A fotók készítője és aláírója Székely Aladár fényképész volt, a fotóművészeti realizmus első jelentős hazai képviselője. Kezdetben Gyulán és Orosházán működött, majd a századfordulón Budapestre költözve saját műtermet nyitott. Karrierjének felívelése a 20. század elején készített portréinak köszönhető, amelyek a korabeli magyar művészeti élet neves személyiségeiről – pl.: Szinyei Merse Pálról, Rippl-Rónai Józsefről, Bartók Béláról és a Nyugat több írójáról készített albumokat. Így készült Babitsról, Kosztolányiról majd korábban Ady Endréről.
Székely több művészfotója is hamar kultikus státuszra tett szert, ezek közül kiemelkednek az Ady Endréről készült képei. ”Székely Aladár felvételei a kor szokásához mérten beállításukban, eszközhasználatukban egyszerűségre törekvők, tömörítetten komponáltak. A fotóművész a megörökített pillanatban a jellegzetest, a költőbarát általa ilyennek ismert vagy ilyennek vélt vonásait igyekszik megörökíteni az utókor számára. Beállításai nem mesterkéltek, arra törekszik, hogy a festőiség uralkodó elvétől elszakadjon, egy-egy szép ívű szék, fotelkarfa, könyvek, újság, stb. is csak mint egyszerű kiegészítő kellék szerepelnek nála. Az Ady-fotók nagy része mellkép vagy ülő derékkép, így csak a fej dőlése, a szempillantás iránya, a kéz állása fejez ki magabiztosságot, dinamizmust, gondterheltséget, elhagyatottságot, gyengédséget s ritkán derűt is.” -írja E. Csorba Csilla Ady száz arca című kötetében.
A költővel jó barátságban lévő fényképész annak halála után egy reprezentatív albumot tervezett megjelentetni az Adyról készült portréfotókból, amelyet azonban hivatalos formában soha nem jelenhetett meg, mivel a költő öccse, Ady Lajos tiltakozott a kiadvány Móricz Zsigmond által írt előszava miatt. A fotómappa végül csak 1926-ban került – feltehetően csak az Ady-tisztelők és Székely Aladár baráti, ismeretségi körében – terjesztésre.
A fotó- és irodalomtörténeti ritkaság most majdnem száz évvel később kerül az Antikvárium.hu online aukcióján a közönség elé.