“Igazi magyaros gyomrom van”

A bevezetőnk találós kérdés is lehetne, ha csak annyit árulnánk el a Sztárkonyha legújabb szereplőjéről, hogy Seregi Zoltánnak hívják, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója, számtalan tévé- és dokumentumfilm rendezője, aki a járvány első hulláma alatt társulatával utánfutót kapcsolt egy furgonhoz, hogy arról szórakoztassa a lakásaikban rekedt, kultúrára éhes békéscsabaiakat. De ha leírjuk egykori filmbéli becenevét, akkor bizony sokan örömmel kapnak a fejükhöz: de hiszen ő a Tutajos a Tüskevár című filmből!

ERDÉLYI E. PÉTER

Több magyar nemzedék nőtt fel Matula bácsi és Tutajos történetein. Ön már gyermekként színésznek készült, vagy véletlenül vált gyerekszínésszé?
Szerintem nincsenek “gyerekszínészek”, csak a kamera előtt ügyesen és természetesen viselkedő  gyerekek. A filmbe pedig véletlenül csöppentem bele, miután a szintén rendező édesapám egyik asszisztense rábírta apámat, hogy engedjen el a szereplőválogatásra. Fejér Tamás rendező pedig engem választott. És ő, mint kiváló szakember, kihozta belőlem a hiteles Tutajost. Ő tett Tutajossá.

Szóval, csak önmagát adta. És Matula bácsi, vagyis Bánhidy László színművész átszellemült, amikor felpörögtek a kamerák? 
Laci bácsi eggyé vált ezzel a szerepével. Hiteles Matula volt önmagában, hiszen ő maga is halász-horgász-pákász embernek számított, kiválóan ismerte a természetet. Magának való, természeti ember volt, aki aszerint gondolkodott és cselekedett, vagyis természetesen. Nem éreztem azt, hogy készülne a szerepére, hiszen önmagát adta, persze a szöveget meg kellett tanulnia.

Milyen embernek ismerte meg Laci bácsit a forgatási szünetekben? 
Ő is különleges ember volt, ahogyan a regényben szereplő személy sem mindennapi karakter. Nem hiába kering róla olyan sok legenda! Bár én még kis kamasz voltam, ő pedig idős ember, ráadásul igen szűkszavúnak találtam, ezért nem alakult ki közöttünk nagyon szoros kapcsolat, de kedves volt és rengeteget segített nekem. Már az első forgatási napon felajánlotta a védelmét. Azt mondta, „ha valami gondod van, mindig fordulj bátran hozzám!” Igazán jó fej volt az öreg.

Úgy tudom, régóta dédelgetett álma megfilmesíteni a Tüskevár folytatását, a Téli berek című regényt. Megtalálta már ehhez a filmhez a Matula bácsi 2.0-át?
Meg! Erre a szerepre a  Reviczky Gábor színművész tökéletes lenne, hiszen végtelen  szakmai tudása mellett ő is, mint Laci bácsi, a természet szerelmese, ezért képes megérteni, felvenni a ritmusát és benne élni.

A filmben megszerzik az élelmet és el is készítik azt. Valóban meg is ették a halakat, a rákokat, egyebeket, vagy csak úgy tettek, mintha elfogyasztanák?
Azokat természetesen megettük! Isteniek voltak a sült halak, de például a rákot nem szerettem meg. Nekem az bonyolult étel… Azóta sem eszem ilyesmiket, a tengeri herkentyűket sem kedvelem. 

Van-e olyan étel, amit a forgatás alatt ismert meg és azóta is szereti?
A film egyik jelenetében harcsát fogunk.

Hosszan vettük fel és két hatalmas harcsa működött közre a filmben, amelyeket a felvételeket követően a büfések a helyszínen bográcsban megfőztek. Dunai halászlének készítették el a nagyszámú stáb számára. Az egy fergeteges kaja volt! Azóta is imádom a halászlét.

Egyébként Magyarországon kétféle halászlét főznek, az egyik a dunai, a másik az egyéb. Ezt a tiszainak, vagy kőrösinek is nevezettet passzírozzák, de ott a természet lágy ölén erre nem volt lehetőség, ezért bajai jellegű készült a két halból. Vagyis én azóta is azt szeretem, ha a lé híg, sötétbordó, és nagy haldarabok úszkálnak benne. Na, abba lehet gyufatésztát is tenni, mert az való bele.

Főzni tud-e?
A főzés alapjait általában a gyermekkorából hozza magával az ember, de engem nem vonzott soha, nem is tanultam el édesanyámtól, mert ő főzött a családunkban. Anyám után a feleségem vette át a stafétafakanalat. Ráadásul az életmódom, a sok határon túli, a nagyváradi, a szabadkai, a komáromi, illetve a vidéki rendezéseim miatt megszoktam, hogy rendszeresen étteremben étkezem. Viszont a reggeli  dús tükörtojást soha nem hagyom másra, mert csak én tudom hogyan és meddig kell sütni. Először megpirítom a hagymát, azután a szalonnát, vagy még gyakrabban sonkát és teszek bele erős zöldpaprikát, majd ezekre ütöm rá a tojásokat. Akkor veszem le a tűzről, amikor a tojássárgája még remeg, de a fehérje már átsült. Ezt nagyon tudom, de semmi mást.

Ha jól értem, naponta jár étterembe?
Igen, legtöbbször itt, a békéscsabai színházunk kiváló éttermében szoktam étkezni, ahol a csodálatos Drimba Péter mesterszakács a séf. Igaz, hogy végigjártam Békéscsaba összes éttermét, de ebben a városban még nem ettem rosszat. Egyébként is remek a békési konyha. A jelesebb ünnepeket is étteremben üljük meg a lányomékkal, az unokáimmal vagy a párommal. Érdekes, hogy ilyenkor minden alkalommal más ételek kerülnek az asztalunkra, mert mindenki mást választ, ízlésének és hangulatának megfelelően.

Szeret enni?
Nagyon! Került is rám elég felesleg! Próbáltam fogyókúrázni, de nem nagyon sikerült a pocakomat leadni, viszont igyekszem egészségesen táplálkozni. Naponta megeszem egy egész erős zöldpaprikát, a levesekbe mindig teszek Erős Pistát. Hogy az csípjen. Nagyon sok paradicsomot, hagymát fogyasztok, gyümölcsöt viszont nemigen. A zöldséget rendkívül szeretem, akár főzeléknek, akár levesben, akár más ételekben, nemkülönben nyersen is. Kenyérből igyekszem keveset enni, tésztát is ritkábban fogyasztok. Mostanában csak kétszer eszem egy nap, vagyis későn reggelizek és 4 óra körül ebédelek, hogy ne kelljen vacsorázni, de ezt nem mindig tudom megállni. 

Szereti-e valamelyik külföldi konyhát?
Igazi magyaros gyomrom van. Négy-öt nap alatt megunom a „távoli külföld” ételeit és vágyom a hazaira. A hamburgert, vagy más gyors kajákat nem eszem, nem járok olyan helyekre, ahol ezeket árulják. Amikor például kint voltam Amerikában, na, ott sikerült lefogynom három kilót két hét alatt! 

Van-e kedvenc étele?
Sok van: a már említett dunai halászlén túl, szeretem a pörköltet galuskával, a töltött káposztát, a székely káposztát, a túrós tésztát és még hosszan sorolhatnám… 

Mit szeret inni?
Az igazán jó minőségű pálinkákat szívesen kóstolgatom, például a szabadkai Nagy László festőművész barátom almából főzött pálinkája ellenállhatatlan.

Ha direktor úr nem is tud főzni, de biztosan számtalanszor látta hogyan készítik harcsából a kedvenc halászlevét!  
Többször figyeltem miként készítik, sőt, meséltek a titkokról, trükkökről is, talán sikerül összeraknom: a halakat először lepikkelyezik, kibelezik. Ezt követően irdalják, s a nem túl vékonyra vágott szeleteket erőteljesen besózzák, majd legalább két órát hűtőben pihentetik. A főzéshez használatos széles fenekű bogrács aljára terítik a nagyon apróra vágott hagymát, a paprikát, a szétnyomott paradicsomot, majd a nemes hal fejét, farkát, majd a szeleteket. Ekkor teszik hozzá az ízlés szerint használatos piros aranyat és a csípős paprikát. Az egészet felöntik két és fél liter vízzel. Máris jöhet a tűz, amelynek állandóan lobognia kell, hogy a bográcsban az étel az elejétől a végéig folyamatosan zubogjon. Mikor már minden halszelet a felszínre emelkedett, s a lé tetejére gyűlt hab elfő, mehet a lébe az őrölt paprika. Ekkor szokták belerakni a haltejet és az ikrát is. Még tizenöt-húsz percet forralják. Baján gyufatésztával és nagy haldarabokkal tálalják, vagy külön, második fogásként eszik a főtt halat.