A legújabb Terminátor-mozit, a Genisyst Arnold Schwarzeneggerre írták, aki ezúttal is hibátlanul alakítja az élő szövetet a fémvázon, bár még nem tudjuk, hogy az élő szövet megformálása a hitelesebb, vagy a fémvázé, minden esetre szerethető figurát hoz, magát az öreg Terminátor Papát.
PZL – nullahategy
Aztán ott van Emilia Clarke, akit nem könnyű felismerni barna hajjal, ő maga a sárkánysuttogó Daenerys Targaryen a Trónok harcából. 2029-ben járunk, de gyorsan visszamegyünk 1984-be a tépőzáras Nike cipők, és a keresztcipzáros bőrjakók korába. Csúcsra járatva a Vissza a jövőbe-érzés. Ügyesen hozták a ’84-es év arculati kézikönyvét, az időutazás remekül működteti a klasszikus Terminátor-filmekre utaló önidézet technikát.
Főleg az első két klasszikus mozi világát idézik be, még egy Ramones számot is hallunk, sőt punkok is feltűnnek egy jelenetben. Talán ez a hommage-jelleg is szerepet játszik abban, hogy azt mondjuk: az öt részből álló széria első két klasszikus epizódja után elkészült végre az a fejezet, ami leginkább emlékztet a korai Terminátor mozikra
Persze, kicsit sok az ideológiai habzás a felelősségről, arról, hogy ne pusztuljon el a Föld nevű égitest, de az igazi színpadias effekt az, amikor a meztelenre vetkőzött Sarah Conor (Emilia Clarke) és Kyle Reese (Jai Courney) beszáll az időutazáshoz rendszeresített gépbe. Nos, ez a jelenet olyan volt, mintha Alföldi Róbert-féle Az ember tragédiáját vették volna alapul, különös tekintettel az Az űr színre.
A vizuális effektek már nemcsak egy olvasztárműhelyt idéznek meg, hanem a tárgyakat atomjaira szétszedő nano-izét is, ami már szintén több, mint húsz éves szoftver Hollywoodban. Szóval, sok újítás nincs a filmben, ugyanakkor kimondottan látványos, dinamikus mozi lett a Terminator: Genisys.
A legviccesebb a “martinász szoftverben”, hogy a Terminator T-1000-es figura néhány másodpercig olyan, mint az art deco Oscar-díj szobrocska, de ugye ennek a filmnek maximum a speciális effektjeiért járhatna Oscar, de azokról is azonnal megállapítottuk, hogy old school trükkök.
A moziban nem a szokásos autópályás rallyk és kóla automatával felszerelt irodaházas akciójelenetek a legizgalmasabbak, hanem a három idősík egymásra játszása. 2029-ből 1984-be, onnan 2017-be ugrunk, és már-már ödipális effektet kap az egész, mert nem lehet tudni, hogy Sarah Connor Kyle-nak az anyja, a szerelme, vagy a gyereke.
A sztori nem különösebben érdekes. Az ellenállás vezetője, John Connor 2029-ben tovább harcol a gépek ellen. A Skynet gyilkos terve, hogy két frontról támad: a múltból és a jövőből, így változtatva meg végérvényesen a háború kimenetelét. Connor visszaküldi hadnagyát, Kyle Reese-t az időbe, hogy megmentse édesanyját, ezzel biztosítva saját létezését is.
Sarah Connort egy terminátor (Arnold Schwarzenegger) nevelte fel, akit a védelmére programoztak. Kyle-nak, Sarah-nak és a régi szövetséges terminátornak menekülnie kell egy T-800- és egy T-1000 elől, amiket a Skynet küldött rájuk.
Aztán meg kell szabadulniuk az új és félelmetes ellenségtől, magától John Connortól, akit átalakítottak ember-kiborg hibriddé, tehát Connor már nem más, mint egy T-3000-es. Hőseink menekülés közben sem felejthetik a napirendi pontjukat, azaz meg kell akadályozzák az Ítélet Napját.
A 170 millió dollárból forgatott film kellemes családi szórakozás, amiben a szerelmi vallomások és egyéb érzelmes jelenetek alatt úgy hull földre a popcorn, ahogy a nanorobottá váló John Connor pattogatott kukoricákra emlékeztető darabokra esik szét, amikor mágnest érintenek a testéhez.
Terminator: Genisys
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm, 125 perc, 2015
rendező: Alan Taylor
szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator) Jason Clarke (John Connor) Jai Courtney (Kyle Reese) Emilia Clarke (Sarah Connor) Byung-hun Lee (T-1000) Aaron V. Williamson (T-800)
Bemutató: 2015. július 2.
Forgalmazó: UIP-Duna Film