Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 66
  •  
    66
    Shares

Eddigi történetének legjelentősebb kiállítása látható a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban. Monet, Degas, Cézanne, Van Gogh, Modigliani, Matisse, Picasso, Warhol, Lichtenstein, Sisley és Francis Bacon művei a Johannesburgi Művészeti Galéria (JAG – Johannesburg Art Gallery) gyűjteményéből kerültek a cívisvárosba. Az Impressziók címmel szeptember 23-ig nyitva tartó tárlaton ötvennél több műalkotás – köztük olajfestmények, akvarellek és grafikák – látható, amelyek majd’ másfél évszázad nemzetközi művészettörténetén vezetnek keresztül, a 19. századtól a 20. század második feléig, és az impresszionista törekvéseket, valamint az azt megelőző és folytató művészeti irányokat vonultatja fel. A kiállításról Koroknai Edittel, a MODEM igazgatójával beszélgettünk.

HORVÁTH ÁRPÁD – 061.hu

Honnan a kapcsolat a johannesburgi galériával?
Rómában minden évben rendezünk kiállítást az Antal–Lusztig-gyűjteményből, és amikor a tavalyi tárlatot kezdtük szervezni, arról beszélgettünk olasz kurátorokkal, művészettörténészekkel, hogy milyen jellegű kiállítások, illetve gyűjtemények „forognak” most Európában. Süli-Zakar Szabolcs kollégánkkal már korábban szemet vetettünk a római Maxxi kortárs művészeti múzeum anyagára – ez ma az egyik legtrendibb kortárs kiállítóhely a kontinensen –, amely anyagából szeretnénk 2020-ban rendezni egy kiállítást Debrecenben. Amikor az olasz szakemberekkel erről beszéltünk, szóba került a JAG. Ez egy kilencezer darabos, igen komoly gyűjteménnyel rendelkező galéria, jelentős európai kollekcióval. A kollégák akkor felvetették, hogy szerintük ezt az anyagot esetleg ki lehetne mozdítani a kontinensről. Kezdetben nem igazán láttam reális esélyt arra, hogy azt a kiállítást elhozhatjuk Debrecenbe, mert ehhez rettentően komoly feltételeknek kell megfelelni, nagyon sok paramétert kell biztosítani ahhoz, hogy egyáltalán legyen miről tárgyalni. Utóbb aztán kiderült, hogy ezeknek a követelményeknek mi meg tudunk felelni, úgyhogy felvettük a kapcsolatot a galériával, és elkezdtük a tárgyalásokat egy debreceni kiállításról. Mindehhez elég komoly diplomáciai hátszélre is szükség volt: segítséget nyújtott Magyarország pretoriai nagykövetsége és a Dél-afrikai Köztársaság budapesti nagykövetsége is.

Fotó: Czeglédi Zsolt

A JAG képviselői eljöttek Debrecenbe, mielőtt döntöttek?
Nem, mi küldtünk el nekik elektronikusan minden szükséges anyagot, információt. Valójában nem is volt szükség arra, hogy személyesen ellenőrizzék az általunk közölt paramétereket, hiszen nekünk is érdekünk, hogy valós adatokat adjunk meg. Mindenekelőtt például elvégeztünk egy méréssorozatot a kiállítótereinkről. Először kétóránként, aztán négyóránként regisztráltuk a hőmérsékletet és a páratartalmat a termek különböző pontjain, és az ezek alapján készített statisztikát küldtük el Afrikába, azzal, hogy mi ezt tudjuk biztosítani. Elfogadták. Ezek egyébként nemzetközi szabványok: a hőmérsékletet 20–22 fok között, a páratartalmat pedig 40–60 százalék között kell tartani. Nem véletlen, hogy éppen ezekben a hónapokban látható itt az anyag – az évnek van olyan időszaka, amikor nem vállaltuk volna el a kiállítás megrendezését.

Ez a kollekció valaha is elhagyta már a johannesburgi galériát?
Igen, egy kisebb része tavaly már járt Olaszországban, de egészen más összeállításban, mint a mienk. Ebben a formában, ilyen hatalmas merítéssel most először repült Afrikán kívülre a kollekció. Tőlünk ősszel Genovába fog tovább utazni az anyag.

Fotó: Czeglédi Zsolt

Mennyire számít különlegesnek ez az anyag?
Természetesen számunkra nagyon is az, még soha nem dolgoztunk ilyen jelentős kollekcióval. Általában vannak nemzetközi sztenderdek – például Monet és barátai –, ahol néhány művész egy-két olajképe, valamint rajzok, akvarellek, litográfiák szerepelnek a kiállításokon. Ennek az anyagnak a döntő része azonban olaj–vászon-kép, és vagy főmunka, vagy a főmunkák közé tartozó alkotás. Ebből a szempontból tehát mindenképpen kiemelkedő a kiállítás, és abból a szempontból is az, hogy egy nagyon izgalmas korszakot és nagyon fontos csoportokat ragadtunk meg, ezen belül is igen jelentős alkotókat, és nekik is többnyire a fősodorba tartozó munkáikat. Persze vannak olyan nyugati galériák, amelyek állandó gyűjteményeiben is megtalálhatók hasonló jelentőségű alkotások, de ennyire erős összeállítás ritkán látható – a régióban eddig még biztosan nem volt ilyen kiállítás.

Már több helyütt megjelent az információ: a kiállítás teljes biztosítási értéke mintegy tízmilliárd forint. Melyik a legértékesebb kép a falon?
A kiállításon szereplő képek közül Alfred Sisley Folyópart Veneux-nél című 1881-es festményét önmagában több mint hárommilliárd forintra értékelték. Szintén kiemelkedő még Francis Bacon és Monet egy-egy munkája, amelyek ugyancsak igen magas értéken vannak biztosítva, de ezek persze a biztosító által becsült értékek. Az eszmei értéke mindegyik műnek felbecsülhetetlen, hiszen ezek reprodukálhatatlan alkotások.

Fotó: Czeglédi Zsolt

Itt a Modemben volt már ilyen „drága” kiállítás?
A 2009 augusztusában nyílt Messiások című tárlatnak volt ezzel összevethető biztosítási értéke, de ott a szervezési-rendezési költség is nagyon magas volt, ugyanis az egy tematikus kiállítás volt, és a műveket több országból kellett ideszállítani. Az Impressziók azonban mindenképpen kiemelkedő a Modem kiállításainak sorában.

A kiállítás installálása során jelen voltak a JAG képviselői is. Ők mennyire adtak szabad kezet a galéria kurátorának a tárlat rendezéséhez? Az itteni kiállítás mennyiben követi az eredeti, johannesburgi rendezés elveit?
Az installálást a MODEM munkatársai végezték, évtizedes tapasztalattal bíró csapatról van szó, nagyon sokféle kiállítást építettek már. A külföldi szakemberek is elismerték a munkatársaink tudását, munkáját – és annak sebességét! A műtárgyak kicsomagolásánál és állapotfelmérésénél volt jelen több külföldi szakember: a kölcsönző JAG két munkatársa, Tara Weber gyűjteménykezelő és Philippa van Straaten kurátor; a Ludwig Múzeum két restaurátora, Kemenes Panna és Gőgös Ágota; valamint a szállító cég két szakembere, és természetesen Süli-Zakar Szabolcs kurátor. Ez az anyag itt állt össze ebben a formában, a JAG semmilyen módon nem szólt bele sem a koncepcióba, sem az installálásba. Ugyanakkor a megnyitóra eljött a johannesburgi önkormányzat kulturális örökségért, művészetekért és kultúráért felelős igazgatója, aki – akárcsak a többi külföldi szakember – igen nagy elismeréssel szólt a MODEM-beli kiállításról, a koncepcióról, az installálásról, sőt külön a világításról.

Koroknai Edit, a MODEM igazgatója (Fotó: Csatári Anikó)

A kiállítás érdekében az épületen is kellett átalakításokat végezni. Miért volt erre szükség?
A MODEM korábbi, egyetlen bejárata már több alkalommal bizonyult kevésnek nagyobb közönség fogadására, elsősorban a múzeumok éjszakáján jelentett ez problémát. Mivel az Impressziók című kiállításra nagy számban várjuk a látogatókat, ráadásul három kiemelt dátum is a tárlat idejére esik – a múzeumok éjszakája, augusztus 20. és a MODEM születésnapja szeptember végén –, ezért elengedhetetlenné vált, hogy a megnyitóra elkészüljön a másik bejárat is. Ezenkívül belenyúltunk a páratartalmat szabályozó rendszerbe, vendégfalakat építettünk (bár ez általános egy kiállítás építése során), és a biztonsági rendszert kiemelten erősítettük.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 66
  •  
    66
    Shares