Vannak alkotások, amiket nem az ihlet keltett életre, hanem inkább egy új technológia. A 2019-es élőszereplős Oroszlánkirály olyan, mint egy demó-film, amelyben azt mutatják be az alkotók, hogy nincs olyan állat a szavannákon és a sivatagban, amelyikkel nem lehet eljátszani, akár a Hamletet is.

PZL – 061.hu

Az rendben van, hogy készül egy mozi, amely az Animal Planet csatorna már-már 3D hatású természetfilmjeit házasítja össze Shakespeare-rel, csak azt nem értjük, hogy miért az eredeti filmet kellett kockáról kockára átültetni, miért nem találták ki a sztori folytatását hozzá. Így akár megvizsgálhatnánk a kreativitás misztikus kérdéskörét. Lehet, hogy a film bizonyos fénytörésben vizuális mesterműnek tűnik, de inkább technológiai iparos munka. Izgalmasak az eredeti film kérdésfelvtései, a természet törékeny egyensúlya, az örök körforgás, a világ hierarchikus felépítménye, a csillagokból ránk néző ősök…, milyen kár, hogy Simba a száműzetésében már nem eszik husit, illetve csak lárvákat, bogarakat fogyaszt, de rövid időn belül felszed úgy cirka 200 kilót, amit meg is jegyez Pumbaa.

Oké, ez egy mese, de nem kell szemérmeskedni a gyerekekkel: a nagy vad megeszi a zsákmányállatot. Ha már ilyen erős a természetfilmes illúzió, akkor ezt nem kellene elhallgatni. Egyébként nemcsak a Hamletet idézik be az alkotók, hanem a Vukot is. Amikor Simba nem tud aludni, és vadászni indulna, nos, az a jelenet megvan a Vukban is, és az és természet hatalmáról szóló bölcsességek is ugyanúgy jellemzik Fekete István prózáját, ahogy a szülő meggyilkolása és az utána következő bosszú is… És hát, amikor az elpuhult, száműzetésben élő Simba pillangókat kerget, nos arról minden magyar gyereknek ugyanaz jut eszébe: Süsü, a sárkány. Cserébe olyan szép a táj, amit csak egy Oled tévé demóját látnánk, de bizonyára hiába keresnék a brit filmturisták Büszke Birtokot, mert valószínűleg egy tájmixtúrát láthattunk.

A történet tényleg kockáról kockára veszi le az 1995-ös rajzfilmet, ugyanakkor élőszereplős verzióban ez az egzotikusan mesés táj olyan, mintha rend lenne a természetben, mintha nem lenne globális felmelegedés, mintha léteznének érintetlen területek… Maga a történet egyenes vonalú, jól áttekinthető klasszikus királydrámákat idéző, nívós alkotás, még a történelmi parabolák is ülnek, remek a szimbolikája, Jankovics Marcell sem emelne kifogást, jól látható, hogy a védelmező oroszlán, mint szoláris állat szimbóluma a nap, viszont a gonosz Zordon jórészt akkor jut szerephez, amikor a Hold világít az égen, tehát amikor sötétség borul Büszke Birtokra.

Viszont a film humorának nem használt az élőszereplős verzió, Pumbaa és Timon viccesnek szánt kettőse nem jött át, mert egy igazi varacskos disznó nem olyan mókás, mint egy megrajzolt. Jon Favreau rendező nem hagyott ki egy klasszikus dalt sem, amelyeknek gyakorlatilag önálló klipeket gyártott, és eszünkbe juthat az is, hogy Hans Zimmer remek zenéjének talán szerepe lehetett abban, hogy a kilencvenes évek második felében globális trenddé vált a world music. És ha nem tetszett a rajzfilm szolgai másolása? Ugyan! Csak mond azt: Hakuna Matata! Azaz: szép az élet itt lent!

Oroszlánkirály (2019)
amerikai animációs film
zene: Hans Zimmer
rendezte: Jon Favreau
bemutató: 2019. július 18.