Ilyen egy nagyon komolyan vett buli – interjú a Nagy-Szín-Pad győztes Bohemian Betyarsszal

Megnyerte a belvárosi Akváriumban a 2016-os Nagy-Szín-Pad tehetségmutatót, így idén a legjobb színpadokra kerül a nyári fesztiválokon a Bohemian Betyars zenekar. Az elképesztő lendületű koncerteket adó zenekar már évek óta nagyon sokat koncertezik külföldön, de a magyar közönséghez most kerültek igazán közel. Két hollandiai fellépés után, a fesztivál szezonra készülve Szűcs Levente frontembert és Mihályfi Máté gitárost kérdeztük a Bohemian Betyarsból.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Meglepődtetek a Nagy-Szín-Pad eredményhirdetésekor?
Szűcs Levente: Természetesen. Leginkább azon lepődtünk meg, hogy bejutottunk a legjobb három közé. Nagyon népszerű, nagyon nagy rajongói bázissal rendelkező, a média által erősen támogatott előadók este ki, mi pedig bent maradtunk. Ez óriási meglepetés volt és nagyon nagy boldogság. A döntőben már jobban bizakodtunk, de ott is nagy volt még a drukk. Fantasztikus volt ott állni a színpadon és várni, hogy a műsorvezetők a visszaszámlálás után kimondjanak egy nevet. És amikor a tiéd az a név, az valami egészen elképesztő!

Most ismert meg titeket az ország nagy része, de ti azért már nem vagytok teljesen új zenekar. Szerinted mi az oka annak, hogy eddig jóval kevesebben ismerték a zenéteket?
Sz. L.: Nem voltunk jelen a hazai könnyűzenei életben. Rengeteg energiát és időt fordítottunk a külföldi fellépésekre, ezért nem is maradt időnk arra, hogy az itthoni „karrierépítéssel” foglalkozzunk. Így nem lehettünk „mindig képben”, nem kelthettük azt az érzetet, hogy mi mindig ott vagyunk mindenhol. Így utólag azt gondolom egyébként, hogy az idei évben a legjobbkor ért minket a Nagy-Szín-Pad jelölés, ha tavaly vagy tavalyelőtt kerülünk be a válogatásra, valószínűleg a döntőig sem jutottunk volna el, nem hogy megnyerjük a tehetségmutatót.

Miért?
Sz. L.: Nem volt annyira összeszedett és érett a produkciónk, sőt, talán mi magunk sem, mint most. Nagyon sokat változott a hozzáállásunk, összeszedettebbek lettünk, komolyabban vesszük a dolgokat. Idén jókor voltunk jó helyen, talán korábban nem is érdemeltünk volna meg egy Nagy-Szín-Pad győzelmet.

Ez a megkomolyodás azért a színpadi produkciótokra azért szerencsére nem igaz. Kevés olyan felszabadult és hiperaktív koncertet láttam mostanában, mint a tiétek.
Sz.L.: Ma már komolyan vesszük a bulit, ennyi változott.

Amit látunk, az mind spontán elem?
Sz. L.: Minden, amit a színpadon lát az a közönség az ott alakul ki, a zene lendülete hozza magával. Az évek alatt alakult ki az a fajta színpadi produkció, ami ma már jellemzi a zenekar. A nyilvánvalóan nyitott és sokunk esetében hiperaktív személyiség mellé megérkezett a színpadi rutin is, aminek köszönhetően ma már merünk szabadon mozogni, táncolni, énekelni, beszélni, felszabadultan bulizni a színpadon. Az elején még nem voltunk ennyire „mozgós” csapat, inkább a zenére koncentráltunk. Aztán belejöttünk, megszoktuk a színpadi közeget, olyannyira, hogy néhány éve talán át is estünk a ló másik oldalára, hiszen már annyira túlmozgásos lett a produkció, hogy a tánc és a buli hangulat szinte a zene rovására ment. Mára megtaláltuk az arany középutat, egyensúlyba kerültek a dolgok, egymást erősítve működik együtt a zene és a színpadi produkció.

A dalok folk alapokra épülnek, a hangulat felszabadult. A zenétek mennyire spontán?
Sz. L.: Szívesen mondanám, hogy nagyon laza és spontán zenészek vagyunk, akik önfeledten „jammelgetnek” a színpadon, de azért egyelőre ezt nem engedhetjük meg magunknak. A koncerten elhangzó dalok  rendesen ki vannak találva és sokat próbálunk egy-egy fellépésre. A dalok megírása sokszor spontán, de jól előadni őket gyakorlás után lehet.

Nehezen meghatározható az a zenei stílus, amit képviseltek. Folk és rock és punk és még rengeteg más műfaj ötvözete ez, nem véletlen, hogy saját műfaji meghatározást is kitaláltatok hozzá.
Sz. L.: Igen, ez a „speed-folk-freak-punk”. Viccesen azt szoktunk mondani, hogy kerestünk egy stílus meghatározást, amit más még nem használ, de legalább nehéz kimondani. Az igazat megvallva pedig nagyon nehéz meghatározni és megfogalmazni, hogy egy zenekar milyen zenét játszik, különösen akkor, ha az annyira összetett, mint a miénk.

Hogy alakult ki ez a csak rátok jellemző zenei világ?
Sz. L.: Maguk a tagok és a zenei hátterük adta az alapot ehhez az óriási stílus kavalkádhoz. Itt van mindjárt Palágyi Máté, a hegedűsünk, aki folk zenei múlttal rendelkezik, de ott a gitárosunk, Mihályfi Máté, aki a rockos és punkos vonalat képviseli és így tovább. Maga a „speed-folk-freak-punk” is onnan jött, hogy túl gyorsan játszunk folk zenét, de nagyon furcsán nyomjuk a punkot. Egyetlen dolgot tudtunk, amikor elkezdtük a Bohemian Betyarst, hogy a folk zenét szeretnénk keverni a mai stílusokkal, trendekkel.

Ez egyfajta küldetéstudat? Szeretnétek a folkzenét – ha kicsit átalakított formában is – eljuttatni minél több emberhez?
Sz. L.:Inkább úgy mondanám, hogy mi ezt szeretjük, ebben a zenei közegben érezzük jól magunkat és jó lenne, ha ez minél többeknek tetszene. A mi küldetéstudatunk inkább az, hogy jó hangulatba hozzuk az embereket, akik eljönnek a koncertjeinkre. Az a célunk, hogy mindenki, aki ott van a nézőtéren, velünk együtt felszabadultnak érezhesse magát, hogy próbáljon meg legyinteni a rossz dolgokra. Az élethez való optimista hozzáállást szeretnék közvetíteni minden fellépés minden egyes pillanatában.

Milyen változást hozott nektek a Nagy-Szín-Pad győzelem?
Sz. L.: Egyelőre még mindig az önfeledt boldogság érzése az, ami leginkább jelen van, hiszen a java csak ezután jön. Rengetegen gratuláltak, nagyon sok új rajongónk lett. Óriási öröm számunkra, hogy végre a magyar közönség előtt is nagyszínpadon léphetünk fel. Külföldön többször álltunk már igazán nagy pódiumon és felléptünk színvonalas fesztiválokon és itthon is volt már néhány nagy volumenű fellépésünk, de Magyarországon eddig ekkora nyilvánosságot nem kaptunk. Nagyon készülünk, most kezdünk próbálni a nyári koncertekre.