“Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.” Alig akad még könyv, amely olyan sok különböző nemzedéket és kultúrát szólítana meg, mint A gyűrűk ura. J.R.R. Tolkien trilógiájának első kötete 65 évvel ezelőtt jelent meg először.

061.HU

Hatvanöt esztendővel ezelőtt, 1954. július 29-én megjelent egy őrült angol professzor könyve, aki némelykor fejszét lengető vikingként riogatta a szomszédokat: a professzor neve John Ronald Reuel Tolkien, a könyv pedig A gyűrűk ura trilógia első kötete volt. “A Gyűrűk Ura tündérmese.

Mégpedig – legalábbis terjedelmét tekintve – alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében – vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak.” (Göncz Árpád) ?J.R.R. Tolkien professzorral az üzletben megesett, hogy a pénzzel együtt fogsorát is a pénztárpultra tette, az előadóteremben pedig néha a koboldokról tartott előadást. Nem csoda tehát, hogy a kiadó, Rayner Unwin “nagy kockázatnak” minősítette a könyvet és ezer font sterling körüli veszteség lehetőségére figyelmeztetett. “Azoknak, akik többet akartak hallani a hobbitokról, végül is teljesült a kívánságuk, de jó sokáig kellett várniuk,

A “Gyűrűk Urá”-nak a megírása ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal 1936-tól 1949-ig tartott: ebben az időszakban sok feladat hárult rám, amit nem akartam elhanyagolni, azonkívül más tanulmányaim és tanári munkám is lekötötték a figyelmemet, és sokszor teljesen elmerültem bennük. A késést természetesen csak növelte a háború kitörése 1939-ben: az elbeszélés akkor még nem ért el az I. könyv végéhez.” (J.R.R. Tolkien) Maga Tolkien (1892-1973) idejében figyelmeztetett, hogy a mű “túl hosszú, és túl bonyolult”. A cikornyától mentes, némileg nagypapás elbeszélő stílus a legnagyobb mértékben ódivatú volt, ami pedig a tartalmat illette – varázslókról, koboldokról és törpékről szól a történet – nem minősülhetett felnőtteket megszólító könyvnek. A 3500 példányban megjelent első kiadást egyes kritikusok azzal intézték el, hogy a könyv “Richard Wagner és Micimackó keveréke”.

A kiadó rövid időn belül ennek ellenére ezer font sterling veszteség helyett már ugyan ilyen összegű nyereséggel mert számolni. A nyereség azonban jóval több lett. A több mint 160 millió példányban megjelent három kötetes mű napjainkban egyike a világ legnagyobb példányszámban elkelt könyveinek, és a fantázia-regények és filmek anyjának számít. Hollywood neki köszönheti legsikeresebb filmsorozatát: egyedül a Peter Jackson rendezte harmadik rész 11 Oscar-díjat kapott, 800 millió eurós bevételt biztosított a moziknak és ezzel a Titanic után a filmtörténet legsikeresebb alkotásaként tartják számon. Alig akad még könyv, amely olyan sok különböző nemzedéket és kultúrát szólítana meg, mint A gyűrűk ura. Szerzője bigott katolikus, ókonzervatív tweed öltönyös elbeszélő volt, a könyv mégis a hatvanas évek hippi nemzedékének lett kézikönyve, amely nemzedék a képzelet birodalmában a létező világ ellenpólusát, a jobb jövő utópiáját vélte meglátni. Miközben Tolkien arra törekedett, hogy elbeszélésében német és skandináv hősköltemények mintájára angolszász mitológiát teremtsen, addig az általa megrajzolt Sauron elleni harcot egyetemlegesen minden lehetséges konfliktus tükörképének látták az olvasók. A vietnami háborúban amerikai katonák az ország félreeső vidékein bennszülöttekre bukkantak, akik Sauron szemét festették pajzsaikra. A tolkieni trilógia szűnni nem akaró sikeréhez nagy mértékben hozzájárult, hogy a mellékelt magyarázatok és térképek szinte tudományos jelleget kölcsönöznek neki.

A szerző önálló nyelvtannal rendelkező nyelvek tucatjait találta ki, még mielőtt elkezdte volna írni könyvét, s világának minden egyes újabb vonása kérdések sorát vetette fel, amelyeket Tolkien egy kutató komolyságával és szorgalmával igyekezett megválaszolni. Mindez érthetővé teszi, hogy Tolkien életének utolsó húsz évében nem publikált már jelentős írást, jóllehet szüntelenül dolgozott. Silmarillion című kötetével még mélyebbre akart ásni Középföld történetében. A könyv írását már az első világháború után elkezdte, de sehogyan sem tudta befejezni, mert képzelőereje feltartóztathatatlanul tovább burjánzott. A kötetet végül 1977-ben a fia jelentette meg posztumusz kiadásban.