Április 14-én ünnepli 75. születésnapját Ritchie Blackmore, a világ egyik legjobb rockgitárosa, akinek neve összeforrt a Deep Purple és a Rainbow zenekarral. Az angol zenész pályafutásának kezdetekor egyedi szólói, riffjei hatalmas áttörésnek számítottak a rockzene történelmében, stílusa és gitárjátékának hangzásvilága máig páratlan.

MTI, 061.hu

Richard Harold Blackmore a délnyugat-angliai Weston-Super-Mare-ban született 1945. április 14-én. Tizenegy évesen kérte a szüleitől első gitárját, apja mindössze egyetlen feltételt szabott: vagy megtanul a hangszeren rendesen játszani, vagy a fején töri ketté. Ritchie az apai ösztökélésre klasszikus gitárleckéket vett, ez alapozta meg technikai tudását. Az iskolát tizenöt évesen hagyta ott, mert magával ragadta a rockzene. A hatvanas évek elején a korszak több rövid életű formációjában felbukkant, stúdiózenészként dolgozott, mígnem 1968-ban beszállt a Roundabout együttesbe, amely később Deep Purple néven vált ismertté.

Az együttes nevét az 1930-as évek egyik slágere után kapta, amely Blackmore nagyanyjának kedvence volt.

Az együttesben akkor rajta kívül a Hammond-orgonát mesterien kezelő Jon Lord, a basszusgitáros Nick Simper, a dobos Ian Paice és Rod Evans énekes zenélt, első albumukról a kislemezként is megjelent Hush Amerikában a lista negyedik helyéig jutott. Az együttes, amelyben már Ian Gillan énekelt és Roger Glover volt a basszusgitáros, 1970-ben nagy feltűnést keltő lemezt készített a londoni Royal Filharmonikus Zenekarral. A kritika dicsérte őket, de a közönség nemigen vásárolta a korongot, ezért Blackmore nyomására a gitárcentrikus hard rock felé fordultak. Sorra követték egymást a jobbnál jobb (milliós példányszámban fogyó) albumok, az In Rock, a Fireball, a Machine Head és a Japánban készült dupla élő lemez.

A virtuóz stílusával iskolát teremtő Blackmore gitárszólói legendássá váltak, a Deep Purple védjegyévé lett Smoke on the Water című dal riffje minden gitáros álma. A dalt valós események ihlették, ugyanis a Deep Purple éppen a svájci Montreux egyik stúdiójában dolgozott, amikor porrá égett a helyi kaszinó.

Az önfejű és összeférhetetlen, önbizalomhiányban soha nem szenvedő gitáros egyre gyakrabban keveredett szakmai és személyes vitába Gillannal, még a színpadon is összeverekedtek, amit a közönség a show részének tartott. Blackmore 1974-ben, miután nyíltan kifejezte nemtetszését a Stormbringer című albumon felhasznált funk és soul elemekkel kapcsolatban, otthagyta az együttest. Új formációt a karizmatikus énekes, Ronnie James Dio társaságában alapított, s a Rainbow a korszak egyik legsikeresebb hard rock formációja lett. A bandában azonban szinte folyamatosak voltak a tagcserék, maga Dio 1979-ben távozott, amikor a nehéz természetű Blackmore azt javasolta neki, kedvelt fantasytémái helyett a populárisabb rockzenét művelje.

A Deep Purple 1984-ben újra összeállt, felvettek két stúdió- és egy élő albumot, de a személyes ellentétek ismét szétfeszítették az együttest. Blackmore és Gillan ellenségeskedése szinte azonnal kiújult, s az énekes 1989-ben kilépett. Glover, Lord és Paice 1992-ben visszaédesgették, így 1993-ban, a Deep Purple huszonötödik évfordulóját ünneplő koncerteken ismét a nagy felállás lépett fel és készítette el a The Battle Rages On című lemezt. Az album turnéja feszült légkörben kezdődött, s az év novemberében egy helsinki koncert során Blackmore egyszerűen kisétált a színpadról és a Deep Purple történetéből. Az együttes még a legjobb összetételében jutott el Budapestre a nyolcvanas évek végén és 1990-ben, de 1996-ban és 1998-ban már Blackmore nélkül léptek fel.

Blackmore 1994-ben ismét feltámasztotta a Rainbow-t, amely három évig létezett, de csak egy albumot adott ki. Életében 1997-ben következett be újabb fordulat, amikor menyasszonyával, Candice Night énekesnővel „reneszánsz folkzenét” játszó együttest alapított Blackmore’s Night néven. Shadow of the Moon című bemutatkozó lemezük óriási sikert aratott Európában, Japánban aranylemez lett. Zenéjük az akusztikus gitármelódiákkal, Night éteri hangjával, mandolinok, billentyűs hangszerek, hegedűk, katonai dobok kíséretével Blackmore szerint olyan, mintha Mike Oldfield találkozott volna Enyával. A formáció kilenc stúdióalbumot adott ki, a legutolsót 2013-ban Dancer and the Moon címmel, ezen található egy gyönyörű dal, amelyben Blackmore a Deep Purple akkor elhunyt billentyűsétől, Jon Lordtól búcsúzik.

Néhány válással és szerelmi ügyek sokaságával a háta mögött Blackmore végül 2008-ban megállapodott, feleségül vette Candice-t, akitől két gyermeke született. 1964-ben kötött első házasságából származó fia gitárkészítő és rockgitáros, aki a Rainbow egyik felállásával koncertezget, 2010-ben Magyarországon is jártak. Long Island-i otthonukból múlt héten adtak házi karanténkoncertet:

Kiemelt kép: Bob King/Redferns/loudersound.com