Hősök városa – Tíz rejtett ötvenhatos emlékmű Budapesten

Ötvenhatosok tere, Műegyetem Rakpart, Mamut, Corvin Köz és Kossuth tér. A legismertebb, leglátogatottabb 1956-os emlékhelyek, minden nagyszabású koszorúzási ünnepség, megemlékezés helyszínei. A november 4-i nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján az áldozatokra, hőseinkre és mártírjainkra emlékezve tíz kevésbé ismert, ám tartalmas budapesti helyszínre kalauzoljuk az olvasót.

MP – 061.hu

XIX. kerület, Ötvenhatosok tere

A kispesti Zrínyi utca, Jókai utca és az Ady Endre út által határolt kicsiny, 1956-ban még Sztálin nevét viselő téren látható Péterfy László szobrász (Péterfy Bori énekesnő, színésznő és Péterfy Gergely író édesapja) 1993-ban felavatott különleges alkotása. A betonfalat szétfeszítő bronz gyökérzet látványa talán nem szorul különösebb magyarázatra. A növényi motívum földfelszín feletti, lemetszett részének tönkjéből új hajtás sarjad, az újjászületés, az élni vágyás törékeny szimbólumát a vastagodó földalatti szálak táplálják. Az emlékmű falára az elesett mártírok neveit vésték, Kispesten ugyanis szintén komoly szabadságharcos csapat harcolt a karhatalom és szovjet erők ellen 1956-ban. Péterfynek egyébként még három további köztéri alkotást köszönhet a kerület: a Wekerle-telep központjában, a Kós Károly téren álló Kós-szobrot és Wekerle Sándor szobrát, valamint a Templom téren található II. világháborús áldozatok szobrát.  

XII. kerület, Eötvös József park

Diszkréten bújik meg a fák között, nem hivalkodik a három stilizált, fából faragott emberalak, a legmagasabb középen, kissé hátrahúzódva áll, előtte a két alacsonyabb. Talán ha nem lenne keresztbe rajtuk egy gerenda 1956 felirattal, nem is sejtenénk, hogy a kompozíció valójában a forradalomra, az egykori nemzetőrök helytállására emlékezik. Koczogh András szobrász, festő, grafikus alkotása szerényen húzódik meg a fogaskerekű svábhegyi megállója mellett az Eötvös József parkban. A fából készült emlékoszlopok, különösen a kopjafák állítása a rendszerváltás után összekapcsolódott ’56 emlékezetével, 2006 tájékán pedig szinte divattá lett: az „ötvenhatos kopjafa” hullámból – szinte minden faluba készült egy ilyen – mégis kiemelkedik ez az egyszerű, ám méltóságteljes alkotás (aminek figurái persze nem teljesen kopjafák, sokkal jobban emlékeztetnek a törzsi társadalmak istenség-oszlopaira). A környéken fegyveres összecsapás ugyan nem volt, de a Svábhegy szolgált hátteréül a Széna téri és a krisztinavárosi eseményeknek. A felkelőkből nemzetőrcsoport alakult, akik a közeli Nagyszállóból szervezték őrjárataikat.

XII. kerület, Gesztenyés kert

Boldi (Szmrecsányi Boldizsár) A szabadság szárnyaló madara című műalkotását a forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából avatták fel 2016. október 23-án egy régebbi, egyszerűbb emlékmű helyén. A fekete talapzaton álló, carrarai fehér márványból készült, gömbölyded galambot látunk, felirata mindössze ennyi: 1956. A galamb a béke, a szabadság jelképe, a szabadság madara pedig szárnyal, ahogy az október 23-át követő szűk két hétben szárnyalhatott a remény, hogy valóban a szabadság új korszaka jöhet el Magyarországra így illik 56-hoz. Igaz, mintha ez a galamb inkább szárnya szegett lenne, mint szárnyaló.

XV. kerület, Epres sor 1.

A Lobogás című alkotás kiemelkedik a „kötelező kerületi emlékművek” sorából. 2012-ben adták át a helyi katolikus templom mellett elhelyezve, a megújuló főtéren. Három művész együttműködése révén született meg és Magyari Lajos 1956, Budapest című, kevéssé ismert költeménye ihlette. Az erdélyi származású, és sokáig Kecskeméten a nemzetközi kerámia stúdió mellett tevékenykedő Lakatos Pál Sándor műhelyében készült, fel Harmath István lyukas zászló ihlette bronz kompozíciója kő posztamensre került. Az átalakított környezetben az 56-ot megelőző időszak halmozódó feszültségét az emlékmű alapja a földből kiemelkedő gömbszelet hivatott megjeleníteni. A lyukas zászló, amely az obeliszk-szerű, a földből égbetörő oszlop tetején áll, hasonló szimbolikával rendelkezik, mint a híres-hírhedt a városligeti Vaskefe.

XVIII. kerület, Hargita tér

Utcakövekből állította össze 2012-ben Ferenczfy Kovács Attila építész Pestszentlőrinc és Pestszentimre közös, monumentális ’56-os emlékművét, a XVIII. kerületi szimbolikus tér megalkotásában Schmidt Mária elképzeléseit is figyelembe véve. A díszleteiről, és a Terror Házában végzett munkájáról is ismert Kossuth-díjas építész emlékművét a kerület felszedett bazaltkockáiból építette, amelyek külső oldalaira egy-egy 1956-os hős nevét gravírozták. Az alkotás az 1956-os forradalom és szabadságharc 2354 hősének állít név szerinti emléket, közöttük 59 kerületi lakosnak is: ők a forradalom napjaiban és a későbbi elszámoltatásokban vesztették életüket. A kis kockakövek egy hatalmas kockatömbbé állnak össze. Egyik oldalán, a felület manipulálásával (egyes kövek beljebb húzásával) az 1956-os évszám rajzolódik ki, a másik oldalon pedig egy kereszt (az 1935 óta a téren álló Fadrusz-feszület lenyomata).

XVII. kerület, Kegyeleti Park

Szintén az absztrakt emlékművek sorát gazdagítja a XVII. kerület emlékhelye, Oláh Szilveszter szobrász és Szűcs László építész közös munkája. Az emlékmű térkompozíciójának lényege, hogy a világ forgástengelyét két egymást keresztező, egy magasabb és egy alacsonyabb kapu szimbolizálja, az oszlopok hordozzák a keresztben álló gerendázatot. Az emlékmű alsó, oszlopos része a múltat jelképezi, a föléje hajló felső rész pedig a jelen életünket és a jövőt. A külső tér mellett ugyanakkor megjelenik egy belső, szakrális tér is, benne egy félgömb alakú kőtömb helyezkedik el (kereszt alakú rusztikus barázdáira került az 1956-os évszámmal), amely lezárja az „alvilágot”, s ugyanakkor forgástengelyben is áll. A négyzet alakú talapzat tulajdonképpen egy mandorla, ami a teljességet jelképezi. Oláh Szilveszter elhivatott helyi erő, így az alkotás igazi lokálpatrióta mű, mégis elkerüli az ezekre jellemző, sokszor esetleges művészi megoldásokat.

V. kerület, Nyugati tér (Eiffel Palace)

Az 1956-os emléktábla mellett naponta megyünk el, és észre se vesszük a csillogó irodaépület, a „palotává” átlényegült egykori szürke sarokház oldalán megbújó feliratot. A rajta olvasható szöveg szerint ebben az épületben szerkesztették a Magyar Honvéd című forradalmi lapot, s itt nyomtatták azokat a cirill betűs röplapokat is, amelyeket a szovjet katonák közt terjesztve igyekeztek felvilágosítani őket a helyzetről. Máig kevesen tudják, hogy rengeteg – főleg közép-ázsiai származású -szovjet katona hitte azt a Dunát megpillantva, hogy a szuezi csatornát látják, mivel a szovjet hatóságok Monty Python-i pimaszsággal dezinformálták őket, azaz elhitették velük, hogy nem is Magyarországra, hanem a szuezi válságot megoldani indultak útnak tankjaikkal. Sok katona állt amúgy át a forradalom oldalára, s az ő sorsuk talán még véresebb és kegyetlenebb volt, mint a magyarországi megtorlásé. Valóban névtelen hősök lettek ők, akiknek sokszor még a nevét sem tudjuk.

IX. kerület, Bakáts tér (az Assisi Szent Ferenc-főplébániatemplom kertje)

A Bakáts téri főplébániatemplom falán és kertjében is látható 56-os emlék. A templom hátsó falán emléktáblát látható, míg 1993 óta bújik meg kertjében egy szobor, Czindler Antal figurális alkotása. Annak ellenére, hogy még a nagy, 2006-os ötvenhatos „hullám” előtt állították a város egyik első emlékhelyeként. Egy elesett pesti srácot ábrázol, aki az utcaköveken fekszik kabáttal leterítve. Csak közelről vehető észre. Czindler Antal Munkácsy-díjas alkotó, aki fiatalon, az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként maga is részt vett a IX. kerületi harcokban, egyike az ismeretlen ismerősöknek, hisz számtalan mellszobrot, emléktáblát készített az elmúlt évtizedekben, így jártunkban-keltünkben találkozhatunk műveivel. A szobor jó példája annak, hogy 1956 vonatkozásában sem kötelező az absztrakt irányvonal, egy figurális kompozíció is képes megkapó és katartikus lenni. Már, ha észreveszik

II. kerület, Fenyves Utca – Orsó utca sarka

Ortutay Tamás keramikusművész saját pénzéből, saját emlékeiből építkezve állította fel Nagy Imre emlékkövét. A helyszínhez közel élt ugyanis Nagy Imre miniszterelnök, akit gyermekként Ortutay is ismert. 1989-ben ez volt amúgy az első emlékhelyek egyike, amely az idealista kommunistából szabadságharcossá lett Angyal István, a budapesti Tűzoltó utcai csoport vezetőjének szellemi végrendeletét követi: két ősöreg és amorf szikla, amelyek egy növekvő fát vesznek közre. Nem kell magyarázni az alkotást, és épp ez a legszebb, hisz egyszerűségében is kifejező, személyes hangú alkotás. Méltó emlékhely 1956-nak a csendes villanegyed közepén, távol a nagy terektől, és gigantikus, sokszor félszívű ünnepségek helyszíneitől.

VIII. kerület, II. János Pál pápa tér

Jean Pierre Pedrazzini, az ’56-os forradalom egyik kevéssé ismert francia hősének mellszobra egyszerű bronz büszt, nem elsősorban művészi különlegessége miatt került listánkra. A Paris Match nevű képes hetilap munkatársa igazi francia baloldali értelmiségi volt, az a lelkes fajta, aki képes volt arra, hogy Sztálin halálát követően, az olvadás jegyében 1955-56-ban tegyen hatalmas autós túrát a Szovjetunióban. 1956-ban a véletlen találta Magyarországon, és az események sodorták magukkal, amiket fotoriporterként igyekezett hűen a Nyugat szeme elé tárni. Pedrazzini néhány nap alatt lett lelkes kommunistából a forradalom krónikása. Számos képe vált ikonikussá azóta, főleg a mosonmagyaróvári sortűz sokáig egyetlen bizonyítékának számító dokumentumai, és a köztársaság téri csata képei. Ebben az ütközetben hunyt el, ezért áll szobra diszkréten megbújva a park fái közt. A mű Szabó Gábor szobrászművész alkotása.

Fotók: Köztérkép.hu, MTI, 061.hu

2019-11-05T06:23:00+01:00 2019. november 4.|