Öt évvel az első Lego-mozifilm után megérkezett a folytatás, igaz, a “szipi-szuper” Lego kaland és a múlt héten bemutatott második rész között a dán plasztikkockagyár Ninjago-kollekcióját és Batmant is filmvászonra rakták. Összeszedtünk néhány híres és népszerű gyerekjátékszériát, amelyek a Legóhoz hasonlóan háttér- és eredetsztorik hiányában is megihlették a producereket, és persze olyanokat is, amelyek története képregényekben, rajzfilmsorozatokban, videójátékokban gömbölyödött, mielőtt lecsapott rájuk a filmipar.

MP – 061.hu

Masters of the Universe

He-Man – A világ urai  (1987)

A néhai Cannon filmstúdió híres-hírhedt producer párosa, Menahem Golan és Yoram Glubus ambiciózus tervekkel vágott bele a filmtörténet első élőszereplős akciófigura adaptációjába, amelyben egyszerre sikerült lestencilezniük a Conan, a barbárt meg a Star Warst. Az akciófigurákra építő rettentő béna rajzfilmsorozatot ignoráló, ámde újfent szörnyen buta, egyszersmind hamisítatlan bűnös élvezetet keltő mozit, amelyben a Bundesliga-frizurás Dolph Lundgren élete első főszerepét játszotta, előzetesen úgy reklámozták, mint a ’80-as évek Csillagok Háborúját. Eleve röhej, hiszen George Lucas ugyanabban az évtizedben gyártotta le az első Star Wars-trilógia legjavát. A Masters of the Universe figurák, elsőként He-Man és a csontvázképű Skeletor megszületéséhez az kellett, hogy a gyártó Mattel vezére, Ray Wagner elutasítsa Lucast, aki 750 ezer dollárért felkínálta a jogokat új sci-fije, a Csillagok háborúja akciófiguráinak gyártásához. Miután a film bankot robbantott, az akcióbábukkal folyton befürdő Mattel szélsebesen új plasztikfigura-szett fejlesztésébe kezdett. A szőke, apródfrizurás, kalácsra gyúrt He-Man viszont túlságosan hasonlított a Schwarzenegger-alapú Conan, a barbárra (“A meleg Conan” – csúfolták), így a perek sem maradhattak el. A bukott film remake-jének forgatása nyáron kezdődik Prágában.

Mars Attacks-kártyák

Támad a Mars! (1996)

A Mars Attacks egy rágógumihoz mellékelt 55 lapos gyűjtőkártyasorozat volt, amelyet a Topps cég bocsájtott piacra 1962-ben. A korai ceruzarajzokat az E.C. Comics alkalmazásában álló Wally Wood követte el, a kártyák végső kontúr változatait Bob Powell csinálta, a kifestés pedig a ponyvakorszak egyik legtermékenyebb és legkreatívabb művésze, Norman Saunders munkája. A lapkészletben már összeállt a dizájn Tim Burton sci-fi feketekomédiájához, és a végén persze itt is a földlakók győztek, az más kérdés, hogy nem ésszel, hanem erővel: a Marsból a kártyákban összeálló történetben kő kövön nem maradt. A komoly sztárparádét felvonultató  filmben a koponyafejű, kocsonyás agyú hápogók végig azt hangoztatják, hogy békével jöttek, még aközben is, hogy vidáman irtják halomra játékpuskáikkal a tehetetlen emberiséget. Végzetüket a filmben nem a hősies emberi ellenállás vagy valami vírus idézi elő, mint H. G. Wells inváziós sci-fijében, a Világok harcában, hanem a countryzene Zámbó Jimmyje, Slim Whitman Indian Love Call című, hangszórókból bömböltetett slágere okozza.

Transformers

Transformers-filmek (2007-2018)

Az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek 1984-től forgalmazzák a járművekké, fegyverekké és hasonló technikai eszközökké átalakítható Transformers-figurákat. A játékok után először a képregény jelent meg, később rajzfilmsorozatokat és különálló rajzfilmeket készítettek belőle, a kétezres években pedig egy több részes mozifilm-sorozatot is. A képregények és filmek szerzői általában nem igyekeznek a cselekményt, így az alakváltó robotoknak megannyi különféle változata létezik. Ebből az okból a Hasbro előállt a számos történetváltozat és szereplőgárda alkotta multiverzum ötletével. Az alapfelállás minden sorozatban, kontinuitásban megegyezik: jóságos és gonosz alakváltók harcolnak egymással, a legtöbb történetben pedig a Föld és az emberiség is központi tényezővé válik. 2007-ben mutatták be a Michael Bay-féle első élőszereplős Transformers-mozifilmet, azóta négy, CGI-ba fullasztott folytatás készült, bónuszként a tavaly bemutatott Bumblebee című spin-off, ami a franchise talán legjobban sikerült darabja lett. A történetek nem követik szorosan egyik képregény, vagy rajzfilmsorozat eseményeit sem, bár sok tekintetben kapcsolódik azokhoz, összevegyítve őket válogat belőlük.

G.I. Joe

G.I. Joe-filmek (2009, 2013)

Amikor 1964-ben először piacra dobták, a realisztikus G. I. Joe akciófigurája még a Barbie babákkal közel azonos méretben volt kapható, három változatban, az amerikai fegyveres erők haderőnemei szerint. Vietnam miatt 1970-től Kalandcsapatra (Adventure Team) keresztelték a játékot, a hős csapat szuperképességű harcosokkal indult bővülésnek, és ellenfelet is kaptak, a kereslet mégis zuhanni kezdett. 1976-ban gyártották az utolsó nagyméretű G.I.Joe figurát, 1982-ben azonban a Hasbro piacra dobta a sikeres Star Wars-figurákhoz hasonlóan már jóval kisebb bábuit, amelyek sokkal többféle cselekvésre voltak képesek, és a játék háttértörténete is jóval gazdagabb lett. Állandó Marvel-képregénysorozat és rajzfilmek teremtettek atmoszférát, kultuszt a műanyag játékok köré. A Marvelnek volt köszönhető a főellenség, a Cobra nevű terroristacsapat és a női figurák szerepeltetése is. Ezekre az új alapokra építkezik a G. I. Joe: A Kobra árnyéka (2009) és a G. I. Joe: Megtorlás (2013) című mozifilmek forgatókönyve is.

Torpedó

Csatahajó (2012)

A Hasbro ezúttal a nyolcvanéves múltra visszatekintő, nálunk is igen népszerű Torpedó (Battleship) játékát vette elő, hogy vászonra adaptálja a Universal Pictures közreműködésével. Mivel ennek a játéknak sincs háttérsztorija (a szemben álló feleknek egymás hajóhadát kell levadásznia látatlanban), a film készítői szabad kezet kaptak a szkript megírásában. Eszerint az emberiség egy hódító idegen civilizáció ellen veszi fel a kesztyűt, a hódítókra az óceánon kell végzetes csapást mérni. A játékcég egyébként még 2008-ban kötött szerződést a filmstúdióval legalább négy, a termékeiken alapuló film elkészítésére. A Csatahajó volt az első közös projekt, de hiába volt meggyőző a CGI  és vetették be forgatási helyszínként a legendás USS Missouri csatahajót, szereplőként pedig Rihannát, a buta párbeszédek kinyírták a mozit, amelynek gyenge bevételei miatt a többi filmterv a kukában landolt vagy átpasszolták más stúdióknak. A Hasbro Studios 2017-ben partnert váltott, ezúttal a Paramounttal álltak össze, hogy a mozivásznon dumálják rá portékáikat a célcsoportokra.

Troll babák

Trollok (2016)

A DreamWorks 33. egész estés animációs filmjének vicces hajú, színpompás és cuki manói állandóan boldogok, egyfolytában énekelnek és táncolnak, a hatalmas és rémranda bergenek meg örökös keserűségben töltik mindennapjaikat. A szomorú melákok rájönnek, hogy ha rituális ünnepség keretében felzabálják a kis trollokat, akkor ők is megízlelhetik egy kis időre a boldogságot, amire maguktól képtelenek… A Troll doll (trollbaba) vagy Dam troll (dánul Gjøltrold) figura eredetileg egy szegény dán halász és favágó, Thomas Dam találmánya. Az elsőt 1959-ben készítette a lányának, Lilának, mert nem volt pénzük karácsonyi ajándékra. A kis figura megtetszett a lány barátnőinek is, és lassan Gjøl városában egész komoly kereslet mutatkozott a csupahaj kis görcsökre. Egy éven belül Európa-szerte, majd Amerikában is igen népszerűek lettek a figurák, a tengerentúlon 1963-ban már a legnagyobb játékhóbortnak számítottak a zsebtrollok, amelyek legdrágább eredetijeit a mai napig ontja magából az egykori halász által alapított cég, a Dam Things.

My Little Pony

Én kicsi pónim (2017)

Az egészestés számítógépanimációs fantasy musical az Én kicsi pónim: Varázslatos barátság sorozaton alapul, ami a 2010-es új Hasbro franchise része. Bár ez a magyar pónirajongókat nem igazán érinti, a vendégszereplőknek olyan menő színészek kölcsönözték a hangjukat, mint Emily Blunt, Liev Schreiber, Michael Pena és Zoe Saldana. My Pretty Pony néven, a Hasbro 1981-ben dobta piacra az első, kizárólag barna színben kapható figurákat, akkor már fésülhető sörénnyel, de az alakok nagyobbak voltak, mozgatható fülekkel, pislogó szemekkel és suhintó farokkal. Az első, 1986-os mozifilm után, a játék négy korszakát végigkövető sorozatok utolsó nagy generációja masszívan tartja állásait: a fő karakterek továbbra is a csudálatos és nagyon okos unikornis Twilight Sparkle, a szivárvány sörényű pegazus Rainbow Dash, a csacska és mindig mókára kész Pinkie Pie, a legtalálékonyabb farmerlány Applejack, a divatban járatos Rarity és a kedves és őszinte Fluttershy. Ezeket a neveket jó eséllyel a legtöbb szülő álmából felriasztva is képes felsorolni, ha a gyerekei történetesen kislányok.