75 éves lenne november 27-én minden idők legnagyobb gitárosa, az amerikai Jimi Hendrix, aki már csaknem fél évszázada nincs közöttünk. Hatása felmérhetetlen a rockzenére, utána már nem lehetett úgy játszani a gitáron, ahogy előtte.

MTI

A balkezes zseni 1942. november 27-én Seattle-ben született, ereiben afroamerikai, indián és ír vér is csörgedezett. Korán kezdett gitározni, először egy seprűnyélen, amikor már igazi hangszerre is tellett neki, legszívesebben egy fordítva húrozott jobbkezes Fender Stratocasteren játszott. Ő igazán nem az iskolának, hanem az életnek tanult, tizenhét évesen már a zenéből élt, egyebek között Little Richard King Curtis kísérő együttesében is megfordult. Hiába volt meg minden adottsága, a sztárok oldalán nem érvényesülhetett, így a hatvanas évek közepétől New York-i klubokban, immár szólóban próbálkozott.

Napja 1966 nyarán virradt fel, amikor Chas Chandler, az Animals együttes basszusgitárosa felfigyelt rá, és magával vitte Londonba. Chandler szervezte meg első zenekarát, a Jimi Hendrix Experience triót, amelyben Noel Redding pengette a basszusgitárt, a dobokat Mitch Mitchell püfölte. Első kislemeze a Hey Joe volt, majd hamarosan olyan dalokkal rukkolt elő, mint a Foxy Lady, a Purple Haze, az All Along The Watchtower, a The Wind Cries Mary és a Voodoo Child – utóbbi gitárriffje sokak szerint a legjobb, amelyet valaha írtak. Hendrix rövid, alig négyéves pályafutása alatt csak három stúdióalbumot vett fel, ezek az Are You Experienced, az Electric Ladyland és az Axis: Bold as Love.

Jimi a figyelmet nem csak virtuóz játékával hívta fel magára, hanem számtalan újításával is. Átértelmezte a hangszert, sokak számára úgy tűnt, mintha a Marsról vagy egy másik dimenzióból érkezett volna. A stúdióban addig ismeretlen hangzásvilágokba kalandozott, ő alkalmazta először a torzítókat, a wah-wah pedált, kihasználta a feedback lehetőségeit. Közönségét látványos show-elemekkel is tüzelte, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és megtaposta a hangszert.

fotó: Baron Wolman/Iconic Images/Getty

Életének utolsó két éve szakmailag, pénzügyileg és magánéletét tekintve is viharos volt. Vitába keveredett menedzserével, kiadójával. 1969-ben új, de rövid életű együttest szervezett Band of Gypsies néven, emlékezetes koncertet adott Woodstockban az amerikai himnusz mára klasszikussá vált feldolgozásával. Az egyre kiszámíthatatlanabbá és szeszélyesebbé váló, az italokat, drogot és nőket bőségesen fogyasztó Jimi maga sem tudta, hogy milyen irányba akar indulni: számtalan zenésszel számtalan felvételt készített, de stúdióalbumra nem tellett erejéből. Régi önmagát már csak a halála előtt nem sokkal adott, Wight szigeti koncerten idézte; ekkoriban azonban már az is előfordult, hogy fellépés közben egyszerűen lesétált a színpadról, halála előtt két nappal pedig kifütyülte a közönség.

Halálát illetően is lehetetlen kibogozni, mi a valóság és mi a spekuláció. Utolsó napjairól legközelebbi barátai is ellentétes beszámolókat adnak, annyi azonban biztos, hogy 1970. szeptember 18-án halt meg. A halottkémi jelentés szerint az álmatlanságban szenvedő gitáros este bort és altatókat fogyasztott, és kábult álmában saját hányadékába fulladt. Sokan nem adnak hitelt a hivatalos változatnak, gyanakszanak öngyilkosságra, gyilkosságra, az orvosok hibájára, a legvalószínűbb mégis az, hogy tényleg baleset történt.

Jimi Hendrix nem halványuló legendája napjainkban is hatalmas pénzt hoz: még ma is bukkannak fel eddig ismeretlen vagy kalózfelvételei. 1997-ben megjelent három stúdiólemezének újrakevert változata, és az örökségét gondozó alapítvány sorra adta ki a gitáros archív felvételeit. Nagyságára jellemző, hogy a rendszeresen megrendezett voksolásokon csak arról folyhat a vita, ki a második a gitárosok rangsorában – az első helyet a szakma és a közönség is neki tartja fenn.

fotó: AP/Bruce Fleming