor már világhírű művész színházi díszleteket, jelmezeket tervezett a Metropolitan Opera számára, luxusüzletek berendezésével bízták meg, még az ékszertervezésben is kipróbálta magát. Sikerei hazájába való visszatérése után sem maradtak el. Vallásos témájú képeket éppúgy festett, mint túlfűtötten erotikus alkotásokat. Szülőhelyén, Figuerasban munkásságának emléket állító múzeum nyílt, képei kiállításokon járták a világot, a budapesti közönség 1987-ben és 1988-ban csodálhatta meg műveit. Felesége 1982-ben bekövetkezett halála megtörte, Gala távozása után visszavonultan élt, ekkor készültek utolsó képei. 1989-ben szülővárosában hunyt el, ott is helyezték végső nyugalomra.