Az eddigi legkorábbi, Zalaegerszeg 19. századi piacteréről készült dagerrotípiát találta meg a Francia Fotográfiai Társaság (SFP) gyűjteményében a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főmuzeológusa.

MTI

A lemezén található ötvösjegy alapján legkorábban 1845-ben készülhetett – közölte Fisli Éva, aki tavaly ősszel Párizsban folytatta a Történeti Fényképtár évek óta tartó fotóhungarika-kutatását.

Az eredeti, jó állapotban lévő – 8,1 centiméterszer 10,7 centiméteres – dagerrotípia sarkában látható feliraton nagyítás után az Anisits Pál vegyeskereskedése cím vált olvashatóvá. A kereskedő neve Molnár András Zalaegerszeg 1848-1849 című kötetében is szerepel, az 1998-ban megjelent tanulmány első sorai azt a helyszínt írják le, ami megjelenik a dagerrotípián – hangsúlyozta a főmuzeológus.

A kötet szerzője, a Zala megyei levéltár igazgatója elmondta, hogy a cégnévben szereplő Anisits Pált az anyakönyvi források, a vármegyei közgyűlési iratok alapján sikerült azonosítani. A bajai születésű kereskedő Nagykanizsáról költözött Zalaegerszegre, első üzletét 1843 őszén nyitotta meg Fábián Pál megyei esküdt házában.

A kutatásban résztvevő Kulcsár Bálint levéltáros kifejtette: a dagerrotípia legkorábban 1843-ban készülhetett. Anisits Pál az anyakönyvi adatok alapján 1843 és 1856 között tevékenykedett kalmárként Zalaegerszegen.

A korabeli zalaegerszegi térkép szerint a dagerrotípiát az ismeretlen fotográfus egy napos őszi vagy kora tavaszi piacnapon készítette az egykori Arany Bárány fogadó ablakából. A fotótörténeti képen tökéletesen kivehetők részletek: a megélénkült vásártéren hétköznapi viseletben álldogáló, üldögélő posztókalapos férfiak, vászonszoknyás, fejkendős asszonyok, valamint a vásári termékek, az állatok és a szekerek láthatók.

Fisli Éva kiemelte: a dagerrotípia azért is érdekes, mert nem műteremben készült, hanem egy ablakból mutat utcarészletet. Hozzátette, hogy a korabeli dagerrotípiák közül a műtermi portrék maradtak meg.

A képet a MAFOT oldalán lehet megnézni, Fisli Éva írásában.

A vezető képen: Molnár András és Kulcsár Bálint a beazonosítást segítő dokumentumokkal és a dagerrotípiával. Fotó: Pezzetta Umberto