Harminc éve alakult újjá a mai napig aktív Beatrice, harminc éve mutatták be Nagy Feró Hamlet című punk-rock operáját, de persze aktualitások is bőven vannak Pöttyösországban, hiszen a Ricse, Ricse, Beatrice! című kétfelvonásos rock-hórukját november 26-án mutatja be az Új Színház, illetve 2018. április 7-én a zenekar az Arénában ünnepli a 40 éves fennállását. A magyar rocktörténet egyik legnagyobb egyéniségével, Nagy Feróval beszélgettünk, aki a rocktörténeti állathatározó szerint egyszerre volt farkas (nagyvárosi) bárány (fekete) és csótány ( a nemzeté és a nem-nemzeté).

PZL- 061.hu

Harminc éve játszottál a punkos Hamletben, és a szintén radikálisnak mondható Hairben. Az Új Színház is biztosítja a teljes alkotói szabadságot?
Nem lehet igazán radikális a megközelítésünk, mert a színház ma már más teret nyit az elképzeléseinknek. Sok a prózai elem a darabban, mert fontosnak tartottuk, hogy tájékoztassuk a közönséget arról a korról, amelyben a történet játszódik. Ma már nehezen felfogható és nehezen érthető a szövegvilágunk és a hozzáállásunk a Kádár-rendszerhez. Azt fogjuk megmutatni, hogy milyen volt a világ a hetvenes évek végén, és majd a nézők leszűrik, hogy nem sokat változott.

A történetnek vannak fókuszpontjai?
Belenézünk a Gyere, kislány, gyere!-korszakba, ahol Csuka Mónika a főhős, majd utána jön a szétválásunk, amikor is elkezdem a saját életemet élni. Az a legizgalmasabb része a Beatricének, amikor a saját elképzeléseimet valósítottam meg. Főleg az 1978-tól 1984 tartó időszakra fókuszáltunk, mert talán ez az életem legizgalmasabb periódusa. Aztán egyszer csak a mában találjuk magunkat. Nem kell szolgai módon lekövetni az életrajzokat, alapvetően a szimbolikus ügyekre fókuszáltunk, és arra, hogy szociografikusan is „legyen meg a kor”. Hogy milyen volt abban az időben alkotni. Sokan azt hiszik, hogy arról szólt az életünk, hogy botrányokat csináljunk… Csinált a fene botrányt! A botrány magától jött. Írtál valamit a világról, és kiderült, hogy azt nem lehet leírni vagy elénekelni. Vagy: neked nem lehet. Mi volt akkor? Bevittek, megvertek, de ennek ellenére mi éltünk vidáman, majd aztán megint jött valami, amitől rettegtünk. Mondjuk az, hogy hajnalban megint bevisznek, anyám pedig egész éjjel nem alszik, mert megérzi, hogy újra elviszik a fiát…

Fotó: Horváth Péter Gyula

És Nagy Feró jól alakítja Nagy Ferót? A színpadon álló Ferót látjuk, vagy az esendő hétköznapi embert, vagy a csajozós, vagány Ferót?
Ezek mind benne vannak! Benne kell lennie az esendő embernek is, aki az adott helyen nagyon megijed, nagyon fél, de ez nem változtatja meg a lelkületét. És ez ebből a darabból ki is fog derülni. És vannak pillanatok, amikor az ember közel van a depresszióhoz és a meghülyüléshez. Mert általában nem a világban keressük a hibát, hanem saját magunkban, és aztán rádöbbenünk, hogy nemcsak bennünk van a hiba, hanem a világban is…

Ha a produkció bejön, esetleg elővennéd a Hamletet, hogy tessék, akkor 30 év után legyenek szívesek elgondolkodni ezen a zenés felforgatáson?
Nyitott kapukat döngetsz! Nagyon szeretném, ha előkerülne a XXI. században az a Hamlet, amely a XX. századi Magyarországról szólsz… Amikor szóba került, hogy legyen ez a Ricse, Ricse, Beatrice produkció, nekem egyből a Hamlet jutott eszembe. Nagyon szívesen megcsinálnám most, profi színészekkel. Ez provokáció is az összes Hamlet-előadással szemben. Ha most bevágódom ezzel a darabbal, akkor esetleg be tudok kopogtatni és óvatosan elmesélni, hogy az én Hamletem miről szól. Egy rendkívül romlott világban van egy értelmes ember, aki azt látja, hogy ha nem tudja mindenkinek jól csinálni a dolgait, akkor a nagyon kevésnek nem érdemes. Akkor viszont marad a saját útján, és kiszállva a politikából éli a maga életét.

NEM NEM ZET CSÓTÁNYA – Beatrice, 1980, Fekete bárányok-koncert

A punkos Hair-hez is lenne kedved, amelyben ugyebár te voltál 1986-ban Berger?
Nagy szerencsém volt, amikor Sándor Pali kitalálta, hogy én legyek Berger. Nem kértek tőlem mást, mint hogy magamat adjam. Tanulságos volt az a Rockszínházban eltöltött idő, és persze a színészetről mondjuk folyamatosan kéne tanulni! Nekem az egy csúcsszerep volt, meg is haladta az erőmet, ha jól belegondolok. Amit nem tudtam eljátszani, azt megoldottam punk eszközökkel. És ettől lett punkos. És a Hamlet is punkos. Egy Arany János fordítás, amelyiknek semmi köze a hazai előadásokhoz. Megnéztem sok Hamlet-produkciót, és volt, ahol arra gondoltam, hogy szólok: ááá, nem jó! Valamit el tetszettek téveszteni… Egyébként én el tudnék képzelni most is egy botrányos Hairt, amikor a fehér gyereket magyar gyerek játssza, a zsidó gyereket a zsidó gyerek, a négert pedig játssza egy oláh cigány fiú. Azt mondom, nézzük meg mit jelent ez a dolog 2017-ben Közép-Európában, amikor mindenféle népmozgások vannak szerte a világban. Amikor a Hair-t bemutatták, még zajlott a vietnámi háború… Ha évekig menne a darab, és közben változna a világ, akkor a darabot is meg kéne változtatni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Anno a Hungaroton a Hamlet-féle lemezen csak azt a kb. 40 percet rögzítette, amely az albumon végül megjelent, vagy a teljes zenei anyagot?
Erdős Péter úgy döntött, hogy nem jelenhet meg csak egy lemez, nem lehet dupla album. Mit csináljak, hogy a történetet követni lehessen? Semmit! Nem lehet a felét elhagyni, mikor így is rendesen lerövidítettük. Akkor én azt mondtam, hogy oké, akkor nem vesszük fel, nem érdekel a dolog. A barátaim meg azt mondták, hogy te hülye vagy, legalább maradjon valami nyoma. De én nem nyomot akarok hagyni, hanem csináltam valamit, tessék! Kell vagy nem kell? Aztán mégis rábeszéltek, hogy rakjuk úgy össze, hogy ennek a rövid verziónak is legyen valami íve. Aztán az eredeti anyag felét rögzítettük. Egy rendkívül rossz minőségű videófelvételen megvan az egész. Akkor az országban két hordozható kamera volt, az egyik a Márta Pistáé, így aztán jól fel is vettük, egy teljes totállal, szóval, csak sejted, hogy hol tart a dolog a színpadon… De a lemezzel igaza volt a barátaimnak. Valami nyomot hagytunk.

Ha esik, ha fúj, akkor is Beatrice! (1979) Fotó: Urbán Tamás

„1987, a Beatrice újra él”… Mennyire volt más a közeg akkor 1980-hoz képest?
Amikor felléptünk a Pokolgép meghívására 1987-ben a Petőfi Csarnokban, kíváncsi voltam, hogy ki az, aki emlékszik egy akkor már hat éve feloszlott zenekarra. Az a hat év a popban nagy idő, teljesen el lehet felejteni zenekarokat, új korszak jön. A koncertünkön minden dalukat énekelte a közönség, pedig ők már a heavy metal nemzedékhez tartoztak, de kiderült, hogy ez a bizonyos „Beatrice-mítosz”, vagy „Beatrice-jelenség” őket nagyon megérintette, és vitték tovább a zenekar szellemét. Első pillanatban arra gondoltam, hogy egy afféle nosztalgia zenekarként összeállunk. Nekiálltunk próbálni, és két hónap után rájöttem, hogy képtelenség azt folytatni, ami 1980-ban történt, mert az elmúlt. Az idő túlhaladta a dolgot, és a régi Ricse már nem volt igazán érdekes. Elkezdtem hajtani a bandát, hogy írjunk új dalokat, kezdjük újra az egészet. Ez ösztönös dolog volt, de megéreztem azt is, hogy az emberanyag sem elég jó már ehhez. Ami 1978-ban zseniális volt, az már nem működött úgy 1987-ben. Voltak, akik elfáradtak fizikailag és lelkileg is, csomó mindent nem tudtunk 1980-tól folytatni, és akkor elkezdtünk egy új csapatot építeni. Aztán beérett a dolog, hihetetlen sikere lett az Utálom az egész XX: századot című lemezünknek, nagyon sikeres volt a 1988 és 1992 közötti időszak, de maga a zenekar nem volt elég jó.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Valóban, ez az 1978-1988 című dupla lemez, azaz a Pöttyös album nem szól igazán jól. Ha régi Ricsét akarok hallgatni, inkább az 1979-es Megkerült hangszalag című felvételt veszem elő
Úgy történt a dolog, hogy Donászy Tibi elment az Eddába dobolni. A Hamlet-bemutató idején szereztem egy profi dobost, aki kottából nyomta végig, de egy rockzenekarnál már ezt nem lehet. Ott álltunk dobos nélkül a bemutató előtt és egy Beatrice lemezszerződéssel a zsebünkben. Hívtam Barile Pasquale-t, aki nem ismerte a dalokat, viszont tudtam, hogy jól fogja megoldani a dolgot. Nyilván ez egy megalkuvás volt, mondhattuk volna azt is, hogy oké, nem vesszük fel a lemezt, de ha azt mondom, nem kell, akkor még az se lett volna.

Mit szólt Erdős Péter, hogy minden gáncsoskodása ellenére 1988-ban mégis lett nagylemeze a Beatricének, te pedig a Hanglemezgyár legfőbb riválisának, a Magyar Rádiónak lettél a munkatársa?
Emlékezetem szerint Erdős Péterrel végig jóban voltam…. Ez az én oldalam. Az ő oldaláról persze ez nem így volt. Aztán egy 1989-es nyilatkozata szembesített engem a tényekkel 1998 körül. 1989-ben már semmi hatalma nem volt, de azt mondta, hogy ha tehetné, a Beatricének nem lenne lemeze ebben az országban. Akkor döbbentem le, hogy ha minden marad a régiben, ha nem jön rendszerváltás, nekünk soha nem lett volna lemezünk… Persze, mi sokat találkoztunk, megbeszéltünk ezt-azt, szóval, azt hittem, hogy egyszer majd lesz lemez, csak ki kell várni. Ha rajta múlott volna, nincs lemez. De mi eközben – ez a sors iróniája – az egykori főnökével, a rendszerváltáskor már a Quint kiadó élén álló Bors Jenővel megegyeztünk, és megjelent az Utálom az egész XX. századot, ami platinalemez lett.

“Provokáció a puszta létem”

Lojzinak hogy sikerült megfűznie Erdőst, hogy 1983-ban megjelenjen a Bikini lemeze, amin ott a koronás B betű, ott van Bernáth Y Sándor jellegzetes betűtípusa, szóval a Beatrice arculta?
Nem Beatrice volt, és ez volt a lényeg! Bikini! Az már jó! Elmentünk Erdőshöz tárgyalni, és azt mondta: „Fehó, te egy maha teheséges pali vagy, de veled nem lehet tárgyalni, te makacs vagy, és ezt a rágós zenét csinálod, ami állandóan támad… Nézd meg, itt van ez a Neoton! Gyehekek, ez egy közepes tehetségű zenekar, de hallgatnak rám…Már Mehcivel járnak…Magyarországon még meg sem jelent a Neoton-lemez, már bearanyozódott. Fehókám, te ezt nem tudod, hallgass!” A szovjet kontingensbe beraktunk 50 ezret, a bolgárba 20 ezret, az NDK-ba 30 ezret, mire másnap reggel lett, már eladtak 150 ezret, mert még Vietnámba is vittek belőle. Szóval, mintha a zenekar adta volna el. Az első Bikinit először kihozták 15 ezerben, aztán amikor elfogyott, két hónapig nem volt a boltokban. Aztán megkérdeztem Erdőst, hogy miért nem kapható? Olyan jó dumája volt. „Máh éppen intézik az utáhnyomást”. Eltelt újabb két hónap, aztán megint kiadták 10 ezerben. Elfogyott. Jött a karácsony, nagymama venni akart a könyvesboltban. Bikini van? Az unokámnak vinném. Az nincs. Neoton van. Az is híres. Jó, akkor azt kérem! Aztán végül eladtak belőle 60 ezer darabot, és azt mondták a Lemezgyárban, hogy „Fehókám, ebből a zenéből ez nagyon szép siker!”

Fotó: Horváth Péter Gyula

Jövőre felléptek az Arénában a punk-rockos Beatrice 40 éves fennállása alkalmából. Te nem szereted különösebben az Aréna-bulikat, az utolsó nagy BS-Beatrice-koncerten sem minden úgy alakult, ahogy szeretted volna
Most sem bírom. Gondolj az ún. magyar rockzenei életre! Melyik rádió játssza a dalainkat? Egyetlen rádió, a Rádió Rock játszik egyetlen Ricse-dalt, a Jól érzem magam címűt, mégpedig az új lemezünkről. De valójában nem szerepelünk a médiában, mert mint Beatrice zenekar nem vagyunk érdekesek. Történt valami? Igen, kiadtunk egy nagylemezt! Ja, az nem érdekes! Vagy: csinálsz egy nagysikerű bulit a Tabánban, ahol – nem biztos, hogy miattunk – összejött 25-30 ezer ember. Láttál róla egy sort is? Mintha nem is történt volna meg… Szóval, nincs médium, ahol bármit is megmutathatnál. Ugyanakkor egy kis zenekar csinál egy vacak bulit, és azt írják: végre! Megújult a rockzene! De hát én ott voltam, hallottam, és kurva szar volt! Valami nagyon nem működik a magyar zeneiparban. Vannak kritikusok? Nincsenek! Fórumozók vannak! Kurva szar vagy, vagy imádnak. Nincs a kettő között valami mértékadó vélemény. Nincs kritika, mondjuk ki! Hiába írtál egy jó számot, a baloldali érzelmű azt mondja: mindegy, szopd le az Orbán faszát!


Kik lesznek a vendégek az Arénában?
Ahhoz, hogy egy profi koncertet adjunk, a mostani felállás kell hozzá, élete legjobb formáját mutatja most a zenekar… Játszik velünk Wahorn András a Bizottságból és efZámbó Öcsi. Remélem, hogy eljátsszák a Szerelem című nagyszerű számukat, végre egy rendes zenekarral. Mert hiába voltak zsenik, az egy fing zene volt. Mondtam nekik, hogy figyeljetek! Beviszem alátok a Ricsét és azt hülyéskedtek alá, amit akartok. Miklóska Lajos is színpadon lesz, ő nyitja meg a bulit. llletve Donászy Tibi és Gidófalvy Attila is. Talán még a Paks, az atomvárost is elnyomjuk, ami ugye Ricse-dal volt, de Gidó aztán vitte a Karthagóba, de már nem haragszunk, mert kit érdekelt, hogy mi történt Cattarónál. A zenekarom azt mondta, hogy a Hamlet nem maradhat ki. Valószínűleg színházi elemekkel valamit előadnánk. Itt, az Új Színháznál vannak profik, a dán királyfi már nem én lennék, mert ő egy fiatalember, nem egy vén szar. Az elején eljátsszuk majd a Lenni vagy nem lennit, lesz majd egy ős-Beatrice blokk, lesz az 1980 körüli műsorból szintén fél óra, és a legvégén pedig a nagy slágerek, a 8 óra munkával, a Mielőtt végleg elmegyekkel. Lesz talán egy-egy Pokolgép-szám, hiszen én írtam például a Jelet isDe elhívtam Mező Misit, Pásztor Annát és Varga Miklóst is. A Nem kellt úgy játsszuk el – aki jár Ricse bulikra az tudja -, hogy átvált az István, a király Nem kelljébe…Mert maradjunk annyiban, hogy Bródyt e dalnak az írásakor a Beatrice ihlette. Hogy Varga Miklós mit énekel, az nem tudom. Amit akar.

Waszlavik Gazember Mónika ott lesz?
Nem lesz ott, vele nemrég játszottunk, és érezhetően többen voltak a bulin, de ahogy nem nekem való az Aréna, úgy neki még inkább nem. De az Ős-Bikiniből sem lesz ott senki, pedig ők aztán igazán a testvéreim.


Néha odapörkölsz a fiatal popsztároknak… Mi baj van a fiatalokkal?

Baj van velük? Nincs baj… De, persze van. Az fura, hogy ha elmennek szórakozni, akkor öt perc alatt bebasznak, mint az állat. Mi annak idején, amikor elmentünk sörözni, nem az volt a célunk, hogy minél előbb berúgjunk és összehányjunk mindent, hanem az, hogy beszélgessünk a Rolling Stonesról és a világ dolgairól. Szerencsés voltam, mert nemrég kijutottam Münchenbe a Rolling Stonesra. Döbbenetes, hogy milyen jók voltak! Tényleg ők a világ legjobb zenekara. A két gitáros gitározik, nem láttam, hogy lett volna még néhány kisegítő session zenész, a Jagger pedig Jagger, utánozhatatlan. Ők a követendő példa, és nekünk nem is kell felvenni senkivel a versenyt, mert nincs kivel versenyezni. Jól mondta Charlie: ezek a fiatal gyerekek abból élnek, amit mi írtunk, és a te dalaiddal behoznak ötezer embert, te pedig kétezret.

Amikor néhány éve megjelent a Tudományos Rockizmus című, az 1981-es new wave hatású Beatrice archív felvételekből álló lemeze, nem promóztad. Fontos volt neked, hogy megjelenjen ez az előremutató, kreatív anyag, vagy túlságosan felkavart, hiszen az az időszak finoman szólva sem volt derűs periódusa az életednek, Miklóska 1981 őszén került a pszichiátriára, stb….
Az Európa-szvitet nem fejeztük be, nem készült el soha. Voltak szövegkezdeményei, amelyek inspirálták Lajost, készültek vázlatok, de egyszerűen nem értünk el a dolog végére. Nem volt készen, azért játszottuk el, hogy a koncerteken is gyakoroljuk, teszteljük. Nem sokszor, talán kétszer-háromszor játszottuk csak el az első négy tételét. És hát depressziósak voltunk kurvára, kínszenvedés volt az utolsó pár hónap. Mire odáig jutottunk volna, hogy befejezzük, már teljesen felőrlődtünk idegileg.

Nem léptél fel, de ott voltál azon a bizonyos 1981. augusztus 22-i, Hajógyári-szigeten megtartott szakszervezeti bulin, amelyikről kihagyták a Beatricét.
Miközben a szakszervezet alapító tagjai között voltam….

Emlékszel, hogy mit csináltál ott? Megittál két sört, és hazamentél?
Hazánk nagy zenészeivel értekeztem erről az egészről. Hobo meglátott, és azt mondta: menjek fel a színpadra a koncertjük vendégeként, ő kiáll mellettünk! Mondtam neki, hogy akkor kellett volna kiállni, amikor minket kihagytak a fellépők közül. Én a zenekarommal szerettem volna fellépni, de mindegy, mától feloszlatom a zenekart. Jött Lóri, hogy nem találtak sehol. Lent csöveztem a Balaton partján. Simán megtalálhattak volna, a postán maradó levelek között nem jött semmi a szakszervezettől, pedig minden nap néztem, hátha ott lesz a levél, hogy gyere már, baszd meg, mert jön a buli. Nem. Nem találtál meg? Lóri! Ne már! Jött a Presser. „Feró, igazad van… A rendőrség kérése az volt, hogy minden lehet, de Beatrice nem. És akkor el kellett volna neked mondani.” Ő volt az egyetlen, aki legalább bevallotta. Nekem nem tetszett, amikor korábban Bródy azt mondta, hogy a Bizottság tagjai nem zenészek, őket ne számoljuk ide, ők képzőművészek… Mi az, hogy ne számoljuk ide?! Zenélnek! Hogy milyen szinten, az nem érdekes! A szellemisége a lényeg! Zenélsz? Akkor ide tartozol! És majd a közönség eldönti, hogy kellesz-e nekik vagy sem. Elhatárolódtak a Bizottságtól. És akkor mi lesz, következő alkalommal a Beatricétől fogtok? És ez meg is megtörtént. Aztán már ezen a bizonyos bulin Bródy belekezdett a Személyi igazolványba, és jól megdobálták. Ott voltam, láttam. Szegény… Jó, azok után, amit mondott, megérdemli. A Bizottság zenekart levágni… Utána mi jövünk, gondoltam. És tényleg mi jöttünk. A zenész társadalom nem állt ki mellettünk, és mi ebbe beleroskadtunk. Voltak titkos avantgard bulik a Bajcsy-Zsilinszky úti Gyertya étteremben, aminek az ablakai úgy be voltak függönyözve, hogy senki nem tudta, hogy mi zajlik a falak mögött. 1979 körül frakkba öltöztünk, és csak Ricsét játszottunk szalonzenekari felfogásban. Ez akkor volt, amikor a zenekart kitiltották a fővárosból. Szóval, ezeken a titkos, zártkörű bulikon mégis felléphettünk. Ott hallotta először Bródy a Nem kellt a szvinges átiratban. Ott voltak a marginális értelmiségiek, de ott volt Szörényi és Bródy is. Návay Anikó és a férje vitték ezt a művész klubot, ők mondták, hogy egyet vegyünk tudomásul: ezzel a műsorral most történelmet írtunk, ilyen még nem volt, és hogy milyen kár, hogy ezt nem tudjuk az Ötödik sebességben bemutatni… Simán mondhatták volna, hogy baszd meg, elárultátok a rockot! Mi ez, swing? És azt kellett volna erre mondani: szalonzene, baszd meg, és mi zenészek vagyunk, bármikor meg tudjuk csinálni ezt is!

Hogy nem jutott eszedbe megcsinálni Lojzival az Európát? Számos new wave-es Ricse-dalt vettetek elő később a Bikinivel, még a XX. századi híradón is ott az Elhervadt a sárga rózsa. Pont a főművet hagytátok ki?
Soha nem tolakodtam a Bikiniben, az egy másik zenekar volt. Elővettünk néhány Ricse-dalt, mert követelte a közönség, így aztán a végén kiegyenesítettük a Lángosképűt. Kaptam egy új, kibaszott profi gárdát. Az Esti mese című dalról mutogattam nekik valamit, és pár perc múlva kész volt a dal. Németh Gabi megkérdezte: „És én mit csináljak?” Mondom: Billy Cobhan! Az összes fémet szeretném hallani. És én ezt állatira élveztem! Mert a Beatricében viszonylag amatőrök dolgoztak, kigyakorolták a műsort, és azt hozták, itt meg: játszottam a Bikini zenészein, mint valami hangszeren. Imádtam őket! Azt játszották, amit gondoltam, sőt még annál is jobban! Az Európa akkor már kétéves volt. És nekem keserű emlék. Nem a mű, az kurva jó, de azt mondtam magamnak, hogy hagyjuk a picsába, ne ragadj le! Egyébként abból a zenekarból Németh Alajos tudta, hogy mit csinálunk, a többieknek inkább vicc volt az egész. Mondták is, hogy de jó, Feró hülyéskedik! Hogy bekajolták, hogy beszopták! Nem beszopták, baszd meg, ez így volt kitalálva!

Máig vannak olyan hozzád köthető dalok, amelyek bár vinylen megjelentek, de CD-én soha. Ilyen például az Üzenet című dal a Mondd mit ér egy falat kenyér lemezkompiláción. Ezekkel mi lesz?
Igen, ezt Trunkossal csináltunk. Sok dal maradt ki, de ezek anyagi kérdések. Amikor meghallok egy régi felvételt, mindig arra gondolok, basszus, a mostani zenekarom ezt milyen jól felnyomná! Olyan kibaszottul jól szólna! De aztán az is eszembe jut, hogy de kinek?! Vagytok kábé százan, akiket ezek érdekelnek. Ennek a száznak viszont nem éri meg felvenni! Hallgasd meg azon a régi szaron, olyan, amilyen, nekünk nincs energiánk és pénzünk arra, hogy rendesen rögzítsük. Mert ahhoz ki kéne fizetni egy stúdiót és rá is kéne értünk, de nem érünk rá, mert meg kell élnünk.

Erről jut eszembe: Hobo és Schuster Lóránt, a két másik fekete bárány aktívabb, mint valaha. Sorra jelennek meg a kiadványaik, Hobo is rendszeresen előáll egy-egy színházi produkcióval. Te viszont ritkábban jössz elő újdonságokkal
Megtettem amit lehet, a többi legyen a világ szégyene. Mit akarok bebizonyítani? Hogy kurva jók voltunk? Én úgy tudom. Én már nem akarom a mai gyerekeknek elmesélni a büfében, hogy ki vagyok.  

Vezető kép: Horváth Péter Gyula