Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2010. március 7-én az Oscar-díj történetében először győzött nő a legjobb rendező kategóriában: Kathryn Bigelow, A bombák földjén című iraki háborús drámájával összesen hat aranyszobrocskát söpört be a gálán. A díjeső sajnos nem változtatott a tehetséges női filmes alkotók egyébként népes táborának hollywoodi reprezentációján, mi azonban a történelmi pillanat évfordulója és a nemzetközi nőnap alkalmából bemutatunk hét olyan szakmai és/vagy közönségsikert aratott, időtálló filmalkotást, amelyet női rendező jegyez.

061.hu

Kedvencek temetője (1989)

rendező: Mary Lambert

A legtöbb család számára a költözés maga az újrakezdés. Creedék egy álmos maine-i kisvárosba költöznek, egy olyan hely szomszédságába, amelyet gyermekek építettek összetört álmokból. Az erdei állattemető közelében pedig egy rejtélyes indián temetkezési hely található, amely a feltámasztás erejével bír. A veszteség be is következik, a család előbb a macskáját veszti el, aztán a legsúlyosabb tragédiát is átélik. Az állatorvos Creed megjárja a poklot, kalauza pedig a jólelkű, öreg szomszéd, aki ismeri az élet titkait, de eleget látott ahhoz, hogy határozottan vallja: “Néha jobb halottan”. Stephen King egyszer azt mondta, hogy az egyetlen könyve, ami őt is megrémisztette, a Kedvencek temetője. Bár a regénnyel szemben az adaptáció kevesebb gondot fordít a veszteség fájdalmában megbomló elme és a gyászoló lélek tartaroszi útjának beszámolójára, Mary Lambert jóval sikeresebben ültette át filmre a horrort, mint a tavaly bemutatott új feldolgozás. A rendezői székbe eredetileg a horror mesterét, George A. Romerót szerződtették, de amikor az előkészületek elhúzódtak, Az élőhalottak éjszakája legendás rendezője otthagyta a filmet, és a helyére érkezett Mary Lambert.

Holtpont (1991)

rendező: Kathryn Bigelow

Bigelow elsősorban a női rendezőktől általában távol eső akciófilmes műfajban jeleskedik, de filmjeiben több zsáner is találkozik. Legismertebb rendezései között ott van az Alkonytájt (1987) című horror, Strange Days – A halál napja (1995) című neo-noir, az Örvénylő vizeken (2000) és A bombák földjén (2008) című háborús dráma, amivel elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat és a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát is, ezzel a kategória első női győztese lett. Van tehát miből meríteni, a listánkra mégis Bigelow extrémsportos akcióklasszikusát választottuk Patrick Swayze és Keanu Reeves főszereplésével. Terminátor-rajongók szerint a film lejárhatatlan érvényességének némi köze lehet ahhoz, hogy a tehetséges rendezőnő akkoriban James Cameron, a film executive producerének a felesége volt. Johnny Utah szerepére annak idején Charlie Sheen, Matthew Broderick és Johnny Depp is bejelentkezett, de Reeves szerencsére elhappolta előlük a melót. Valljuk meg, a pálcikalábú vetélytársak eleve bénán mutattak volna a vasalódeszkán, a Mátrix messiása viszont született hullámzsokénak tűnt, legalábbis jobban áll neki a szörfözés, mint a kiberkarate. A film leghímesebb húsvéti tojása Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers művészien kivarrt frontembere, akit a szörfös rosszfiú cameójában előadott gettópantomim után szépen belepofoznak a kaliforniai strandhomokba.

Wayne világa (1992)

rendező: Penelope Spheeris

Ki ne emlékezne erre a bugyuta, de imádnivaló zenés filmre a VHS-korszakból, ami szinte azonnal történelemmé vált, a bevétel minden várakozást felülmúlt, ami meghozta Mike Myers (Austin Powers-filmek) számára a várva várt hírnevet, és aminek megjelenése óta minden róker vadul rázza a fejét, ha megszólal az autóban a Bohemian Rhapsody. A Wayne’s World eredetileg az NBC Saturday Night Live show-jának egyik 1988-ban indult szkeccs sorozata, amiben Wayne és Garth (Mike Myers és Dana Carvey) a laza, egyedi, humoros, rockeres stílusukkal interjúztatják híres vendégeiket. Pár évvel később a Paramount fejesei úgy gondolták, hogy egész estés mozifilmet kéne csinálni a Wayne’ World-ből. Penelope Spheeris bízták meg a rendezéssel, aki korábban több zenei dokumentumfilmet készített. “Szerencsém volt. Évek óta küzdök mint női rendező ebben az üzletben, 45 éves voltam, amikor megkaptam ezt a munkát” – nyilatkozta egyszer Spheeris. A rendezőnő és Myers azonban nem jöttek ki jól a forgatás alatt és összekülönböztek a film vágásán is, ami miatt Myers nem engedte, hogy a film 1993-as folytatását Spheeris rendezze.

Amerikai pszichó (2000)

rendező: Mary Harron

Bret Easton Ellis ugyan gyűlölte a hírhedt kultregényéből forgatott éjsötét komédiát, Mary Harron roppant ügyesen dolgozta fel a forgatókönyvben és rendezte meg az erkölcsi érzékének határain sokszor túllépő, feldolgozhatatlannak vélt matériát. Az akkoriban is még kevésbé ismert Christian Bale feltétlenül el akarta játszani a pszichopata gyilkos Wall Street-i yuppie, Patrick Bateman szerepét az erőszak és perverzió extrém ábrázolásától megfosztott adaptációban, de ki kellett várnia, míg a filmstúdió által preferált Leonardo DiCaprio, majd Ewan McGregor is passzolta a lehetőséget. Bár a film nem robbantott bankot (nálunk be sem mutatták a mozik), a tökéletes alakítást nyújtó Bale esetében nem volt kérdés, hogy a későbbiekben sűrűn láthatjuk majd a mozivásznon. A projekt korai szakaszában egy darabig úgy volt, hogy Oliver Stone fogja rendezni a filmet, de David Cronenberg neve is felmerült. Az erőszakos filmek nagymestere végül azért mondott nemet, mert túl brutálisnak találta az irodalmi alapanyagot. Bateman figurájának megalkotásakor Bale egyébként Tom Cruise-tól merítette az inspirációt játékához: mint mondta, egy 1993-as David Letterman show-ban „nagyon intenzív nyájasság” volt látható a sztár arcán, de közben „a szeme teljesen üres volt”.

Elveszett jelentés (2003)

rendező: Sofia Coppola

Francis Ford Coppola lánya ugyan csapnivaló színész, amit A keresztapa harmadik részében nyújtott alakításával bizonyított, rendezőként viszont időről-időre felvillantja a papától örökölt tehetségét. Eleve komoly fegyvertény, hogy megszerezte a főszerepre Bill Murray-t, akivel egy éves hercehurca csak szóban állapodtak meg, a stábbal már Tokióban szórták a pénzt abban a reményben, hogy majdcsak előbukkan a színész. Coppola az akkor még csak 17 éves Scarlett Johanssont egy megérzésnek köszönhetően kérte fel a főszerepre. “A Manny és Lo című filmben láttam, ahol 12 éves volt, és teljesen beleszerettem. Már akkor mély, reszelős hangja volt, és sokkal érettebbnek tűnt a koránál” – mondta egy interjúban. A történet szerint Charlotte (Johansson), az arcátlanul fiatal, de már unatkozó feleség és Bob Harris (Murray), a filmsztár útjai egy tokiói luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a nagy korkülönbség ellenére. Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük. Végső soron pedig valami újat fedeznek fel: az élet lehetőségeibe vetett friss hitet.

A rém (2003)

rendező: Patty Jenkins

A film megtörtént eseményeken alapul, az USA első női sorozatgyilkosának életét mutatja be. Aileen Wournost Charlize Theron alakította, aki a szerep megformálásához nagyfokú átváltozáson ment keresztül: közel 15 kilót szedett fel, és rettenetesen elcsúfították az arcát. Alakításával számos díjat nyert, köztük a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Wuornosnak – akárcsak a Dél-Afikában felnőtt Theronnak – nehéz és szörnyű gyermekkora volt, 13 évesen prostituáltként már teherbe esett. A film az 1989 és 1990 közötti 9 hónapot dolgozza fel, amikor Wuornos találkozik a leszbikus különc Selby Vall-lel (Christina Ricci) és a két nő között szerelem szövődik. A gyilkosságok sorozata akkor veszi kezdetét, amikor Aileen egyik vendégével elfajulnak a dolgok és a nő önvédelemből lelövi a férfit. A történtek után a nő további hat férfit ölt meg, állítása szerint mindet önvédelemből. Durva, megrázó alkotás, de az is volt a film célja, hogy egy bántalmazott, embertelen kegyetlenségeken átment, gyilkossá vált és ezért végül kivégzett nő lélekrajzát mutassa be. Mindez hibátlanul sikeredett, ami elsősorban a színészek és a rendező Patty Jenkins munkáját dicséri, de érződik, hogy ebben a filmben az egész stábnak benne volt a szíve-lelke.

Beszélnünk kell Kevinről (2011)

rendező: Lynne Ramsay

Eva (Tilda Swinton) feladja karrierjét és szakmai ambícióit, hogy életet adjon Kevinnek. Az anya és gyermeke közti viszony már a kezdetektől bonyolultan alakul, mintha a minden anyát érintő problémák az ő életükben százszorta nehezebbek lennének. A rossz kapcsolat Eva minden napját extrém kihívások elé állítja. Mikor Kevin (Ezra Miller) tizenöt éves lesz, egy egészen elképesztő, anyja és a helyi közösség számára is megbocsáthatatlan dolgot művel. Eva saját érzéseivel, a bánattal és a felelősséggel küzd. Az apa nem veszi komolyan Eva panaszait, szerinte a gyerekkel nincs semmi baj, ők jól kijönnek egymással. Eva később megszüli Celiát, akivel valódi anya-gyermek kapcsolata alakul ki, Kevin pedig megcselekszi a felfoghatatlant: apját, húgát is meggyilkolja, majd tömegmészárlást rendez az iskolában. A Lionel Shriver könyve alapján dolgozó skót rendezőnő morális kérdéseket feszegető pszichothrillerénél kegyetlenebb, nyomasztóbb és elgondolkodtatóbb családi drámát nem nagyon tudnánk említeni.  A film egyik értelmezése szerint Kevin eleve gonosznak született, nem a családi háttér tette azzá. Kevint az tette érzéketlen pszichopatává, hogy Eva nem szerette őt, nem tudott bánni vele, pedig viselkedése a kislányával azt tanúsítja, hogy képes a “normális” anya szerepére. Ramsey legutóbb a Sose voltál itt (You Were Never Really Here, 2017) című, Joaquin Phoenix szokás szerint piszok jó alakításával csúcsra járatott filmmel bizonyította rátermettségét.