A lengyel művészek és közéleti szereplők korszakalkotó, a lengyel történelem kulcsmozzanatait megörökítő és a mai társadalmi életet is meghatározó filmrendezőt búcsúztatják a vasárnap este kilencvenéves korában elhunyt Andrzej Wajda személyében.

MTI

A művészt több vezető politikus – köztük Andrzej Duda lengyel államfő – még vasárnap éjjel búcsúztatta a közösségi oldalakon tett bejegyzésekben. Piotr Glinski kormányfőhelyettes és kulturális miniszter úgy értékelte: “az egyik legjelentősebb, talán a legnagyobb lengyel rendező” távozott.

“Olyan alkotó volt, aki erősen kötődött a lengyel történelemhez, ennek személyes képét tükrözte” – fűzte hozzá Glinski.

“Rendkívüli formátumú” személyiség távozott – reagált a halálhírre Krzysztof Zanussi. A lengyel filmművészet élő klasszikusának tartott Zanussi “a hazafiság tiszteletre méltó példájának, sokat megélt pátriárkának” nevezte Wajdát, akit ő is a lengyel kultúra óriásaihoz hasonlított. Mint mondta, az elhunyt ugyanolyan mélységgel élte át a hazaszeretet, mint ahogyan “valaha Zeromski, előtte pedig Mickiewicz és más nagyságok”.

A TVN24 kereskedelmi hírtelevízió Lech Walesa volt lengyel elnököt, a Szolidaritás mozgalom egyik alapítóját szólaltatta meg. Wajda már az 1981-ben bemutatott Vasember című filmjében megörökítette a Szolidaritás alapítását. “Nagy ember, nagy lengyel, nagy hazafi távozik az örökkévalóságba” – jelentette ki Walesa.

Wajdáról hétfőre virradóan a lengyel filmalkotók és színészek sora emlékezett meg. Daniel Olbrychski, aki a rendező 13 filmjében szerepelt, a TVN 24-nek elmondta: sok közös munkájuk miatt “szerencsésebbnek tartja magát a világ összes színészénél”.

Úgy értékelte: Wajda a lengyel filmművészetben olyan rangos helyet foglal el, mint az irodalomban a nagy romantikusok, például Mickiewicz és Slowacki.  Véget ért a Wajda-korszak, mely nemcsak a lengyel, hanem a világ filmművészetének jelentős szakasza – értékelte a lengyel közszolgálati televíziónak nyilatkozó Jerzy Zelnik színész, Wajda három filmjének szereplője.

Rámutatott: az elhunyt rendező képzőművészeti műveltsége révén “látta a film formáit, színeit, nagyszerű ötletei voltak, ugyanakkor jelentős szabad teret hagyott a színészeknek, bízva az ő személyiségükben.” A konzervatív lengyel művészek közé sorolt Zelnik elmondta: időnként vitatkozott Wajdával művészi témákról, világnézeti különbségek is voltak köztük. “Óriási szerepet játszott, attól függetlenül, hogy egyes filmjeihez kritikusan viszonyultunk” – fogalmazott.

Wajda 2000-ben megkapott Oscar-életműdíja mutatja, hogy “a világ látta és értékelte művészetét” – szögezte le Zelnik. Jerzy Radziwilowicz, aki szerepelt Wajda legfontosabb politikai témájú alkotásainak, a sztálinista korszakkal leszámoló, 1976-ban készült Márványemberben, valamint a Vasemberben is, a PAP hírügynökségnek elmondta: a rendező abban hitt, hogy a művészet a társadalmi változások eszköze lehet.

“Nagyon érzékletesen előadta, hogyan érti múltunkat és jelenünket” – értékelte Radziwilowicz, a mindenkori filmművészet egyik legfontosabb személyiségének nevezve az elhunytat. Jerzy Englert filmkritikus a TVN24-ben úgy vélte: Wajda “a tudós értelmiségiek nemzedékének egyik utolsó tagja volt,” olyan ember, “aki nem merül el a valóságban, hanem formálja ezt. Művész volt.”

A hétfői lengyel sajtó arról számolt be, hogy Wajda utolsó, Powidoki (Emlékképek) című filmjét a csütörtökön kezdődő római nemzetközi filmfesztiválon vetítik, Wajda eredetileg részt vett volna az alkotás első külföldi bemutatóján. Ezt az alkotást jelölte Lengyelország idén a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára.