Hol colt, hol nem colt – A hét mesterlövész remake-ről

John Sturges A hét mesterlövész című 1960-ban forgatott westernje maga volt a szabványosított, áramvonalas vadnyugati mozi, olyan esszenciális, hogy sokaknak fel se tűnt: valójában Kuroszava A hét szamuráj című klasszikusának újragondolása. 

PZL – 061.hu

Szó se róla, Antoine Fuqua a 2016-os filmjében a vadnyugati mozik egyik alapmotívumát, az érintetlen tájba beavatkozó kapitalizmust olyan ügyesen építette fel, hogy némi NDK-indiánfilm jellege is lett a dolognak. A pózok, az árnyképek olyanok lettek, mintha előzetesen minden képkocka egy grafikus tervezőasztalán született volna meg, az emblémaszerű beállításoktól olyan érzésünk volt, mintha az egész film egyetlen főcím lenne, vagy a Fields Of The Nephilim két órás western zsánerű klipösszeállítását látnánk. Ha egy nyolc éves fiúval szeretnénk megkedveltetni a műfajt, akkor jó választás Antoine Fuqua látomása, mert minden benne van, amitől a vadnyugati mozik működnek. Gyorsítások, lassítások, már-már groteszkbe hajló pózok, remek fazonok, és jó ritmusban elhangzó bonmotok, amiket valószínűleg utólag írták bele a dialógusokba azok, akiknek az a feladatuk, hogy jófejeskedő dumákkal pörgessék fel a jeleneteket. A színészeknek pedig jutalomjáték, afféle ujjgyakorlat a film, tényleg mindenki profi, csak éppen a lélek hiányzik a filmből.

A mozi a kalandregények tipikus fordulataira épít. Összehoz egy különleges képességekkel rendelkező társaságot, akik képesek felvenni a versenyt a túlerővel szemben. Védd meg a várost, és állj bosszút a családodért! – nos, ezek a motívumok sem a western találmányai, de az egészben az a legszebb, hogy a történet magját egy japán film ihlette. Mindez olyan píszí, (a hét főszereplő különböző etnikumhoz tartozik) hogy a Helsinki Bizottság karácsonyra ezt fogja ajándékként szétküldeni az ügyfeleinek, de ez cseppet sem zavaró, mert olyan erős a mozi dinamikája, hogy nincs idő két robbantás és pisztolypárbaj között tanulmányozni az ENSZ alapokmányait.

A film idézetgyűjtemény, nincs benne újszerű látásmód, Antoine Fuqua semmi mást nem akart, csak szórakoztatni. Most nem Mexikó a helyszín, mert Ixcatlan sombrérós parasztjainál jobban mutatnak a popsztároknak kinéző cowboyok, és maga Rose Creek City is, a film nem piszmog a szocióval. Ez egy rodeó színház, ahol mindennek úgy kell kinéznie, mint az eszményi western miliőben, ahogy a műanyag katonák pózaiban vagy a matricákon megszokhattuk. Szóval, a film egy western franchise, amiben éppúgy benne van a Volt egyszer egy Vadnyugat, a 73-as winchester, az Ördögi Roy Slade, de még az Elfújta a szél is. Pont annyira eredeti, mint a trailerhez vágott rockosított Felkelő nap háza. A hét mesterlövész 2016-os változata afféle vintage western kalandpark, ahol vannak jók, rosszak, talán még csúfok is, de alapvetően mindenki olyan áramvonalas, hogy azt éreztük: újra látogatható Marlboro Country, viszont nincs benne cigi. Csak dohány.