Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 212
  •  
    212
    Shares

Nemrég vinyl-en is megjelent a Lazarvs, az ék, és az egykori Grand Mexican Warlock tagjaiból álló rock supergroup, a Trillion legutóbbi albuma, a Like Water. A zenekarral az új formátumú anyag mellett arról beszélgettünk, hogyan érintette őket a fesztiválszektor leállása, milyen hatással volt az alkotói kedvükre a bezártság, és hogy felkészültek-e a maszkok mögé bújt közönség tompa üvöltésére.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Miért döntöttetek a vinyl mellett, hogyan nyílt erre lehetőség most, az előadóművészek számára vészterhes időkben?

Szabó Lac: Már jóval korábban megfogalmazódott a Like Water album vinylen való megjelentetésének ötlete, mert úgy gondoljuk, hogy ezzel a formátummal kapja meg azt a patinát, amit megérdemel. Az eredeti lemezmegjelenéskor nem voltak adottak az anyagi feltételek, kellett hozzá egy kis idő és egy nyertes NKA pályázat, illetve a járvány miatt is csúszott a gyártás néhány hónapot.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A koronavírus betett a zenészeknek (is), az élőzenei és a fesztiválszektor azonnali és teljes leállását eredményezte. Ti hogyan éltétek meg ezt? Volt-e/lett-e valamilyen B tervetek erre az időszakra?

Áron András Apey: Mint mindenki más, mi sem tudtuk, hogy ez fog történni, így nem volt B tervünk, erre nem is igazán lehet B tervet készíteni. Majd a következő körnél esetleg. Rosszul érintett minket természetesen, több mint fél éve nem játszottunk együtt, és nagyon vártuk a májusi koncerteket, remélhetőleg ezeket minél előbb be tudjuk pótolni.

Szabó Lac: Azért mindannyian elfoglaltuk magunkat valahogy, nagyon sok koncertünk amúgy sem lett volna tavasszal. Persze rossz érzés, amikor a Google naptár figyelmeztet, hogy ma lenne az akváriumos koncert, de azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben tök oké, hogy nem voltak bulik. 

A zenésztársadalomban botrány lett az Artisjus segélye miatt: a rászorultsági alapon működő segélyt többen nem kapták meg a szervezet tagjai közül, és azon is ment a vita, hogy egyáltalán jogos-e a zenészeknek megítélt támogatás, vagy van elég spórolt pénzük…Nektek mi a véleményetek erről, illetve pályáztatok-e valamilyen támogatásra?

Áron András Apey: Én szimplán sajnálom, hogy az emberek ilyen időkben inkább egymást marják, és nem tudok komolyan venni egy ilyen kiberháborút, ő ezt kommentelte, ő azt like-olta, alapvetően ezek mind nem létező dolgok, amin idegeskedik mindenki. Nem hiszem, hogy ez egy túlzottan lényeges dolog lenne.

Szabó Lac: Egyetértek, azzal egészíteném ki, hogy ez mindenkinek a saját dolga, hogy mikor milyen segélyt vagy támogatást igényel, biztos vagyok benne, hogy a többségnek nagyon jól jött, köztük nekem is, nincs szégyellni valóm emiatt. 

Lee Olivér: Amen. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Trillion sosem volt az a pörgős, túl aktív zenekar, inkább a darálót tudatosan elkerülő banda, ami mindig is az erőlködésmentes zenélésről szólt. A karantén ilyen szempontból talán kedvezett a Trillion ritmusának. Tudtatok valamilyen módon (pl. online) együtt dolgozni, alkotni az elmúlt három hónapban?

Szabó Lac: Még márciusban megdumáltuk, hogy majd küldözgetjük egymásnak az új számötleteket, amin mindenki elkezdhet agyalni, de Matyi kivételével nem küldött senki semmit…(nevet) Talán jobb is így, a Trillionnak úgyis az együtt lélegzés a lényege, úgyhogy most már megvárjuk, hogy mindenki ráérjen.

Mohácsi Matyi: Tudom, visszásan hangozhat, de nekem kifejezetten jót tett az a néhány hét bezártság. Sikerült ráhangolódnom az otthoni műhelymunkára jó néhány, már régóta ízlelgetett ötletem demo-szintű felvételével. Így gyorsabban túl is estem az első időszak parázásain, plusz kigurult pár téma, ami jó kiindulási pont lehet később akár a Trilliont vagy egyéb zenei projektet illetően.


Az alkotói kedvetekre milyen hatással volt a bezártság? Mindkét irányt el tudom képzelni – azt is, hogy a befelé nézés, az elmélyülés még több ihletet ad, de azt is, hogy ez az eddig ismeretlen szituáció inkább megbénítja az embert. Nálatok melyik volt a jellemző?

Áron András Apey: Én a másik két zenekarom lemezei befejezésének munkálatai miatt nem igazán unatkoztam, a maradék időben pedig betépve xboxoztam, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Nem a rendkívül szociális múltamról vagyok híres, úgyhogy nekem nagyon jól esett a nyugalom és az elzártság, amit már régóta kívántam, amellett hogy természetesen horror az egész, ami történt és történik.

Szabó Lac: Én viszonylag tevékenyen töltöttem az időt, az online tanítás mellett rengeteget játszottam a fiammal, feltaláltunk ezt-azt, voltunk itt-ott, ja meg az Yzzo nevű egyslágeres zenekarommal készítjük az első albumunkat, ami miatt nagyon izgatott vagyok.

Lee Olivér: Nagyon jól esett, elég sokat gyakoroltam és készítettem felvételeket. Kicsit túl sokat is, ezért rögtön ki kellett hagynom pár hetet, ugyanis teniszkönyököm lett. Sok mindent megtudtam magamról a leállás alatt. A visszatérésből csak a koncerteket várom gyakorlatilag.

M. Matyi: Lásd az előző kérdésre adott válaszom.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Dreaming Black zúzósabb, a Like Water higgadtabb, visszafogottabb lemez, mire számíthatunk egy új anyagnál?

Szabó Lac: Apey-val dumáltunk már erről, ő nyugisabbat szeretne, én meg keményebbet, úgyhogy valószínű pont olyan lesz, mint az előző.

Lee Olivér: Mi sem tudjuk, mire számíthatunk, tényleg! Semmit nem csináltunk még, úgyhogy ne számítsatok semmire, az a biztos! Különben is elrontanánk mindenféle meglepetést!

M. Matyi: Nekem nagyon jó előérzetem van. Valójában alig várom már, hogy végre új daloknak ugorjunk neki. Számomra ez a legizgalmasabb szakasza a lemezkészítés hosszú folyamatának, ami ebben a csapatban kivételesen izgalmas tud lenni. Aztán majd meglátjuk.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az eddigi Trillion-lemezek bőven merítettek különböző műfajokból, ez a fajta eklektikusság a jövőben is megmarad?

Szabó Lac: Annak tükrében, hogy még egy hangot nem írtunk közösen a Like Water óta, nem tudom megmondani, hogy mi fog történni, de jó előérzetem van, nem hiszem, hogy túlságosan unalmas lesz, egymástól különböző, de viszonylag jó ízlése van mindnyájunknak, és elég könnyedén egymásra tudunk csatlakozni.

M. Matyi: Igen, megmarad.

Mikor és hol láthatjuk legközelebb színpadon a zenekart, és fel vagytok-e készülve a maszkok mögé bújt közönség tompa üvöltésére?

Szabó Lac: Ahogy elnézem, nem a maszk, hanem az esernyő meg a gumicsizma lesz a kötelező kellék, mondjuk egy esernyős pogót szívesen megnéznék.

Lee Olivér: Egyelőre a Fishing On Orfű a következő koncertünk, a fővárosban pedig szeptember 19-én játszunk az Instant-Fogas Komplexumban, az esernyős pogó engem is érdekel. Bár lassan már akármilyen pogót megnéznék, rég láttam.

M. Matyi: Én nem vagyok felkészülve a maszkos közönség látványára. Ha nem muszáj, ilyen azért ne legyen.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Viccet félretéve, szerintetek mennyiben változnak majd, egyáltalán változnak-e a koncertre járási szokásaink?

Szabó Lac: Ha nem kell mindenkivel puszizkodni, csókolózni, meg ölelkezni, azt mondjuk nem annyira bánom, hátha most egy darabig nem gázolunk majd bele egymás aurájába. Én továbbra is mérsékelten fogom látogatni a koncerteket, maximum heti egy-kettőt, igyekszem majd nem arcon krákogni a többieket.

Lee Olivér: Én kicsit pesszimista vagyok a koncertek látogatását illetően, szerintem megjelent egy új érv az otthonmaradás/netflixezés mellett. Nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam, de szerintem most azért jól megijedt a világ, valami nyoma biztosan marad.

M. Matyi: Nehéz ezt megjósolni, ráadásul elég kényelmetlen feladat. Ahogy körülnézünk most a világban, kelletlenül gondolunk bele a jövőbe. Haladjunk lépésről lépésre, a többi alakul. Lesznek még emlékezetes pillanatok, maradandó élmények, ebben biztosak lehetünk.

Fotók: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 212
  •  
    212
    Shares