Humor, társadalomkritika, filozofikus és művészi képsorok – hat animáció fiatal magyar alkotóktól. A Budapesti Metropolitan Egyetem animációs képzése több sikert megélt már. A következő rövidfilmeket is az egyetem hallgatói készítették, és legtöbbjük jó pár hazai és nemzetközi elismerést is bezsebelt.

061.hu

A METU Alkotóegyetem gyakorlatorientált képzései révén a hallgatók már a tanulmányaik alatt olyan kész alkotásokkal bővítik portfóliójukat, amelyek alkalmasak arra, hogy a közönség nagyvásznon, egy minifilmfesztivál keretében láthassa őket. A filmek a Dot&Line oldalon, az alkotókkal készült interjúkkal együtt is megtekinthetők, február 2-án pedig 18.30-tól az Uránia moziban várja az érdeklődőket a METU mozgókép szakos hallgatóinak eseménye, a Cinemascope. A vetítésen a Képalkotás – Mozgóképkultúra és média BA, a Televíziós műsorkészítő BA és a Televíziós műsorkészítő művész MA szakok utóbbi két évben készített, élőszereplős válogatott diplomafilmjei láthatók majd.

1. Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? (Horesnyi Máté)

A fekete-fehér, abszurd jelenetekből álló, a mindennapok értelmét kereső animáció Jacques Tati francia filmrendező előtt tiszteleg. Szabad kompozíciós film, amely „egymástól független jelenetek összekapcsolásából adódó érzet mentén próbálja definiálni a mindennapok mibenlétét.

2. Betti (Ács Zsuzsanna)

A dokumentarista animációs film egy interjúra épül, amelyet a Metropolitan Egyetem animációs mesterszakán végzett Ács Zsuzsanna egy női taxisofőrrel, Forgó Bettivel készített. Bettiben a nyolcvanas években punkként erős volt a szabadságvágy, amit később a taxizásban talált meg.

3. Mamahotel (Orosz Tina)

Aktuális, elgondolkodtató és vicces film a fiúról, aki épp hazafelé tart, hogy segítse beteg édesanyját, és egyúttal bemutassa szerelmét a családjának. Az anyósjelölt nem örül túlságosan a váratlan vendégnek. A hatperces karikatúra nagyon aktuális szociális problémát jelenít meg humoros stílusban, letisztult, minimalista, mégis érzékletes animációval.

4. Papa (Bakos Fanni)

Szavak nélkül is sokatmondó film, melyben egy kislány édesapját kíséri a hosszú úton. Szimbolikusan jeleníti meg azt a folyamatot, ahogyan a gyerek megéli szülője elvesztését, a dacolástól kezdve az elfogadáson át az elengedésig.

5. Spirit Walk (Finta Simon)

Lélekvándorlás. Technikájában és megvalósításában is nagyban eltér az előzőktől, de éppen ezért színesíti a palettát. Az absztrakt, nem könnyen emészthető, homályos alkotás egy régi erdőben játszódik, és ahogy haladunk a mély belseje felé, a növényzet egyre hangosabban kommunikálja emlékeit felénk. Nehezen értelmezhető, mint ahogy maga az élet is.

6. Bardo (Spitzer Fiorella)

Az öreg halász és kutyájának története életről, elmúlásról és a kettő közti átmenetről.