Igazán, ugyanúgy, még egyszer – Ákos az Arénában, 2016. december 16-án

2016 Ákos életében a Még egyszer album ráadáséve volt, idén nem jelent meg sorlemeze, viszont publikált egy középlemezt, rajta az Ugyanúgy című slágerrel, ami újabb lendületet adott az turnézáshoz. Az Aréna-koncertet ráfoghatta volna a nyuszira is, mert nem kell minden turnéhoz úrfelmutatás, az új gyermek megkeresztelése, lehet éppen az is az ünneplés oka, hogy valaki lezár egy alkotói periódust.

PZL- 061.hu

Tudni lehet, hogy 2017-ben Ákos részint pihen, és sejthető az is, hogy 2018-ra gyúr, amikor is 50 éves lesz. Addig is úgy döntött, hogy átlapozza a szinti-rock bolygóra tett társasutazás emlékkönyvét, elbúcsúztatja 2012-es, 2084 című album óta következetesen felépített techno art show-ját. De egy középlemezes év alkalmas arra is, hogy olyan setlist ajánlatot tegyen, ami a legrégebbi törzsgárda tagokat, a legalacsonyabb sorszámú BB-pártagkönyvekkel rendelkezőket is megszólítja. Így aztán előkerülhettek ritkán játszott dalok is, amik sok szempontból izgalmasabbá tették az estét, mint amikor egy sorlemez protokoll előadását láttuk volna.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az Aréna már hazai pálya Ákosnak, 2014-ben és 2015-ben is duplázott, talán sok rajongó ugyanoda váltott jegyet, mint tavaly vagy tavalyelőtt, hogy könnyebben megtalálják egymást. Már régen voltam utoljára Ákos-koncerten, így aztán meglepett a küzdőtér három zónára való osztása. A színpad előtti VIP szekciónak már a pop földhivatalához bejegyzett kötelező helyrajzi száma van, ezt már a metál-bandák is használják, de három zónára osztott küzdőteret még nem láttam. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Tánc című Bonanza Banzai-számmal indítani a műsoros estet határozott gesztus volt, ezzel Ákos máris történeti kontextusba tette a nyolcvanas éveket, ami a koncert állandó identitás élménye volt, az Újrakezdhetném című 2015-ös slágert is már a nyolcvanas évek felől hallgathattuk. A háromszög alakú színpadi motívumok és a magyar színpadokon ritkán látott színvonalú látvány is megidézte a nyolcvanas évek klipkultúráját, a sokszor 3D-s hatású vetített elemek letapogatták a korszak electric body music artworkjét, ami szintén erős identitásjátékra, kamaszkorunk legszebb nyaraira utalt. Majdnem ilyen régre nyúlik vissza a Test című 1994-es lemez Idelenn idegen című dalának újrarakása, ami azt is megmutatta, milyen lehetett volna a dal a Bonanza repertoárjában. Bár nem volt nagy a színpad tere, az egész csarnok be volt kapcsolva a fényjátékba, és akkora teljesítményű lézerágyúk lőtték meg az Arénát, amikkel az Omega 1978-ban a Kisstadionból megcélozhatta volna a német Bellaphon kiadó irodaházát. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

Persze, a koncerten alapvetően „elmúltnégyéveztek”, volt például Még egyszer is, és főleg azokat a régi slágereket dolgozták meg, amelyeket könnyen össze lehetett kapcsolni a 2084 és a Még egyszer világával. Ákos közel harminc éves pályájának a közös platformja a nyolcvanas évek második felének karcosabb, EBM felé kilengő szintipopja, és talán ez a zenés kulissza áll neki a legjobban, nyilván nem véletlen, hogy két nagylemezt, két középlemezt és két DVD-t is szentelt ennek a víziónak, és visszatekintve az is világos, hogy e korszaknak az átlagnál nagyobb volt a slágerhányadosa.

Ákos ma este is fellép az Arénában. 

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

2018-03-11T15:30:47+00:00 2016. december 17.|