Ahogyan peregnek a 2000-es évek lassanként beérjük sőt le is hagyunk néhány olyan tudományos-fantaszikus történetet, amely meghatározta fiatalkorunkat. Mindennapi életünk mellé szépen lassan párhuzamos sci-fi történelmek sorakoznak fel, s ahogyan utolérjük a jövőt, amiről álmodtunk, lehetőségünk nyílik az összehasonlításra. A Terminátorból kiindulva egész jól szereplünk. Elmaradt a nukleáris kataklizma, és nincs gépfegyveres fémember, aki kiirtson bennünket. Voltak azonban optimistább, az emberiség teljesítményében jobban megbízó látnokaink is. Isaac Asimov közéjük tartozott…
SUSÁNSZKY MÁTYÁS -Nullahategy
A jövő-kiállítás
1964-ben a nagyszabású New York-i világkiállításon Asimov mester a legújabb technikai vívmányokat bemutató standok közt bandukolva elgondolkodott azon, mit hozhat a következő 50 év az emberiség számára. A világkiállítás tematikájában a tudományos fejlődést, a megértésen alapuló békét és a globális, egységes világot kívánta bemutatni. Jelképe az az óriási fémgolyóbis, amely különben a Howard Stark (Vasember apukája) által rendezett képzeletbeli világkiállításon is megjelenik, és amit szét is lődöz a zsenifiú. Asimov esszéje ebben az optimista miliőben fogant, és mindabból, amit többek között az IBM vagy a GE korabeli pavilonjaiban láthatott. Inkább óvatos becslés tehát, mint kitaláció. Lássuk, 50 év elteltével fölveszi e a versenyt Asimov Nostradamussal.
A jövő otthona
Asimov szerint 2014-re az ablak elveszíti a funkcióját, mivel a fény az egész fal felületén elhelyezett panelekből fog sugározni. Ezt az elképzelést egyelőre elektromos áram nélkül a magyar szabadalmú üvegbeton üvegszálas technológiája valósítja meg, amely a külső fényt a falakon keresztül vezeti a belső térbe. Az ablak funkcióváltására pedig a Samsung Smart-Window innovációja lehet jó példa, amely az ablak és a tablet funkciói egyesíti.
Az IBM pavilonjában látott mikrochip technológiáját továbbgondolva Asimov korunkban már eszközhasználatra is képes háztartási robotokat feltételez. Etéren jelentős lemaradásban vagyunk, hiszen az először 2002-ben bemutatott Roomba takarítórobot egyelőre jobban hasonlít egy távirányítós autóra. Robotokból azonban készült néhány ígéretes prototípus, köztük az a riasztóan döngicsélő parakutya, aminek láttán a Terminátor nem is olyan távoli rémkép.
Munka és unalom
A 2010-es években Asimov szerint a világ a gépesítés olyan szakaszába ér, ahol az ember a munkát végző gépek programozásával tervezésével és fejlesztésével foglalatoskodik. Ehhez kapcsolódóan feltételezi, hogy a legnagyobb népbetegséggé a céltalanság és az unalom válik, így a mérnökök mellett a legnépszerűbb szakma kétségkívül a pszihológusoké lesz. Élelmező, mindentjáró csodagépek építése helyett korunk virtuális valóságokat hoz létre és gondoz, talán épp a valóság elfedésére. Ide menekülünk az éhező tömegek elől, bár igazán árulkodó, hogy majdnem kétszer annyi túlsúlyos ember él a világon, mint amennyi alultáplált. A céltalanság, a feleslegesség érzése azonban valóban létező probléma a fejlett világban. Azért szedünk annyi nyugtatót.
Népességnövekedés és élelmezés
Asimov számol az 50 évre előre megjósolható népességrobbanással is. Elképzelése szerint a 6,5 milliárdnyi emberiség óriási, önellátó városokat hoz létre, és benépesíti a tenger alatti, és egyéb szélsőséges helyeket is. Bár vannak olyan országok, ahol az általa is nélkülözhetetlennek tartott tudatos születésszabályozás elkezdődött, a világ népessége 7,2 milliárdra duzzadt, és a népesség optimalizálásában nem a tudatosság, hanem az éhínség és a betegségek játszanak közre.
A világ fokozódó élelmiszerigényét Asimov szerint olyan földalatti kertek fogják kielégíteni, amelyekben kiszámítható az időjárás, szabályozható a meleg, a páratartalom és a fény, és egyszersmind helytakarékosak. A hidroponikus technológiával előállított zöldségek térnyerése minden bizonnyal az ízük miatt hiúsult meg eddig. Amíg finnyáskodunk a télen vásárolható gumiparadicsomtól, addig valószínűleg nem vagyunk még elég éhesek.
Asimov az étkezés módjában is változásokat sejt, szerinte a jövő konyhaasztala egyszerűen kérésre állítja elő, melegíti és tálalja az ebédet, amely alapanyagául ízesített algák és élesztőgombák szolgálnak. Civilizációnk jelenlegi válasza a gyors ebédre jelenleg a mélyhűtő-mikró kombó, bár egyes helyeken az algát is megeszik. Van aki dícséri…
Autópálya a mezőn
A jövő autója természetesen Asimov szerint is a föld felett lebeg, olyannyira, hogy a fúvókák által levegőben tartott járművek akár befüvesített autópályán is haladhatnak. Lebegő autó helyett egyelőre propelleres technikájú motorokkal kísérletezünk, így az utak befüvesítése helyett egyelőre be kell érnünk a villamos pályájának zöldjével.
A robotagyú autók sem mennek még maguktól, parkolni viszont már egészen ügyesen tudnak, és vannak kötöttpályás, hosszú buszok is, ahogyan azt Asimov is megjósolta.
Zsebatomerőmű
Asimov korában a jövőt el sem tudták volna képzelni atomenergia nélkül. Számára teljesen természetes volt az elképzelés, hogy 2014-re miniatűr atomerőművekkel, atommáglyákkal működtetjük használati eszközeinket. Bár való igaz, hogy egyre kevésbé kell közvetlenül a hálózatról működtetni a gépeinket, mégis inkább az akkumulátorok fejlődtek, mintsem az atomerőmű méretei csökkentek.
A tiszta energia előállítására alkalmas fúziós reaktort viszont még nem készítettük el, ahogyan azt Asimov várta volna tőlünk. Ugyan az általa is fontosnak tartott napenergia felhasználásában történtek előrelépések, választott hazájában egyelőre a súlyosan környezetszennyező rétegrepesztéses gázban látják a jövő energiaellátásának kulcsát. Úgy tűnik az amerikai pénzemberek sajnos nem járnak expóra…
Az Asimov-i optimizmus
Ahogy az imént boncolgatott esszét, úgy egész életművét is valami derűs optimizmus hatja át, bár korunk sok esetben rácáfolt az elvárásaira. Ha az emberiség képességei fölött érzett csalódottságunktól meg akarunk szabadulni, mindenképpen érdemes Asimov műveihez nyulni, még akkor is, ha ott a számítógépeket lyukkártyával programozzák, monitor helyett szalagokat olvasnak, és a mobiltelefon vagy az internet nyomokban sem található sehol. Asimov világa sokkal inkább tranzisztoros, mint digitális. Igazi retro. Mégis biztonságosabb, hiszen mindenütt ott őrködnek felettünk a saját magunk által létrehozott, csodálatosan erős és okos robotok. Azok az őrangyalok, akiknek hiányától talán leginkább szenved korunk. A recept viszont adott ahhoz, hogy méltók legyünk a jövőhöz, amit szántak nekünk.
*Asimov üzenete a jövő fiataljainak egy könyvtár átadása kapcsán.