Hiánypótló, Martin György kalotaszegi gyűjtőútjait rekonstruáló lemezt adott ki az Erdőfű – Maruzsenszki Andorral, a zenekar hegedűsével beszélgettünk

Hiánypótló, Martin György “Tinka” Erkel-díjas etnográfus, néptánckutató-zenefolklorista majd harminc évet felölelő kalotaszegi gyűjtéseit rekonstruáló lemezt adott ki az Erdőfű zenekar. A páratlan értékű és hatalmas mennyiségű, több száz órányi hangfelvételből egy 17 számos retrospektív válogatást készített az Erdőfű, törekedve a hiteles megszólalásra. Maruzsenszki Andorral, a zenekar hegedűsével arról beszélgettünk, miért tartották fontosnak, hogy megszülessen ez a lemez, hogy mennyire jól reprezentált a hazai népzenei életben a Martin György munkássága, de az interjúból az is kiderül, milyen kapcsolódása van a zenekarnak a Muzsikás együtteshez.

MM – 061.hu

Decemberben megjelent a Martin György Kalotaszegen című lemezetek. Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy szeretnétek ennek a témának egy albumot szentelni?
Ez voltaképpen a pandémiához köthető, ekkor ugyanis megszűntek a fellépési lehetőségek, a táncházak, a művészvilágot elég súlyosan érintette ez a helyzet, viszont a nehéz időszakban a Hagyományok Háza próbált segíteni a zenészeknek. Digitális hagyományaink címmel írtak ki pályázatot, és ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy foglalkozhatnánk Martin György Kalotaszegről 1956 és 1983 között gyűjtött hatalmas mennyiségű anyagával. Muzsikálni nem tudtunk, így volt időnk áthallgatni ezt a több száz órás anyagot, és kiválogatni azokat a zenéket, amelyek lefedik az ő kalotaszegi tudományos munkásságát, és egyúttal hozzánk is közel állnak.

Mi alapján válogattatok az óriási, több száz órányi anyagból?
Először is próbáltunk egy kronológiai sorrendet tartani, tehát a számok a gyűjtések időrendjét követve kerültek a lemezre, ugyanakkor más szempontokat is figyelembe vettünk. Martin György legfontosabb adatközlője magyarvistai Mátyás István, becenevén Mundruc volt, egy táncos, aki nagyon jó énekhanggal is rendelkezett. Tinka (ahogy mindenki hívta Martin Györgyöt – a szerk.) sok felvételt készített nemcsak a táncáról, hanem a dalolásáról is, és ezt mindenképpen szerettük volna megmutatni a lemezen. Martin György tudományos szemléletéből fakadt, hogy igyekezett Kalotaszegen az összes nemzetiség, tehát a cigányok és a románok táncát is rögzíteni, így erre is odafigyeltünk a lemez készítésekor. Amikor Tinka odakerült, akkor Kalotaszeg már egy polgárosodott vidék volt, két jelentős várossal, Bánffyhunyaddal és Kolozsvárral, ezért a polgári zene és táncok hatása is érezhető, Tinka ezeket is próbálta felgyűjteni. Ezt a széles, mindenre kiterjedő gondolkodásmódot mi is próbáltuk a lemez tekintetében szem előtt tartani.

A közismertebb kalotaszegi muzsikák mellett olyan dallamok is helyet kaptak a lemezen, amelyek eddig nem jelentek meg kiadásban. Melyek ezek?
Felkerült rá Tinka 1970-es gyűjtése, amely Bogártelkéről egy karácsonyi bálról való felvétel. Itt egy furcsa zenekari felállással találkozhatunk, ami hegedűt, harmonikát és egy minimális dobfelszerelést jelent. Ez azt mutatja, hogy már a ’70-es években megjelentek modernebb elképzelések a kalotaszegi, még élő táncéletben. Nem jellemző, hogy a népzenei lemezeken ilyen felállásban jelenik meg egy adott tájegység zenéje, mi ezt is meg akartuk mutatni, és ilyet valószínűleg előtte még nem adtak ki.

A lemez a helyi hangszeres formációk széles spektrumát mutatja be a szólófurulyától kezdve a vonósnégyesen át kissé modernebb, dobos formációkig.
Tinka gyűjtései azt az időt fogják át, amikor a hangszerkészlet megváltozott a helyi zenészek kezében: a kezdeti gyűjtésein csellókíséretet, valamint régies, háromhúros brácsakíséretet hallunk, régies harmonizálással. Viszont ahogy telik-múlik az idő, a csellót cseréli a bőgő, megjelenik a harmonika is, ez az “evolúció” szintén megjelenik a lemez szerkesztésében.

A kiadvány tartalmaz egy vaskos tanulmányt Tinka gyűjtőútjairól. Ezt miért tartottad fontosnak?
Tinkával kapcsolatban két évfordulóhoz is érkeztünk – 1932-ben született, tavaly tehát születése 90. évfordulóját ünnepeltük, 1983-ban halt meg, idén tehát halálának a 40. évfordulójához érkeztünk. Ennek okán szerettük volna a munkásságát kidomborítani. Sokan foglalkoznak vele, számos egyesület, vagy díj viseli a nevét, de azt hiszem, hogy ilyen mélységben nem tudott a nagyközönség a kalotaszegi munkásságáról, ezért gondoltuk úgy, hogy ennek a tanulmánynak is meg kellene jelennie a kiadványban.

Hogy látod, mennyire jól reprezentált a hazai népzenei életben Martin György munkássága?
Kallós Zoli bácsinak még életében elkészült a saját archívuma, ahol meghallgathatók a gyűjtései. Tinka viszont fiatalon, ’83-ban halt meg, ezért sajnos nem volt ideje összegezni a munkásságát, és azt gondolom, hogy ez azóta is hiátus a táncházmozgalomban. Tinka értékes táncfilmeket, zenei felvételeket hagyott ránk, ezt nem szabad elfelejteni, úgyhogy e tekintetben szerintem még volna hova fejlődni.

E hiátust betöltendő készült el ez a lemez is?
Igen, és a jövőbeli terveink közt szerepel, hogy ezt sorozatszerűen folytatjuk, más tájegységre is kiterjesztjük, ahol Tinkának jelentősebb munkái voltak és kutatásai voltak.

Milyen vendégelőadókat hívtatok meg a lemez elkészítéséhez?
Mi egy négyfős népzenei együttes vagyunk: két hegedű, brácsa, bőgő felállással (Éri Katalin – bőgő, Éri Márton – brácsa, Kiss B. Ádám – hegedű, ének, Maruzsenszki Andor – hegedű – a szerk.), de

a lemezen kiegészültünk Márton és Katalin édesapjával, Éri Péterrel, aki a Kossuth-díjas Muzsikás együttes tagja. Neki kisgyermekkora óta szoros kapcsolata van a kalotaszegi vidékkel, hiszen Tinka volt a nevelőapja, így már egészen kicsi korában, a ’60-as évek elején részt vett vele a kalotaszegi gyűjtéseken, úgyhogy ő személyes élményekkel is tudta gazdagítani ezt a munkát. Azokon a gyűjtéseken is ott volt, amelyekből a lemezre válogattunk. Érdekesség az is, hogy ez az első olyan népzenei lemez, ahol Éri Péter mindkét gyermekével együtt muzsikál.

Állandó közreműködőnk, Salamon Soma kiváló harmonikást és furulyást is felkértük, hogy működjön közre a lemezen, kuriózumszámba megy az a román furulyamuzsika, amit Soma előadásában hallhatunk az albumon. És van még egy Muzsikás-kötődés, hiszen Porteleki Áron, Porteleki László fia is játszik a lemezen. Áron kiváló dobos, aki alapvetően nem a népzenei műfajt képviseli, de édesapjával népzenét is játszik brácsásként, és úgy gondoltuk, hogy áll annyira közel ez a népzenei világ hozzá, hogy le tudja szedni, meg tudja tanulni azt a féle dobolási technikát, amit már az említett 1970-es karácsonyi báli gyűjtésen Martin György felvett.

A lemez felkerült a Transglobal World Music Chartra, ez nagy dolog. A hazai szakmától milyen visszajelzést kaptatok?

A lemez megjelenése után felfigyeltek rá a szakmán belül, problémának inkább azt látom, hogy a népzenének nincs itthon egy olyan kritikai, a lemezeket elemző, vagy bemutató platformja, mint a Transglobal Nemzetközi World Music Chart lista, emiatt túl nagy figyelmet nem is kapnak ezek az albumok.

A Transglobal World Music Chart negyvenes listáján általában világzenei lemezek szoktak szerepelni: afrikai, ázsiai zenék, amelyek modern, akár elektronikát is alkalmazó köntösbe vannak öltöztetve, mi pedig ettől egy nagyon-nagyon távol álló muzsikát, autentikus magyar népzenét játszunk. Ez általában nem kelti fel a kapitalista szemléletű, világzenei szcéna figyelmét, épp ezért tartom nagy dolognak, hogy mi is felfértünk erre a listára. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar, vagy a kárpát-medencei népzenei hagyományokban van egy olyan erő, amely feldolgozás nélkül, nem világzeneként, autentikus formában is érdekes lehet, és odaférhet egy nemzetközi listára.

Vezető kép: Pörneczi Bálint