Seamus Heaney a Nobel-díj átvételekor elhangzott beszédében felidézte Szt. Kevin történetét, akinek egy rigó fészeknek gondolva tenyerét tojásokat költött bele. Heaney költészete megmutatja a “felnövés közben felhalmozott tudást”, megmutatja a fészek, vagyis az otthon ágas-bogas helyét.
PZL – 061.hu
De vajon mi az, amit mi halmozunk fel Heaney Élőlánc című kötetének olvasása közben? Mi az, amitől egy konzervatív, katolikus ír az európai líra epicentrumába tudott kerülni? Tény, hogy nincs még egy olyan kortárs európai költő, akit annyit fordítottak volna az elmúlt húsz évben magyarra, mint Heaney-t, akinek az Élőlánc a rendszerváltozás óta már a harmadik (összeségében pedig a negyedik) magyar nyelvű kötete. Mi az, amivel lápvilági lírája megdelejezi a magyar olvasókat? Hogyan tudja Heaney verseiben a hazaszeret szólamait korszerűen artikulálni? Hogyan tud az elnyomás elleni tiltakozása modern, szalonképes, komoly erkölcsi erőtérben fogant líráját teremteni?
Ferencz Győző, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika és Szilágyi Mihály precíz és szenvedélyes fordításában olvasható Heaney Élőlánc című utolsó kötete, ami a költő 2006-os szélütése után íródott, nem csoda, hogy a könyv megidézi Vergilius Aeneise-ának holtak birodalmában tett utazását. Heaney nemcsak a Nobel-díj átvételekor mondott beszédében szán fontos szerep a madaraknak, a Sweeney-töredékek című verse arra a Buile Shuibhne királyra utal, akit egy püspök kiátkozott, a vadonba űzött, és aki aztán madárrá változott.
Nem nehéz Heaney 2006-os szélütése után fogant verseit összehasonlítani Hölderlin a tübingeni toronyszoba őrült magányában írt fenyegetően sötét látomásaival. Heaney verseinek kötőanyagát a sűrű, az ősi mocsarak felett lomhán átvonuló, mítoszokkal és vérrel kevert vizek adják, de erős a szülői ház és a gyerekkor iránti nosztalgiája is, ahogy erős a tárgyakhoz kötött helyrajz dokumentálásának igénye is. A versekben az ír mitológia és a gyerekkor privát mítoszai sajátos ökoszisztémát alkotnak, amihez kulturális transzfer nélkül nehezen találunk kulcsokat, viszont a versek önmagukban is erős megfogalmazások, komoly képalkotói fantáziáról tanúskodnak, így a mítoszokkal teli lápi világ akkor is elbűvöli az olvasót, ha nem ismeri fel az ír történelem minden lidércét, ha nem azonosít be etnografikus precizitással minden múltba veszett szakmát.
A „rájátszásokkal” és idézetekkel teli könyv nem más, mint a halállal való foglalkozás, készülődés a búcsúra, miközben Heaney-ben ott a felépülés, gyógyulás szenvedélyes akarása is. A Füvészkönyv című verse így ér véget: „Hol lelhető meg újra / Egy máshol-világ, / Térképen, atlaszon túl, /Ahol minden önmagából / És önmagába fűződik, /Mint fészekben a fűszálak.” Ez a fészek lehet Szent Kevin tenyere, ez a fészek lehet Írország, lehet egy verseskönyv is, amelyben otthonra lelünk.
Seamus Heaney
Élőlánc
Jelenkor
120 oldal 1499 Ft