Százötven éve, 1865. december 8-án született Jean Sibelius, a finn nemzeti zene egyik megteremtője, aki azt vallotta, hogy a zene ott kezdődik, ahol a nyelv lehetőségei véget érnek.

MTI

A Helsinkitől száz kilométerre északra található Hämeenlinna városában, Johan Julius Christian Sibelius néven látta meg a napvilágot egy svéd anyanyelvű családban. Iskoláit már finn nyelven végezte, s lelkes hazafi lett; Finnország akkoriban az Orosz Birodalom önkormányzattal rendelkező része volt. Zongoratanulmányait kilencéves korában kezdte meg, s arról álmodozott, hogy hegedűvirtuóz lesz. 1885-ben a jogi egyetemre iratkozott be, hamarosan azonban hátat fordított az intézménynek, és a kora egyik legelismertebb zenetudósa, Martin Wegelius által alapított helsinki zenei iskolában folytatta tanulmányait (az intézmény ma Sibelius Akadémia néven működik). Hegedűre a magyar Csillag Hermann oktatta, aki Joachim József tanítványa volt. Hegedűművészi álmai nem válhattak valóra: egy balesetben jobb könyöke eltört, nem tudta a hegedűvonót megfelelően kezelni.

Kiskorában Janne néven becézték, húszévesen kezdte ennek franciás hangzású Jean változatát használni. Tízévesen komponálta első művét csellóra és hegedűre Esőcseppek címmel, első komolyabb kamaradarabjait húszas évei elején írta. Berlinben és Bécsben is képezte magát, Goldmark Károlynál zeneszerzés tanulmányokat folytatott. Korai alkotói periódusában a romantika, elsősorban Brahms hatása alatt állt, tanulmányútjáról hazatérve a finn nemzeti zene megteremtésének szentelte magát.

1892-ben született Kullervo című szimfonikus költeménye, amelyet életében mindössze ötször adtak elő, csak ahhoz járult hozzá, hogy halála után publikálják az átdolgozott partitúrát. E művét finn legendákat földolgozó zenekari darabok – En Saga (Monda), Karélia-szvit -, majd a Wagner hatására operaként fogant, de zenekari műként megvalósult Lemminkäinen-szvit követte. Az 1890-es években keletkezett a Négy legenda a Kalevalából alcímet viselő szimfonikus tetralógia (legismertebb tétele az önálló darabként is népszerű A tuonelai hattyú) a könnyelmű, de az énekléshez kiválóan értő Lemminkäinen életéből emel ki epizódokat.

1899-ben született Finlandia című szimfonikus költeménye a finn függetlenségi törekvések jelképe, Finnország második nemzeti himnusza lett. Nevét I. szimfóniája tette Európa-szerte ismertté, az 1899-es bemutatón ő maga dirigálta a Helsinki Szimfonikus Zenekart. 1924-ig hét szimfóniát komponált, a nyolcadikon hosszú ideig dolgozott, de végül a tűzbe vetette a kottát. Sokan úgy tartják, hogy ő volt a klasszikus szimfonikus hagyományok utolsó mestere, aki “ott folytatta a szimfóniák írását, ahol Beethoven abbahagyta”.

Egyik legismertebb műve egyetlen (d-moll) hegedűversenye, amelyet 1904-ben mutattak be a szerző vezényletével, a temesvári születésű Novacsek Viktor szólójával. A mérsékelt siker miatt a komponista átírta a darabot, a jóval nagyobb tetszést arató berlini premiert Richard Strauss dirigálta. Szerzeményét a fiatal Vecsey Ferencnek ajánlotta, 1910 őszén több utazását is azért halasztotta el, hogy a tizenéves “hegedűcsoda” előadásában hallhassa saját művét.
1904-től visszavonult a Järvenpää közelében épült tóparti birtokára, amelyet feleségéről, Ainóról Ainolának nevezett el (az épületegyüttes ma múzeum). 1903 és 1921 között öt alkalommal látogatott Angliába, hogy műveit dirigálja, 1914-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy részt vegyen Az okeanidák című szimfonikus költeménye bemutatóján. Utolsó jelentősebb műve, a Tapiola című szimfonikus költemény 1926-ban született. Sibelius élete hátralévő három évtizedében már alig komponált, 1957. szeptember 20-án halt meg Ainolában.

Az elmúlt két évtizedben több elveszettnek hitt művét is megtalálták: 1996-ban Az erdei nimfa című, 1895-ben lejegyezett szimfonikus költeményének kézirata került elő, 2003-ban pedig egy tizenkét dalból álló ciklusának négy darabja. A zenekritikusok szerint a műveket a szerző vélhetőleg nem ajánlotta előadásra, a késő romantikus stílust túlhaladottnak ítélte. A finnek egyik legismertebb zeneszerzője nevével nemzetközi hegedűversenyt rendeznek, s rangos zenei díj is viseli nevét. A kitüntetést először 1953-ban, még Sibelius életében osztották ki, a magyar zeneszerzők közül Ligeti György (2000) és Kurtág György (2012) is megkapta. A komponistáról elnevezett helsinki parkban 1967 óta különleges emlékműve áll, képmása mögött a zenéjét jelképező több mint 600 fémcső sorakozik hullámformában. Az euró 2002-es bevezetése előtt Sibelius képe volt látható a 100 márkás finn bankjegyen, tiszteletére kisbolygót is elneveztek. Hazájában születésnapján tartják a finn zene napját, és nevét viseli a világ egyik legelterjedtebb számítógépes zeneszerkesztő programja.

Születésének 150. évfordulója alkalmából októberben nagyszabású kiállítás nyílt a helsinki Finn Nemzeti Múzeumban, a tárlaton először lehet megtekinteni a zeneszerző több művének kéziratát, továbbá azt a portrét, amelyet a pop-art “atyja”, Andy Warhol még a komponista életében, egy fénykép alapján készített róla.