A film címe Tulipánláz, de a történet szempontjából maga a tulipán pont olyan mellékes, mint az, hogy egy tévés stúdiódíszletbe banánt vagy narancsot hozott a kellékes. A film egy rossz házasság története, az idős, vagyonos kereskedő (Christoph Waltz) pénzért megvette Sophiát (Alicia Vikander), mint valami szobadíszt, majd az ifjú ara fellázad sorsa ellen, és összejön egy festővel.

PZL – 061.hu

Itt csak annyi szerepe van a tulipánnak, hogy a lány kezébe adják, amikor modellt áll a vászon előtt, később pedig annyi, hogy van, aki meggazdagszik a tulipán-tőzsdén, más pedig nem. Vannak, akik a tulipán illatú tiltott szerencsejátékon akarnak meggazdagodni, ami éppenséggel lehetett volna kártya is, de akkor sem adták volna az alkotásnak rebetli címet. A Tulipánláz kimondottan konzervatív vonalvezetésű mozi, és bár és minden beállítása olyan, mintha egy németalföldi kiállítás megnyitón járnánk, azért a Netflix csatorna bármelyik történelmi sorozata csuklóból hozza ezt a kötelezően festményszerű és egyszerre hipernaturalisztikus világot.

A sztori sem volt túl meggyőző, mert elég nehéz elhinni, hogy egy felszarvazott férj kilenc hónapon át nem jön rá, hogy a felesége nem is állapotos, és hogy simán megszüli a cseléd a gyereket, és úgy adják elő az egészet, hogy a felesége szült – miközben a férj végig otthon volt. A félreértésekre alapított konfliktusok (a cselédruhába bújt feleséget követi a cseléd szeretője) mind-mind olyan motívumok, amiket ismerhetünk a klasszikus drámairodalomból, ugyanakkor az is igaz: néha ilyen is kell. Nehéz lokalizálni a film célcsoportját, mert nem egy művészfilmet hazudó filmes lektűrről van szó, nem is tiniknek gyártott kosztümös kalandról, hanem tényleg egy afféle régimódi történetről. 

A dialógusok sem sziporkáznak, ahhoz képest, hogy Tom Stoppard, a Szerelmes Shakespeare írója jegyzi, és meg kell hagyni: a film sokszor ül le, időz el a barokk csendéleteken, és nekünk maximum azért kell izgulnunk, hogy ártatlan tekintető Sophia ne bukjon le, és mindig idejében hazaérjen a szerelmi légyottjairól. A festő (Dane DeHaan, aki leginkább a szegény ember Leonardo DiCapriója) és Sophia viszonyáról nem tudunk meg semmit, maga a kapcsolat nem épül fel, kész tény, hogy a „fiatalok egymásba szerettek”.

De legalább lett volna valami bizarr a férj szexuális fantáziái között, az ilyesmik mindig feldobják a középkori történeteket… Ehhez képest annyi a vagányság, hogy harcra kész a katona, és hogy mindjárt elsül az ágyú… A másik Boleyn lány rendezője, Justin Chadwick megpróbált egy lektűrből társadalmi tablót festeni, de a történet a “kiszolgáltatott, és öntudatára ébredt nő lázadása” zsánert sem rakta fel jól, hiszen egyetlen szereplő sem játszik olyan átéléssel, hogy ne tűnne hakninak az egész, olyan, mintha a szereplők a nyári színházi szezonra rutinból lenyomtak volna valamit a Gyulai Shakespeare fesztiválon.

Tulipánláz
amerikai film
rendező: Justin Chadwick
Szereplők: Alicia Vikander, Christoph Waltz, Dane DeHaan
Bemutató: 2017. szeptember 28.
Forgalmazó: Fórum Hungary