Igazságot a London Grammarnak! – A London Grammar Truth Is A Beautiful Thing című lemezéről

Az idei nyár egyik legnagyobb zenei eseménye volt a London Grammar új albumának, a Truth Is A Beautiful Thing megjelenése, legalább is azok számára, akik szeretik az álomszerű hangfüggönyöket, amiket egy igazán mély álomban szét is lehet húzni, hogy a lelki szemeink előtt egy olyan lakás jelenjen meg, amelynek szobáiban különböző tájakat látnánk, lenne búzamező, nagyvárosi fényár. Világos: a London Grammar új lemeze egy filmet idéz, aminek aminek nemcsak  rendezője, de a lakberendezője is te vagy. 

PZL – 061.hu

Ezt a bizonyos függönyt persze mindenre rátehetnénk, némi képzavarral magára a London Grammar új lemezére is, és ha végre írnánk valami konkrétat is a lemezről, akkor kezdehetnénk azzal is, hogy a Wild Eyed című dal az egyik legjobb dolog, ami 2017-ben történhetett, még az is lehet, hogy afféle univerzális popsláger lesz.

A Hannah Reid énekesnő, Dan Rothman gitáros és Dot Major billentyűs-ütőhangszeres zenekarának második stúdiólemeze alapvetően abban a hangképben mozog, mint a 2013-as, If You Wait című bemutatkozó albumuk, viszont a Truth Is A Beautiful Thing még ihletettebb, kidolgozottabb szövet. Ihlető forrását nyilvánvalóan a Cocteau Twins Treasure című albumánál kéne keresnünk, de van itt Tuxedomoon, Puressence, a kétezres évek artisztikusabb dreampopja, és van itt persze Sigur Rós is, mégis: ami talán leginkább beugrik, az a True Detectives-ben és az új Twin Peaks-szériában megmutatkozó zenei környezet.

Hannah Reid fátyolos hangja és lírai dalszövegei szinte predesztinálják a zenekart, hogy a meditatív, álomszerű világot lakják be. A dalok fokozatosan építkeznek, hogy a végén vagy egy slágerszerű refrénben teljesedjenek ki, vagy éppen egy popszimfóniában. A zenekarban minden álomszerűsége ellenére a „hétköznapi” kiállásuk, a csak a produkcióra fókuszáló attitűdjük a legszimpatikusabb, és a végén még azt is megtudjuk: az igazság valóban csodálatos dolog, főleg az álmok igazságai azok.