Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Felébredni látszik Csipkerózsika rémálmából a nyolcadik kerület, legalábbis a Guardian egyik újságírója szerint, akinek hatékony segítséget nyújtott a cikk megírásához a Magyar Turizmus Zrt. De persze semmi bajunk a PR cikkekkel, vagyis a fizetett hirdetésekkel, hiszen mi is rendszeresen élünk hasonlóval, amikor a hétvégi közös esték előtt a haver ismerős csajára hajtás szándékától vezérelve egy-egy korsó sör ígéretének képével szándékozunk jobb belátásra bírni cimboránkat, ha egy kicsit ódzkodik attól, hogy néhány jó szóban emlékezzen meg rólunk. Vagyis a nagyon fogod bírni, mert ő egy nagyon jó fej srác ígéret nem is annyira irreális, mint amennyire látatlanban tűnhet. Így van ez a nyolckerrel is.

GYŐRI MIKLÓS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

Való igaz, a nyolcadik kerületet nem egy tesztoszterontól túlfűtött tinédzserként ábrázolnánk, ha már muszáj, lenne, hanem valami öreg hölgyként, akinek haja már alig-alig, arca ráncoktól barázdált, ruhája piszkos és szakadt, cipője ütött-kopott, de még is, ha ránézel, nem ezt látod elsősorban, hanem a méltóságot és szépséget, amilyen egykor fénykorában volt. Az emberek szeretnek nosztalgiázni, én is szeretek. A nyolcadik kerület is szeret, mert mind a mai napig úgy néz ki, mint ha a negyvenes években lenne. Az utcákon sétálva, a golyók szaggatta házfalak között álldogálva jogosan merül fel a kérdés, hogy mikor lesznek ezek a sebek eltüntetve végre? Vagy egy jövőbeli pláza/irodaház/mélygarázs (oh, ne) ígéretének képével hagyjuk lerohadni az egészet, hiszen hamarosan érkeznek a spanyol befektetők, akik csodálatosan illeszkedő belvárosi plázát fognak felépíteni ide, a mindenség közepébe? Ó, igen, remek üzlet lesz. Olcsóbb is lesz. De azért álljunk már meg egy szóra, amolyan tanár urasan. Tegye már föl a kezét, akinek tetszenek ezek az úgynevezett modern épületek, vasból és üvegből, borzalmas idomokkal, leheletnyi ablakokkal? Lakóházak ezek még? Tegyünk már egymás mellé egy 1900-as évek környékén épült épületet egy 20 évvel ezelőtt épülttel. Jó esélyünk van rá, hogy 90/10 lesz a végeredmény a régi javára. De persze az egyszerű polgár szava szart sem ér, ha csak nem úgy hívják, hogy dollár papa. De azért ne adjuk fel. Nem kell szeretni ezeket a szörnyen modern és szörnyen igénytelen épületeket, és ezt nyugodtan szóvá is tehetjük. Ahogy azt is, hogy egy kis pénzzel, odafigyeléssel és gondos tervezéssel egészen elképesztő dolgokat lehetne kihozni az egyébként gyönyörű, csak szörnyen leharcolt és elhanyagolt nyolcadik kerületi épületekből. Ha nagyon előre akarok szaladni, akkor azt mondanám, hogy pár év alatt olyanná lehetne varázsolni, mint a hatodik kerület egyes részei. Kicsit több idővel pedig nem csak egyes részeihez hasonlítana.

Corvintető

Corvintető

Az elmúlt idő nagyon méltánytalanul bánt ezzel a kerülettel, sokkal többet érdemelne. Aki sétált már a belső részein, az tudja, hogy hihetetlenül szép épületek vannak arrafelé is. Van benne potenciál, szó se róla. Egy koszos ékszerdoboz. De valahogy mégis úgy működik az egész, mintha az ötödik, hatodik és hetedik kerület eltitkolt féltestvére lenne, akit nem mernek bemutatni a társaságban, akiről szégyen beszélni. A zabigyerek. Pedig! És most hagyjuk is, hogy miért lett ilyen és csillogó szemekkel nézzünk jó mélyen egyenesen a jövő szemébe. Vagy valami hasonló járhatott a kerület néhány kocsma és kávézó tulajdonosának fejében is, amikor leültek tárgyalni a Magyar Turizmus Zrt. képviselőivel, hogy hogyan lehetne egy közös cikkben valami jobb képet festeni a kerületről, annak helyeiről. Legalábbis így képzelem én.

Mindjárt itt van a Gondozó, a klasszikus romkocsma, ami egy fokkal csendesebb a többinél, viszont van egy nagyon laza kis kertje, ahol mindig jó zene szól és nem mellesleg itt rendezték be a város első szabadulós helyét, az immár legendás Paraparkot. Aztán ott van a Zappa kávézó, ami onnan kapta a nevét, hogy egyszer bizony ott járt Frank Zappa, aki bizony zenélt is egy keveset az 1991-es orosz kivonulás alkalmából. Aztán a cikk megemlékezik még a híres neves Ethno Sound hangszerboltról is, aminek hihetetlenül széles választéka van az ütőhangszereket illetően. A Darshan Udvar és Terasz egy igazi kuriózum, olyan, amire tuti, hogy nem számítasz. Hihetetlenül jó hangulata van a helynek, úgyhogy nyugodt szívvel tudom ajánlani. Én főleg nyaranta kávézgattam ott délutánonként, de valószínűleg az esti sör vagy fröccshöz is passzolhat a belső udvar. A Csiga kávézó is igazán hangulatos kis hely, viszont arra figyeljetek, hogy mivel nem túl nagy, előfordulhat, hogy nincs szabad asztal. Aztán nem maradhat el a klasszikus Corvin tető sem, nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatni, viszont néhány emelettel alatta lévő MÜSZI-t talán igen. Ugyanott a Corvin áruházban, a harmadik emeleten nyílt nem is olyan régen a Művelődési Szint, ami elsősorban kulturális és civil közösségi térként funkcionál. Workshopok, előadások, koncertek, sör, lázadás. Végül néhány kedves szó a Macska kávézónak, ahol bár még nem voltam, csak jót hallottam róla, úgyhogy ha valakinek van valami tapasztalata a hellyel kapcsolatban, kommentben megoszthatja.

Csiga kávézó

Csiga kávézó

Szóval úgy néz ki a helyzet, hogy van egy világháborús állapotban lévő kerületünk, ami sokkal szebb, mint a rárakódott kosz. Néhány vendéglátós partizán, aki kitartóan harcol az enyészettel, hogy életet leheljen a kerületbe és vagyunk mi, átlag fiatal városlakók, akik szomjazzák az újat, de nem minden áron. Mi sül ki ebből?

Az eredeti cikket itt találjátok:

http://www.theguardian.com/travel/2014/mar/07/day-in-budapest-eighth-district-city-guide


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •