„Harminc éves korig prózát írni felesleges. Élni kell” – Bemutatták Temesi Ferenc 49/49 című regényét

“Az öregség szinte minden jót elvesz az embertől, de egyetlen jót megad: vissza tudsz nézni, szembenézni önmagaddal. Nekem már nincs időm hazudni” – fogalmazott új regényének a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott bemutatóján Temesi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent, 49/49 című szerelmesregényről Száraz Miklós György beszélgetett a Por, a Híd és a Bartók szerzőjével.

061.hu

Temesi Ferenc legismertebb regénye, az 1986-ban kiadott, életműsorozatának részeként tavaly újból kiadott kétkötetes Por, amellyel az író létrehozta a szótárregény műfaját. A műben szereplő Porlód Szeged megfelelője, amelyben nemcsak saját fiatalkorát, hanem ősei és a város múltját is bemutatja. Új regénye, a 49/49 főhősei – az 1949-ben született Márk és Ilona – negyven évig nem tudnak egymásról semmit, majd újból egymásra találnak. Noha Ill már évtizedek óta Norvégiában él, ahol gyermekei születtek és megözvegyült, a távolság sem akadályozhatja meg, hogy az egykori diákszerelem végre beteljesüljön. Eltérő élettapasztalataikkal, csalódásaikkal maguk mögött sokkal erőteljesebben tudnak kötődni egymáshoz, mint fiatalkorukban – és már kíméletlenül őszinték mernek lenni egymáshoz. A regény egyik része Porlódon játszódik 1967-1968-ban, ez a szál a tiniláv, a másik pedig a 2010-es évek elején, a nyuggeramúr.  A két év ismét két év, mint egy zárójel. Mindkét rész 49-49 fejezetre tagolódik” – mondta a szerző. Mint fogalmazott, a könyv annak bizonysága, hogy hatvan év felett is van szerelem, szex, összeveszés és kibékülés – bár ezt sokan nehezen tudják elképzelni. Európában egyre többen vannak nyugdíjas korban, tehát egyre aktuálisabb lesz ez az öregkori kitárulkozás.

A közel ötven év szerelem történetét úgy kellett megírnia, mint egy történelmi regényt, miközben a szerelem magasról tesz a történelemre meg a politikára – mondta a szerző. Elárulta, fontos szerepet játszik a történetben a generációjának oly fontos beat zene: sok régi, hatvanas évekbeli szám dalszövegét vagy azok részleteit írta bele a regénybe, a lényeget sokszor ezek az idézetek mondják ki a műben. “Az a nemzedék, amelyiknek nincsen saját zenéje, az nincs is. A mi időnkben még huszonöt évre szóltak a dolgok, most egy-két év és vége. Feltorlódtak egymásra a nemzedékek, nem tudják kifutni magukat, mert ott van a nyakukon a következő. A mi időnknek nagyon fontos része volt a beatzene, de mellette a táncház meg a diákszínházak is, amelyek mind az ellenállást képviselték”.

Elhunyt barátok, köztük Gion Nándor, Ördögh Szilveszter és Esterházy Péter is “beköltözött” a regénybe. Temesi a felvetésre, hogy bár Esterházyhoz hasonlóan nem erőlteti a tájleírásokat, ebben a regényben egy egész oldal olvasható a norvég vidékről, és az egész könyv tele van pötyögtetve nyúlfarknyi tájleírásokkal, továbbá megemlíti Jókait és a magát a tájleírás műfaját is, amit átlapoztak a huszadikosok. Temesi szerint a legnagyobb magyar író, Jókai Mór egész fejezeteket szentelt a tájleírásnak, de akkor még volt olyan, és volt is mit leírni. Mint mondta, Norvégia elképesztően gyönyörű vidék, ahol az Isten lábnyoma szinte érezhető, és bár Esterházyhoz hasonlóan avétosnak tartja a tájleírást, azt akarta, hogy ebből az olvasó is lásson valamit. “Ez az eddigi legnőibb regényem. Minden normális ember a nőknek ír, mert ők olvasnak, hát ez igazán egy női könyv” – emelte ki Temesi, és beszélt arról is, hogy a regényben hangsúlyos elem a hiúság, ami – minden ellentétes híreszteléssel szemben – leginkább a férfiak, különösen a kamasz fiúk tulajdonsága, nem a nőké. Páskándy Géza azt mondta a hiúságról, hogy a legnagyobb fölvivő erő, nem szégyellni kell, az alkotónak igenis szüksége van a hiúságra. A regényben azonban nem az írói, hanem a férfiúi hiúságról van szó.

Száraz Miklós György szerint a regény a benne szintén megidézett Ferdinándy György műveire jellemző megrázó erejű őszinteséggel íródott, ami Temesi szerint nem véletlen, kifejezetten a Szerecsenségem történetére akart utalni. “Megöregedtem, és sokkal keményebben látom magamat. Úgy érzem, egész életemben igyekeztem őszintén írni, hogy ez mennyire sikerült, eldönti az idő. Az öregség szinte minden jót elvesz az embertől, de egyetlen jót megad: vissza tudsz nézni, szembenézni önmagaddal. Nekem már nincs időm hazudni” – fogalmazott a könyvbemutatón a 68 éves szerző. Mint mondta, szerinte harminc éves korig teljesen felesleges prózát írni, mert nincs meg a szükséges élettapasztalat. Regényírás helyett harminc év alatt élni és élni kell, átélni a kort, és jegyzetelni. Temesi Ferenc elárulta azt is: jelenleg egy filmterven dolgozik, ám régóta foglalkozik egy másik regénnyel is, amelyben minden tudása benne lesz, amit csak férfi íróként a nőkről tudhat.

 Fotó: Nullahategy

2018-11-11T16:32:25+01:00 2018. november 9.|