Először lép fel a Müpában a Tátrai Tibor vezette Magyar Atom, amelynek tagjai valamennyien a hazai rocktörténelem nagyágyúi közé tartoznak, így egészen biztosan felejthetetlen élménnyel ajándékozzák meg a közönséget szeptember 22-én.

061.hu

Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf, Solti János és Zsoldos Tamás – mindannyian a magyar rock legendái, akik zenei munkásságuk alapján méltán foglalhatnánk el helyüket a hírességek képzeletbeli csarnokában. Külön-külön mindannyian jártak már a Müpában, ám most először lépnek a Fesztivál Színház színpadára mint zenekar. Az 1994-ben életre hívott szupergroup egyetlen célja a kötöttségektől mentes, színtiszta örömzene.

„Már a megalakuláskor megbeszéltük, hogy nem adunk arcot a bandának. Ami annyit jelent, hogy nem játszunk saját zenét. Nem, mert a Magyar Atom egészen másról szól. Méghozzá leginkább a felelősség nélküli zenélésről”

– mesélte az alapító Tátrai Tibor.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ők négyen a magyar rocktörténelem összes jeles zenekarában megfordultak, a Syriustól kezdve a Bergendyn, a Skorpión és a Beatricén át egészen az LGT-ig. Zenei pályafutásuk közös pontja azonban mégis a Hobo Blues Band, ahol végül a Radics Béla Emlékzenekar mintájára megalapították az egymás közt csak szabadidő-zenekarnak becézett együttest. Az eredetileg Jimi Hendrix előtt tisztelgő négyes most ismert nevét egyébként egy szerencsés véletlennek köszönheti: a banda második koncertje ugyanis épp a Paksi Atomerőmű támogatásával valósult meg, ennek apropóján átnevezték magukat Magyar Atom Blues Brothersnek. A Blues Brothers aztán idővel lekopott róluk, de a kőkemény – mondhatnánk atom – hangzást és energiát a mai napig megtartották. Mivel saját dalokat nem játszanak, lemezük is csak kettő jelent meg eddig: az első, a már említett paksi Jimi Hendrix emlékkoncert felvétele, a második pedig majd 10 évvel később, Tibusz 50. születésnapjára rendezett koncert hanganyaga. A Magyar Atom legnagyobb erőssége is ebben rejlik. Azzal, hogy lekerült róluk a láthatatlan elvárás, hogy saját dalokat írjanak, hihetetlen energiák szabadultak fel bennük, amelyeket teljes egészében a színtiszta örömzenélésbe tudtak átfordítani.

„Azt vettem észre, hogy a közönségre is ugyanilyen hatással van a produkciónk. Az emberek is épp oly felszabadultan szórakoznak a koncertjeinken, mint mi magunk. Talán mert nekik is terhet jelentenek saját elvárásaik, ki tudja. Mindenesetre abból csak jó sülhet ki, ha a zenész és a közönség is feszültségek nélkül részese a bulinak”

-fogalmazott a zenész.