“Itt az idő, hogy teret engedjek a fiatalabb kollégáknak” – Gerendai Károllyal, a Sziget Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk

Kell negyedszázad együttlét! Idén 25 éves a Sziget fesztivál, ennyi idő egy ország történetében is korszak, még szép, hogy a Fesztivál Köztársaság életében is az. Gerendai Károllyal, a Sziget Kulturális Menedzseriroda Kft. alapítójával, tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával beszélgettünk az ünnepi Szigetről, arról, hogy mi minden változott meg a fesztivál történetében, és miért tudott megmaradni az alapítók lelkesedése. Gerendai Károllyal beszélgettünk. 

PZL- 061.hu

Most is ugyanolyan motivált a Sziget magyar szervező csapata, mint akkor, amikor még többségi tulajdonosok voltak?
Nem érzek változást. A szervező csapatban néhányan voltunk csak tulajdonosként is érdekeltek, ráadásul akik eddig tulajdonosok voltak, azok maradtak is, csak mostantól kisebb százalékban. Mind a négy tulajdonos projektmenedzseri funkciókat is ellátott, és az ambíciónk mesze nem csak annyi volt, hogy üzletemberként jól járjunk, hanem az is, hogy szerethető és a közönség szemével nézve is sikeres rendezvényeket csináljunk, hiszen főszervezőként minden egyes fesztiválunk valamelyikünk nevéhez és arcához kötődött. Úgy látom, hogy a többiek hozzáállásában semmi nem változott, sőt azt hiszem, most még inkább mindenki bizonyítani szeretne, mind az új befektető, mind a világ felé, hogy a fesztivál ugyanolyan, vagy még jobb lesz, mint amilyen eddig volt. Az én személyes váltásom, hogy némileg hátrébb vonulok az operatív irányításból sem ezzel függött össze, hiszen előbb döntöttem erről, mintsem, hogy képbe került volna az új tulajdonos. Ebbe a döntésembe az viszont abszolút belejátszott, hogy személy szerint nem éreztem már magam elég motiváltnak. 25 év alatt én is negyedszázadot öregedtem. Kicsit elfáradtam, ráadásul mostanra, amit ötletet, innovációt, lelkesedést bele tudtam tenni, azt már beletettem. Őszintén szólva nem hiszem, hogy 26-jára ugyanolyan lelkesedéssel tudnék nekilátni a szervezésnek, ha pedig nem hajt majd a vágy, hogy reggelente bemenjek dolgozni és nem élvezném eléggé a munkámat, akkor a gátjává válnék a fejlődésnek. Ezt nem akarom megvárni, ezért szeretnék az operatív vezetésből kiszállni. Ráadásul a világ is nagyon megváltozott. Már sokkal kevésbé értem azt, ahogy a mai világ működik. Amikor elkezdtük én is egy huszonéves fiatal voltam, egy a sok közül. Most már teljesen máshogy élek, mint a célközönségünk, ezért úgy éreztem, hogy itt az idő, hogy teret engedjek a fiatalabb kollégáknak. Mivel mostantól nemcsak a végrehajtásba, hanem a döntésekbe is bevonjuk őket, azt remélem hogy még inkább motiváltak lesznek.

Gerendai Károly (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Vannak-e friss kutatások, speciális tanulmányok, amelyek megpróbálják pontosan meghatározni a húsz év körüliek ízléspreferenciáit, vagy ezt ösztönösen próbáljátok értelmezni?
Pont az a bajom, hogy valamikor az ilyen kutatásokra nem volt szükségem, mert én is egy voltam a célcsoportunk tagjai közül. Most viszont már kellenek a kutatások. Ezek viszont már statisztikák és nem általam is megélt tények. Sok mostanában népszerű zenekarról azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák őket. Szerintem az a felelősségteljes és hiteles magatartás, ha azok, akik ezeket a zenéket hallgatják, azok hozzák meg a fellépőkkel kapcsolatos döntéseket. A fiatalabb kollégák ma is lehetnének egyszerű látogatóink is, ugyanazt az életet élik: ismerkednek, buliznak, fenn vannak a Twitteren és a Facebookon, így aztán jobban ismerik a húszévesek világát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekik nem kell használni a kutatásokat, hiszen senki sem tévedhetetlen, de a mai világban sokkal könnyebb lekutatni valamit, mint húsz éve. Ha megnézed melyik előadónak mekkora a nézettsége a Youtube-on, vagy mennyi követője van a Facebook-on, abból már könnyen lehet következtetéseket levonni a koncertje iránti érdeklődésről is. Én viszont nem vagyok fenn nemhogy a Facebook-on, de még saját email címem sincs, így aztán egyre jobban eltávolodom a közönségünk világától. Statisztikák szintjén én is meg tudom nézni a trendeket, talán még tudom értelmezni is, de ez nem ugyanaz, mint amikor zsigerből jönnek a dolgok.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Sziget ebben az új tulajdonosi struktúrában nekifut újra a külföldi, akár horvát, erdélyi vagy ukrán piacnak?
Most vizsgáljuk, hogy merre érdemes orientálódni. A horvát piacra nem valószínű, hogy kilépnénk, mert Horvátország mostanra nagyon telítődött. Hogy Erdélyben vagy Ukrajnában lesz-e valami, azt kevésbé zárom ki. Ukrajnában anno azért álltunk le a szervezéssel, mert jött a forradalom, majd az orosz-ukrán konfliktus, de ez remélem előbb-utóbb elrendeződik. Továbbra is azt gondolom, ha végre nyugalom lesz, akkor az ukrán piacban van fantázia. Az erdélyi és általában az egész román piacon sokat változott előnyére a helyzet az elmúlt években. Amikor a Félszigetet csináltuk, még teljesen más volt a piac. Ráadásul ott legalább van már tapasztalatunk, ezért talán még mindig érdemes Romániában is gondolkodni. Ugyanakkor az elsődleges irányok nem valószínű, hogy a környező országok lesznek, de most még nehéz bármit kijelenteni, hiszen még a piac és a lehetőségek felmérésénél tartunk csak.

Le lehet-e csekkolni azt, hogy ne fussunk bele olyan hakni produkciókba, mint a tavalyi Rihanna?
Egy szinten túl nem tudod leellenőrizni az adott produkciót. Rihanna alapban nem egy kiöregedett hakni előadó, hanem egy aktuális és komoly világsztár, mégis belefutottunk abba, hogy a pesti koncertet simán lehaknizta. Sajnos nem tudom azt ígérni, hogy a későbbiekben az ilyen esetek garantáltan elkerülhetőek lesznek, hiszen sok múlik az adott fellépő aznapi hangulatán… Aki egyik nap jó koncertet ad, az másnap simán adhat egy rosszat is. Mi annyit tudunk tenni, hogy a technikai riderek alapján már előre el tudjuk dönteni, hogy show szempontból kb. milyen színvonalú lesz a produkció… Ha valakinél hiányérzetünk van, akkor azt tudjuk előre jelezni, hogy mi ennél többet szeretnénk. Sőt, volt olyan is, hogy tettünk egy ajánlatot valakire, aki vissza is igazolta a fellépését, de amikor láttuk, hogy ez nem a komplett zenekar lesz, hanem egy DJ-vel lehaknizni tervezett playback produkció, akkor visszamondtuk. Rihanánál előzetesen nem volt semmi nyoma, hogy nem veszi majd komolyan a közönséget. Ugyanakkor ez neki is kontra produktív, mert, ha csalódik benne a közönség, akkor ő sem marad majd sokáig világsztár. Ebben a műfajban nem elég befutni, meg kell dolgozni azért is, hogy ott maradhass a csúcson.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Azzal, hogy a jegyárak mindenhol a világon az egekbe szöknek, és ez a tendencia nem áll meg, nem veszélyezteti egyáltalán a Sziget hosszú távú létét? Azaz: hogy előbb-utóbb minden fesztivál beállhat a földbe….
Picit igen. Sajnos az elmúlt években iszonyúan mentek fel a fellépti díjak, mivel egymásra licitálnak a rendezvények. Kevés a jó produkció, amelyekre biztos bejön a közönség, és ehhez képest nagyon sok a rendezvény. Ezt aztán kihasználják a prosperáló zenekarok, és évről évre jelentősen emelik az árakat. Viszont ezt nem lehet másképp kompenzálni, kénytelen vagy te is emelni a jegyárakat. Ez veszélyes dolog, mert a közönség fizetőképessége mesze nem olyan arányban nő, ahogy a zenekari árak. Egyszer csak azt veszed majd észre, hogy már nem tudják megfizetni a belépőt, ezért ráfizetésed lesz, ami veszélyezteti a fesztivál létét. Bízom abban, hogy ezzel párhuzamosan a piacon beindulnak majd bizonyos fajta önszabályozási mechanizmusok. Ha csődbe mennek a rendezvények, mert nem tudják kitermelni a fellépti díjakat, akkor nem lesz, aki licitáljon a sztárokért, ezért a gázsik is beállnak majd egy reális szintre…

Ahogy mondjuk az ingatlan piac is szép lassan visszaáll a kereslet-kínálat viszonyrendszerébe
Erre  sajnos nem teljesen igaz az ingatlan piac modellje, mert abban regionális szinten jelentős eltérések vannak. Elfogadja a piac, hogy mások a budapesti, mint a bécsi, vagy a New York-i árak. A koncertek kapcsán viszont nem tudod azt mondani, hogy Kelet-Európában nem olyan a fizetőképes kereslet, mint az Egyesült Államokban, mert akkor egyszerűen nem jönnek ide a fellépők, ha nem kapják meg ugyanazt a gázsit. Az amerikai az angol vagy a német piacon még meg tudják fizetni az emelt árakat is a fiatalok, de itthon ez nem tudom, hogy meddig tartható.

Nem kell-e újragondolni a Sziget kulturális kínálatát? Régen egy kortárs író vett hetijegyet, mert voltak irodalmi programok, most ez a kortárs kultúrára vevő közönség kiesett, hiszen nem tudnak 100.000 Ft félretenni a Szigetre….
A kortárs írók lehet már kevésbé tudnak jegyet venni, de ha a tényekből indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy a hazai közönség száma az utóbbi időben megint látványosan nőtt. Ez, ha megnézed, egyébként pont azért történt, mert négy éve volt egy radikális váltás a kulturális felfogásunkban. Addig azt csináltuk, hogy minden plusz pénzt a sztárok emelkedő gázsijára költöttünk, de ezzel párhuzamosan sajnos egyre kevesebb jutott az egyéb dolgokra, nem tudtuk fejleszteni a sokszínűséget. Például elvéreztek az irodalmi felolvasó estek. Négy éve úgy döntöttünk, hogy az egyéb területeken kezdtünk el fejleszteni, és nem növeljük tovább radikálisan a sztárokra költhető keretet, mert úgysem tudjuk tartani a liciteket a nálunk gazdagabb piacok rendezvényeivel szemben. Helyette, azokat próbáltuk meg újra fejleszteni, amiben jobbak tudunk lenni a versenytársainknál. Például a sokszínű kulturális kínálat lett megint az egyik prioritás. Azóta szerencsére újra nő a Sziget látogatottsága. Ma már a jegyvásárlók jelentős része elsődlegesen nem a konkrét sztárokért jön ki, hiszen úgy adjuk el a jegyek közel felét, hogy még meg sem hirdettük a programot. Persze fontos, hogy legyenek továbbra is jó koncertek, ebben sem szabad csalódást okoznunk, de a Szigeten átélhető egyedi közösségi és nyaralás élmény, egyre jobban felértékelődött. Hiszen olyan fesztivált, ahol fellép X sztár, nagyon sokat találnak az emberek. Sztár fellépőkben biztos nem tudunk jobbak lenni, mint a német vagy a holland fesztiválok, hiszen mindenhol kb. ugyanazok a művészek lépnek fel. Mi abban tudunk különben lenni, hogy olyan egyéb szolgáltatásaink vannak, amik máshol nincsenek.

Elégedetett vagy a Parkot megtöltő hazai zenekarok úgymond Szigetre integrálásával?
Sajnos a külföldi látogatók még a kiemelkedő sikerű magyar produkciókra sem kíváncsiak, még akkor sem, ha azok angol nyelvűek. Egyszerűen azért, mert nem ismerik őket. Ezért a hazai sikerprodukciók jellemzően a Petőfi színpadon hallhatóak. A legkiemelkedőbbeket, mint amilyen a Halott pénz, vagy a Punnany Massif még mindig megpróbáljuk feltenni a nagyszínpadra, de olyan magas a külföldi látogatók aránya, hogy nem tudod őket fő zenekarként csak maximum délutáni sávban eladni a Szigeten. Én egyébként már azzal is nagyon elégedett vagyok, hogy a magyar popban volt végre némi vérfrissítés, megjelentek új magyar produkciók, amelyek be tudtak erre a szintre futni, hiszen előtte egy jó 10-15 évig, csak ugyanazokat a neveket tudtad felléptetni minden évben…

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

 

 

2018-10-18T20:48:57+00:00 2017. május 23.|