Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Október 30-án és 31-én mutatja be a Magyar Állami Népi Együttes új darabját, Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékának nyomán készült táncszínművét. Az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című előadásban az autentikus folklór a kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe, jelentős szerepet kap benne a verbalitás és a látványvilág is.

MM – 061.hu

Szándéka szerint a néző olyan kitűnő, sokoldalú előadóművészeket láthat az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című előadásban, akik rajongva szeretik a folklórt, miközben a mában élnek, és művészetükkel a ma emberét szeretnék megszólítani. A darab rendezője, Mihályi Gábor az előadás keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy évekkel ezelőtt a táncosai már adtak elő hosszabb-rövidebb szövegeket egy-egy előadásban, ami már túlmutat a hagyományon, de a paraszt ember is megszólal – csujogat tánc közben, vagy kikéri a menyasszonyt – ezért úgy gondolta, mernek ebből merítkezni.

Mihályi Gábor (Fotó: Horváth Péter Gyula)

“A Hagyományok Háza átadása táján összefutottam itt, lent Kutszegi Csabával, aki azt mondta nekem, nahát, milyen szuper színháztermetek lett itt, Budán olyan kevés a színház, mi lenne, ha megjelenne a próza is a Hagyományok Házában, és a Magyar Állami Népi Együttes készítene egy ilyen előadást. Néhány hónap után Csaba jelentkezett, hogy megvan a mű, Tamás Áron Énekes madara lesz a kiindulási pont” – mesélte Mihályi Gábor hozzátéve, hogy az előadás címe sejteti, hogy az eredeti veretes, székely beszéd inspirálta Tamási-gondolatok mellett vendégszövegek is helyet kapnak benne. “Miközben mindent kívánunk megőrizni a Tamási-szellemiségből, maivá kívánjuk tenni ezt az ezeréves kultúrát, hogy utat találjunk a nézőhöz. Ehhez biztosan szükséges egy jó gondolat, egy mai dramaturgia, szükséges az a szellemiség, ami ezt a dramaturgiát teljessé teszi, a művészeink tehetsége és minden, amit a mai színház alkalmaz – látványban, díszletben, jelmezben.

“Kicsit hittérítők is vagyunk, mert hiszünk abban, hogy ha ezek a hagyományok az életünk részévé válnak, akkor többek leszünk általa. Ha úgy a részünkké válik a hagyomány, mint a történelmünk, a nyelvünk, a kultúránk más szegmensei, akkor többek lehetünk”

-hangsúlyozta Mihályi Gábor.

Pál István Szalonna (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Pál István Szalonna, a darab zeneszerzője azt mondta, szerencsés, hogy olyan táncosaink vannak, akik valóban igényesek a zenére, másrészről az ő ars poeticája is jól illeszkedik az együtteshez, hiszen mindkettejük célja a hagyományokból kapaszkodó, abból merítkező, ám előremutató gondolkodásmód. “Ebben az előadásban a székely lelket és a székely muzsikát igyekeztem színpadra vinni, de az autentikus tánczene mellett a kortárs zeneszerzés irányába is elmozdulunk” – emelte ki a zeneszerző, hozzátéve, minél jobban el kell távolodnia a népzenétől, annál nehezebb a dolga. Pál István Szalonna szerint rendkívül izgalmas az előadás a hangszerelését tekintve, a prózai világot pedig, amit az együttes felvállalt, fantasztikusnak tartja. “Számomra döbbenet, hogy a táncosaink kiváló színészek is egyben” – mutatott rá.

Kutszegi Csaba, a táncszínmű írója elmondta: a háromfelvonásos Tamási színjátéknak körülbelül a 70 százaléka kiesett, de egy olyan szövegvázat hozott létre, amely megadja a cselekmény ívét és a szereplők karakterét, a darab jó része kitűnő táncokból, énekből, muzsikából áll. A kapcsolatot a 21. századdal vendégszövegek útján is keresték. József Attila Ódájából a történet csúcspontján hangzik el részlet, de Shakespeare- és Weöres Sándor-szövegek is megszólalnak. Kiemelte: céljuk az volt, hogy megmutassák, “a folklórba minden belefér

Árvai György, a darab látványtervezője elmondta: olyan képzőművészeti mozgókép, animáció készült, ami végigkíséri az összes dramaturgiai állomást. Igyekezett úgy szerkeszteni és alkalmazni, hogy öncélúvá sose váljon, de segítő, értelmező, a költőiségét a dolognak még jobban elrepítő legyen. Külön érdekesség szerinte, hogy a darab a színház felé törekszik, így a dramatikus idő és a verbális értelmezés fontos szerepet kap. Árvai György szerint ez egy új lépés a társulat életében, amelyben ő örömmel vállal szerepet: “most egy másfajta a hagyományt kellett megtanulnom, amit csak tisztelettel lehet kezelni természetesen, bízom benne, hogy ez egy harmonikus egységgé fog válni a premier napjára” – tette hozzá.

Az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz Tamási Áron eredeti műve nyomán készült (nép)zenés-(nép)táncos színházi feldolgozásában az autentikus folklór – újszerűen, szokatlanul – kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe. Az így létrejött komplex színpadi nyelvezetben magától értetődő természetességgel mutatkozik meg az élő folklór örök aktualitása. A ma játszódó történetben kihűlt kapcsolatban kínlódik két negyven felé közeledő pár. A nők, Eszter és Regina már szeretnének megállapodni; a férfiak, Lukács és Máté „életkezdési dilemmában” őrlődnek: halogatják a családalapítást, mert előbb stabil egzisztenciát akarnak teremteni. A párkapcsolati válságban a nők elvarjúsodnak, a férfiak a pohár felé nyúlnak, és élvezetek hajszolásáról ábrándoznak. Mindkét párnak két tizenéves fiataltól kell megtanulnia, hogy az embert boldoggá csakis az őszinte, tiszta szerelem teszi, és csak az adhat az életkezdéshez elegendő bátorságot.

Fotók: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •