“Igyekszem feszegetni a határokat…, de a buli és az energiaátvitel a fontos” – Péterfy Borival beszélgettünk

 Tízéves a Péterfy Bori és a Love Band, ráadásul itt van a Bori X című új lemezük is, és akinek még ez sem elég, az ismeretlen X-be is behelyettesítheti magát, mert zajlik a zenekar jubileumi turnéja. Legközelebb március 2-án Sopronban látjuk őket. Péterfy Borival beszélgettünk. 

PZL- 061.hu

A rock and roll mást bír el, mint mondjuk a Krétakör. Volt-e olyan ötleted, amiről azt gondoltad, hogy Munduczónál, Schillingnél oké, de egy klipben, vagy a színpadon – 40 éves punk ide vagy oda – mégis sok lenne mondjuk egy pécsi koncerten…
Persze, egy koncertnek vagy klipnek egészen más a törvényszerűsége, mint egy színdarabnak. De a Vámpír című számom klipjét Mundruczó Kornél rendezte, szóval azért vannak összefolyások. Igyekszem feszegetni a határokat  a zenekarom élén is, de ott azért mégis elsősorban a szórakoztatás, a buli és az energiaátvitel a fontos és nem az, hogy sírjanak, vagy esetleg katarzist éljenek át a nézők, mint a színházban. 

Hogy látod, a közönség ugyanúgy szereti az elekrósabb karakterű számokat, mint a hagyományosabb dalstruktúrákat? Esetleg vannak dalok, amik lassabban érnek be, és inkább egy turné végén látod, hogy már azokra is ugrál a közönség, vagy gyorsan eldől, hogy miből lesz úgymond sláger?
A Bori X számait egyenként kezdtük csöpögtetni a koncertműsorba, és rögtön éreztük, hogy ezt nagyon fogják szeretni. Sokaktól hallottam, hogy ez a legjobb lemezünk. Mi is nagyon élveztük ennek az eddigitől eltérő zenei világnak a megfejtését élőben, az új hangszereléseket, hangszereket – mint pl. a szintibasszus. Általában elég hamar lehet érezni, hogy élőben mi működik, és mit szeret a közönség. De persze kell az a rengeteg munka, amit a koncertekbe belerakunk. Nagyon sokat foglalkozunk a hangzással és a hangszereléssel, hogy minden egyre jobb legyen.

Mivel mindenki művész volt körülötted, megfordult benned valaha, hogy valami egészen mást csinálj, mint a családod? Mondjuk orvos leszel vagy ügyvéd, vagy valami más, ami távol áll a kreatív szektortól?
Nem. Még a sport volt az, ami nagyon érdekelt. Kiskoromban versenyszerűen ritmikus sportgimnasztikáztam, de aztán anyukám kivett az élsportból.

Most, hogy kevesebbet láthatunk színdarabokban, ilyenkor még több az energiád, amit bele tudsz tenni egy-egy koncertbe, vagy ezek így nem függnek össze?
De, abszolút összefügg. Tudatosan nem vállalok több színházi és filmes felkérést, hogy a zenekart tudjam csinálni a legnagyobb erőbedobással. Nem akarom szétaprózni magam, arra akarok a leginkább koncentrálni, amit most a legjobban élvezek, és az a zenekar. Persze azért nem bírom ki színház nélkül sem. Most tavasszal is lesz egy új bemutatóm az Átrium Színházban, és játszom a Katonában és a Belvárosi Színházban egy-egy szerepet.

Erős gesztus a Bori rajzfilm figura, akiből ugyanolyan projektet is létrehozhatnál, mint amilyen a Gorillaz. Az nem jutott eszedbe, hogy az elszálltabb dalokat a Cartoon Bori adja elő? Vagy hogy önálló identitást adj a figurának, ami te vagy, de egy másik éned?
Szerintem ez az önálló identitás már megvan. A Cartoon Bori egy egész külön applikációt kapott, hiszen a Bori X lemez rendhagyó módón egy játékon keresztül jelent meg, ami ingyen letölthető bármilyen okostelefonra. És Stark Attila világa is mindig ott van, hiszen ő az állandó grafikusunk, a Cartoon Bori világ megteremtője.

Ahhoz képest, hogy színésznő is vagy, újabban inkább szövegvideók kerülnek ki a Love Band titokzatos műhelyéből. Nem hiányzik, hogy klipekben is jobban megmutasd magad?
Tavaly készült egy filmes klip a Szép halott című számhoz, Miki357 rendezésében. Persze, hogy szeretnék sok ilyesmit, és pusztán anyagi oka van annak, hogy ilyen kevés klipet csinálunk. A Szép halott se lett volna ilyen menő, ha az Umbrella nevű gyártócég nem segít benne mindennel. Szerencsére jó sok kreatív dijat megnyertünk a klippel. Erre az évre is tervezünk egy nagyobb szabású dolgot, remélem összejön.

Nem hiányzik az, hogy rendező rendezze meg egy-egy koncertedet? Hogy mást hozzon ki a dalokból, mint amit esetleg te (vagy Tövisházi Ambrus) gondol róluk…
Gondolkoztunk ilyesmin, de mindig rájövök, hogy a koncerten a szabadságot élvezem a legjobban, és a zenének, a zenekarnak és nekem kell legyen akkora erőnk, hogy különösebb parasztvakítás nélkül is működjön a dolog. És úgy tűnik, van is.

A színháznál van olyan szerep, amit negyven fölött már a színésznő nem kap meg. A rock and roll ebből a szempontból lazább, de van-e olyan, amit azért nem vállalnál be, mert azt meghagyod inkább a húsz éves punkos fruskáknak…
Persze, dobtam már vissza szöveget, mert úgy éreztem, nem illik hozzám. De szerintem ha valami önazonos, akkor nincsenek ilyen parák. A színház pedig nagyot változott ilyen téren. Én például majdnem negyven voltam, mikor Irinát játszottam a Három nővérben a Nemzetiben.