75 éves Horváth Károly, azaz “Charlie” Liszt Ferenc-díjas énekes, a rock, a dzsessz, a blues, a funky és a soul jellegzetesen rekedt hangú előadóművésze. 

MTI

A Vas megyei Torony faluban született. Balett-táncosnak készült, az általános iskola utolsó öt évét az Állami Balettintézet iskolájában végezte, ahol Markó Iván évfolyamtársa és Somló Tamás osztálytársa volt. Zongorázni, majd trombitálni is tanult, de egy betegsége után eltanácsolták a megerőltető dolgoktól, így fel kellett hagynia táncos ambícióival.

Amikor kamaszodni kezdett, a barátaival Omega- és Scampolo-koncertekre járt, s persze hallgatta a külföldi előadókat, rajongott a dixielandért, nagy kedvence Ray Charles lett. Első zenekarában, az 1967-ben alakult Deccában énekelt és trombitált, gitárosuk Molnár György (Elefánt) volt, aki nemsokára az Omegába távozott. Nevüket – mivel a Decca híres lemezcég volt – jogi problémák miatt két év múlva meg kellett változtatniuk, s Olympia néven folytatták részben már más felállással, fúvósokkal. Sokat koncerteztek, táncdalénekeseket kísértek, saját számaik is voltak, de nem készült velük lemezfelvétel. Charlie akkoriban kapta művésznevét egyik barátjától. A zenekar hosszabb ideig Belgrád egyik előkelő szállodájában játszott pop-rock slágereket, de aztán 1970-ben szétesett, s egy ideig nem kínálkozott számára jó lehetőség.

A kilátástalan helyzetből egy afrikai hakni mozdította ki. Fél évet töltött bárzenészekkel Szudánban, a világslágereket játszó zenekarban egy magyar, majd egy angol énekesnő is szerepelt, amely később – már a Közel-Keleten, Bejrútban, Dubajban – Tátrai Tibor gitárossal és Charlie öccsével, a szaxofonon és fuvolán játszó Horváth Csabával egészült ki. Ez a két és fél év meghatározó volt Charlie zenei pályafutásában, érdeklődése a funky és a soul hangzás felé fordult.

Hazatérése után az újjáalakított Olympiában muzsikált a gitáros Tátrai Tiborral. Innen csábította el őket 1975-ben a Generál együttes, amely korábban sikeres tinicsapat volt, de miután a gitáros Karácsony János az LGT-ben, az énekes Révész Sándor pedig a Piramisban folytatta, új utakat kerestek. Charlie rekedtes hangjához nem illettek az addigi könnyed dalok, így hát stílust váltottak. A Zenegép című album funky, rock stílusával, egyedi hangzásával meghozta a várt sikereket, de inkább a keleti blokk országaiban, mint itthon, s Charlie volt az első idehaza, aki – az afrikai évek hatásaként – kongázott könnyűzenei együttesben. A zenekar azonban nem kapott támogatást, és a küszködést megunva 1979-ben felbomlott.

Charlie újra az Olympiában folytatta, de már nem Magyarországon, hanem a sokkal jobban jövedelmező Skandináviában. Hiába csábították vissza a Rock Színházba régi zenészbarátai a Jézus Krisztus Szupersztár szerepével, 1982-ben a kiváló zenészekből alakult Pannonia Express kötelékében csaknem egy évtizedes hazai szünet következett, az együttessel vagy külön úton zenélve bejárta a fél világot Svájctól Norvégián és Spanyolországon át Japánig és az Egyesült Államokig.

1990-ben hazatért, és Tátrai Tibor nemrég alakult zenekara, a a Tátrai Band énekese lett. A formáció az egyik legsikeresebb és legszínvonalasabb rock-blues zenekar lett a 90-es évek elejére, olyan slágerekkel, mint a New York, New York, Titkos szerelem. Eközben egyre jobban érlelődött benne egy szólólemez gondolata, amit 47 évesen készített el, és Charlie címmel 1994 tavaszán került a boltokba. A korong platina-, majd gyémántlemez lett, a MAHASZ Aranyzsiráf szavazáson elnyerte az Év albuma díjat. A következő évben megjelent Mindenki valakié című nagylemeze is hatalmas sikert hozott, és az év legjobb rockalbuma lett.

Charlie változatlanul dolgozik, koncertezik a Tátrai Banddel, miközben saját zenekarával is járja az országot és albumokat készít. Időnként a populárisabb stílusból egy-egy lemez erejéig kirándulást tesz a dzsessz világába, aztán visszatér a soul, a funky és a rock színtérre. Legismertebb dalai: Jég dupla whisky-vel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé, Mindenki valakié, Utazás az ismeretlenbe, Skandináv éjszakák, Hajnali szél, Könnyű álmot hozzon az éj. Ő képviselte Magyarországot az 1998-as Eurovíziós Dalversenyen A holnap már nem lesz szomorú című dalával. A közönségsikert jelző telt házas koncertek mellett az állami elismerések sem maradtak el: 1997-ben Liszt Ferenc-díjat, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg.

1995-ben könyv jelent meg életéről Charlie / Ami soul az szól címmel. A gazdag életutat, különböző földrészeket bejárt művészember önvallomása ebben a könyvben megpróbál képet adni a hivatásában átélt gyönyörű pillanatokról és a megpróbáltatásokról is. Charlie fia, Ákos maga is zenész, több dalt is írt már az apjának, akiről szakmai berkekben sokan úgy vélekednek, hogy világsztár lehetett volna, ha nem itt, és nem akkor születik.

fotó: Charlie Official