December 8-án nyílik a debreceni Modemben a magyar art deco építészetben is maradandót alkotó Sajó Istvánt bemutató kiállítás, ami Szoboszlai Lilla kurátor és Térey János többéves munkájával valósul meg. A Debrecenhez ezer szállal kötődő Sajó komoly karriert futott be az Egyesült Államokban, mégis hazahúzta a szíve, és szeretett szülővárosának szentelte életét. A II. világháború után visszamehetett volna Amerikába, de annyira szerette a cívisvárost, hogy számos középületet ingyen tervezett, és 1945 államosítások ellenére is Debrecenben maradt. Nagy Loki-drukker volt, ő tervezte a Nagyerdei Stadiont is, egy meccs közben halt meg, a lelátón. Sajó István építész sorsa olyan különös, hogy életéről forgathatnának akár játékfilmet is. Lányával, Sajó Anikóval, és unokájával Dr. Szabó Leventével beszélgettünk.

PZL – 061.hu

Az 1896-ban született Sajó István jelként értelmezte ezt az ünnepi évet? Ugyanis soha annyi középületet nem adtak át Magyarországon, mint akkor…
Sajó Anikó
: Ez nem került szóba, emlékiratai nincsenek, és a tervrajzokat sem gyűjtötte otthon, ráadásul közbejött a háború… És őszintén szólva nem is tudtuk, hogy a munkássága art deco, hiszen a címkét is évtizedek múlva akasztották rá…
Szabó Levente
: Azt nem tudom, hogy mit jelentett számára ez az emblematikus évszám, de az biztos, hogy a magyarsága meghatározó volt számára. Annak ellenére, hogy nagy sikereket ért el az Egyesült Államokban tervezett épületeivel, visszajött Magyarországra, szülővárosába, Debrecenbe. Ebben volt valami jó értelemben vett fanatizmus.
Sajó Anikó
: Honvágya volt, így aztán néhány év múlva hazajött… Ez ilyen egyszerű.

Sajó István építész lánya és unokája 2016.11.16. Fotó: Horváth Péter Gyula

Sajó Anikó, Sajó István lánya, és Sajó István unokája dr. Szabó Levente Fotó: Horváth Péter Gyula

Épületeiben ott a luxus és az elegancia. Nem érezte úgy, hogy ezt az attitűdöt képtelenség a cívisvárosban, az Alföldön megvalósítani?.
Sajó Anikó:Ellenkezőleg, komoly kulturális élet volt a két háború között Debrecenben, ő maga is nagyon jól érezte magát a városban, sármos volt, mindenki ismerte őt, és annyira szerette a várost, hogy több középületet ingyen tervezett meg. Inkább csak a gazdag polgároknak készített villákért kért munkadíjat. A Nagyerdő környékén nagyon sok ház az ő tervei alapján épült meg.

28-oldal

A debreceni izraelita hitközség bérháza 

A villák a belsőépítészeti kialakítását is ő tervezte?
Sajó Anikó
: Igen többnek is, de ezek sajnos nem maradtak meg. Egyedül a mi Vásáry István utcai lakásunkban maradt meg az eredeti berendezés. A nyílászárók, a kilincsek, a fő bútorok, berendezési tárgyak, minden az ő tervei alapján készültek.

1945 után átmentett valamit az art decóból?
Sajó Anikó: Ő is változott a korral, lásd az OTI-házat, abban is felismerhető markáns kézjegye, ugyanakkor a háború előtt is épített olyan házakat, melyek már azt a modern stílust előlegezték, ami 1945 után lett domináns. Modern házakat épített a foghíjakra, a lebombázott épületek helyére, de arra ügyelt, hogy a homlokzat valamennyire utaljon a környező házakra, belesimuljon az utcaképbe. Bár az új házai eltértek a korábbi stílusától, ő is és az egész család nagyon büszke volt a kimondottan modern, 1945 utáni épületeire. Később már nem a saját irodájában dolgozott, bekerült egy állami irodába, ahol meghatározták a megrendelések irányát, de azért egy-egy finom vonással ott hagyta ezeken a házakon is a kézjegyét. Adtak apám véleményére, és sokszor keresztül tudta vinni az akaratát a nehezebb időkben is. Tulipán cigarettát szívott, de mindig volt a zsebében amerikai cigaretta, amiket még a külföldi kapcsolatainak köszönhetően küldtek neki… És amikor ment művezetni, előszedte, és megkínálta a munkásokat is. És mindent lelkesen megcsináltak még a munkások is. Persze, sokat szenvedhetett 1945 után, gyerekként éreztük, hogy vannak problémái, hogy megváltozott a világ, de rengeteget dolgozott, állomásokat tervezett például Nyíregyházán, Záhonyban, és ezek a munkák elvonta a figyelmét a negatív gondolatoktól. Nem egyszer vasúti hajtányon ment ki hajnalban az építkezésekre, így aztán sokszor volt beteg is.

45-oldalrab_hotel_imperial

A Hotel Imperial az Arbe szigeten

Szabó Levente: A háború után általános vélekedés lett, hogy újfajta elgondolás mentén kell a tereket megvalósítani, és a városi tanács is megfogalmazta az elképzeléseit. Sokféle tervpályázat volt forgalomban, volt vita ezekről az elképzelésekről, és volt egyfajta modernista közhangulat is. Ő egy modern Debrecent szeretett volna megvalósítani, de az épületeinek a léptékei mindig reagáltak a környező házak adottságaira. Elsősorban geometriai formákat használt, itt nehezebb lett volna olyan magyaros ízt beletenni, mint amit remekül használt a népi szecesszió. Inkább a téralakításban alkalmazkodott a környezetéhez, és főleg a belsőépítészeti munkáiban tudott kapcsolódni az akkori magyar gondolathoz és ízlésvilághoz.

   41-oldal_2

A Nagyerdei stadion építése

Az új stadion építésekor kikérték a Sajó-örökösök véleményét?
Szabó Levente
: Nem. Amikor hivatalossá vált, hogy a nagyapám tervezte eredeti Nagyerdei Stadion, a világ első földsáncstadionja lebontásra ítéltetett, akkor derült ki, hogy nagyon sok debreceninek fontos volt maga a régi stadion, és ennek apropóján sokak számára ekkor tűnt fel, hogy van itt egy világszínvonalú építész életmű. Méltányolandó, hogy az új stadion megtervezésekor a régi lelátó kontúrja részben megmaradt (mintegy beleszőtték az újba), ahogy megmaradt az emblematikus kapu is és emléktábla is őrzi a főkapunál nagyapám stadionjának látképét, ugyanakkor számomra furcsa az, hogy a város „hivatalosan” mennyire nem tartotta számon a munkásságát.

58-oldal_2

Sajó István portréja

Sajó Anikó: Amikor lebontották a stadiont valami eltört bennem… Ekkor többen hoztak nekünk téglákat a stadionból, de az egyéb díszítő elemek teljesen eltűntek, nem tudjuk, hogy hol vannak. Halkan jegyzem meg, hogy apámat annyira szerette a Loki, hogy addig nem kezdték el a meccseket, míg ő nem foglalta el a helyét. De hát nemcsak a stadiont, de a környékét is megtervezte… Nagyon meglepődtünk, amikor még a nyolcvanas években az akkor még kamasz Térey János beállított hozzánk, hogy ő Sajó Istvánról beszélne velünk. Akkor még ő is építészmérnök szeretett volna lenni, és nem költő. Végül is, valahol ő karolta fel Sajó István ügyét.

25-oldal

Miami épület látványrajza

A II. világháború után sem merült fel benne, hogy visszamenjen az Egyesült Államokba?
Sajó Anikó
: Nem. Anyám szeretett volna kimenni, de apám kategorikusan elzárkózott ettől. Neki Magyarország volt a hazája. Másoknak adott az Egyesült Államokba ajánló levelet, de ő maga maradt. A háború után az első munkája a debreceni Nagytemplom felújítása volt. És nem tudom, hogy fizetés járt-e neki ezért, de ebédet kaptunk, az biztos. És akkor az is nagy szó volt. Nem érdekelték a hívságok, pedig gazdag embereknek épített házakat, nem érdekelték az autók, villamossal szeretett járni az emberek között, és mert elismerték és kedvelték a városban, és a villamos gyakran megállt ott és akkor is, ahol dolga volt, még ha formális megálló nem is volt az adott helyen.

57-oldal_1

A Nagyállomás építés közben

Kijárt a Loki meccseire, 1961-ben éppen egy mérkőzésen hunyt el szívinfarktus következtében a Nagyerdei Stadion lelátóján. Volt-e más ilyen titokzatos momentum az életében? 
Sajó Anikó: Más titokzatos motívumról nem tudok, de arra emlékszem, hogy 1956-ban, amikor kitört a forradalom, apám feljött az utolsó vonattal Pestre, hogy hazavigye az építészhallgató testvérem… Aztán napokig semmit nem tudtam róluk, a harcok miatt, idegőrlő volt a napokig tartó várakozás…

10-oldal

Sajó István portréja

Tervezett bútorokat. Vannak emblematikus bútorai?
Sajó Anikó
: Nyílászárókat és lámpatesteket tervezett, ezek a harmincas években épített családi házunkban – lakásunkban – ma is láthatóak. Úgy tudom, az Aranybika üvegtermét ő tervezte. Nekünk nem maradt semmiféle tervünk, mi magunk sem voltunk tisztában azzal, hogy ilyen jelentőset alkotott az art deco építészetben.

A Nagyállomás héjkupoláját is ő tervezte. Mi lesz, ha elbontják a pályaudvart?
Állítólag a középső rész megmarad, ahhoz úgy tudom, hogy nem nyúlnak. A többit viszont elbontják.

Lehetséges, hogy a kiállítás elindít el egy komoly dialógust a Sajó-életműről?
Szabó Levente: Egész biztos, hiszen a párbeszéd már elindult. Nemcsak nagyapám személye és az életműve fontos ebben a történetben, hanem az is, hogy rájöjjünk: itt az ideje, hogy felfedezzük a XX. század vidéki magyar építészetét is.

Vezető kép:  dr Fényes Jenő büntetőjogász debreceni villája