Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Mindannyian emlékszünk gyerekkorunk iskolai ének-zene óráira, a sok hamiskás és rosszul intonált népdalra, a fiúk kappanhangjára és a recsegő lemezjátszókra. A Füri ZeneTér Puskás Peti vezetésével egészen más utat mutat. A The Biebers frontembere néhány hónappal ezelőtt kérte fel Eőry Krisztinát, a Budapest Show Kórus karvezetőjét az együttműködésre, majd Wagner Emil, a WellHello billentyűse is csatlakozott hozzájuk, végül közösen hoztak létre egy olyan közösséget, ahol a gyerekek általuk is ismert és kedvelt dalok segítségével ismerkedhetnek a zenével és a hangszerekkel. A Füri Zene Tér Dalközi foglalkozása – amely megkapta a Highlights Of Hungary kitüntető címét is – minden hétfő délután várja a legkisebbeket.  De vajon mi történik egy ilyen találkozón? Puskás Petit faggattuk.

L.T. – 061.hu

Alig fél éve indultatok és máris tiétek a Highlights Of Hungary kitüntető címe. Gondoltad volna, hogy ilyen hamar ennyire sikeres lesz a Dalközi?
Inkább csak reménykedtem benne, hogy aki egyszer eljön, az attól kezdve hétről hétre visszatér hozzánk és újabb társakat hoz majd magával. Egyébként nagyon nehéz definiálni, hogy mit nevezünk sikernek. Nyilván óriási eredmény, hogy a Highlights Of Hungary felfigyelt ránk és díjazta az ötletüket. Hatalmas köszönettel tartozunk érte, hiszen ez a díj sokat segített, hogy mind többen tudomást szerezzenek rólunk, ráadásul boldoggá tette a gyerekeket, hogy ennyi ember előtt felléphettek. De számomra mégis az az igazi siker, hogy a gyerekek és a velük érkező szülők ráéreztek a közösségi zenélés ízére. Megértették, milyen jó együtt énekelni, csak úgy a saját örömünkre, kötelezettségek és kötöttségek nélkül.

Ez volt a cél?
Szerettem volna, ha a gyerekek rájönnek, hogy a zenélni és énekelni jó dolog, együtt csinálni valamit pedig még jobb. Nem az énektudás a lényeg és nem az a fontos, hogy egy kiemelkedő művészi produkció jöjjön létre. Szeretném, ha kialakulna egy közösség, ahová a gyerekek szeretnek visszajárni, ahol jó érzik magukat, ahol barátságok köttetnek.

Puskás Peti és a gyerekek a foglalkozáson

Ez egyfajta vidám ének-zene foglalkozás ez?
Pontosan. Nagyon sokszor néztem a kottával a kezükben, szomorú arccal éneklő gyerekeket és azon gondolkodtam, hogy mennyire nem éri el így a célját az ének-zene oktatás. Mi értelme, ha megtanulnak néhány bonyolult kórusművet, ha közben nem szeretik meg a zenét és nem élvezik, amit csinálnak?  Most azt látom, hogy a Dalköziben a gyerekek nevetgélnek, viccelődnek, táncolnak éneklés közben és nehéz őket megállítani a foglalkozás végén. Szerintem pont ez a közös zenélés lényege. Öröm nézni őket a dalok tanulása közben, nem is beszélve a fellépésekről.

Akkor nem is a zeneoktatás, hanem a közösségépítés a lényeg?
Pontosan. A közösség értékét akarjuk megmutatni a zene erejével. Az akartam, hogy a gyerekek tartalmasan töltsék a hétfő estéiket, hogy a zenetanulás célt adjon a hétköznapjaiknak és sikereket hozzon az életükbe.

A Dalközi létrehozásában közrejátszott, hogy elégedetlen voltál az iskolai zeneoktatással?
Ez volt a kiindulópont, innen jött az ötlet. Az X Faktor mentori székében ülve mindig vártam, hogy érkezzenek hozzánk iskolai zenekarok, tini formációk. Magyarország volt az első a műsor történetében, ahol lehetővé tették, hogy zenekarok élőben játszhassanak a műsorban és alig vártam, hogy iskolatársakból, barátokból verbuválódott fiatal zenekarokat halljak a színpadon. Óriási csalódás volt, hogy alig jelentkeztek efféle zenekarok, inkább énekesek jöttek és néhány érettebb csapat. Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka, hogy a gyerekek zöme nem játszik hangszeren, nem tanul zenét. Míg végül eszembe jutott a saját tinédzser korom és az, hogy az iskolai ének-zene órákat én is inkább a matek lecke megírására használtam. Ha csak ezen múlt volna, biztosan nem tanultam volna meg hangszeren játszani és komolyabban énekelni sem. Az iskolákban nincsenek meg a hangszeres zene tanulásának feltételei és talán – tisztelet a kivételnek – nem is olyan szellemiségben folynak az ének órák, ami a mai, felgyorsult világ elvárásainak megfelelne.  Titkon abban reménykedem, hogy talán mások is észreveszik, hogy másképp kellene csinálni, hogy a Füri Zene-Tér tematikája elkezd szépen-lassan terjedni és kicsit megreformálja az unalmas iskolai ének-zene órákat és a kórusfoglalkozásokat.

A Füri Zene-Tér foglalkozáson

Mi az, amiben a Füri Zene-Tér Dalközije más? Hogy néz ki nálatok egy foglalkozás?
Megjönnek a gyerekek, kicsit beszélgetünk, aztán jön egy kis játék ritmikai gyakorlatokkal és hangképzéssel. Utána megbeszéljük, hogy mit fogunk csinálni, majd következik a dal, amit aznap megtanulunk. Mindig olyan slágert vagy közismert színházi számot választunk, amit a gyerekek amúgy is dudolásznak otthon. Meggyőződésem, hogy olyan dalokkal kell először foglalkozni, amit a kicsik már amúgy is szeretnek, amit maguktól is énekelnek, innen lehet esetleg később továbblépni másféle stílusok irányába. Nálunk a gyerekek választják ki, hogy milyen dalt tanuljunk meg. Saját zenekarunk is van, és nagyon sokat hozzátesz a foglalkozáshoz, hogy élő hangszeres kísérettel szólalhatnak meg a dalok.  Miután megtanultuk az újdonságot, jöhet az önfeled szórakozás. A Dalközi utolsó 15-20 percében táncolunk, bulizunk, visongunk és ujjongunk olyan zenéket hallgatva, amelyeket mindannyian szeretünk.

Rendszeresen érkeznek vendégeitek is…
Igen, három-négy hetente érkezik hozzánk egy-egy olyan előadó, akit a gyerekek jól ismernek és akinek a dalát megtanuljuk. Járt már nálunk a Margaret Island és Vecsey Miki is, aki a Pál Utcai Fiúkban Nemecseket alakítja. Nem szeretném, hogy minden alkalommal legyen „sztárvendég”, azt akarom, hogy ezek mindig afféle ünnepi alkalmak legyenek, amire lehet készülni, amit lehet nagyon várni és ami valami újat hoz a gyerekek életébe.

Miért lett a neve Füri Zene-Tér?
Füri a legjobb barátom volt, akit sajnos tavaly elveszítettünk. Amikor gondolkodtam, mi legyen a foglalkozás neve, azonnal eszembe jutott a Zene-Tér, ami jól kifejezi azt, amiről a kezdeményezés szól, hogy egy közösségi teret hozzunk létre, ahol a gyerekek szabadon zenélhetnek és énekelhetnek. De ezt önmagában kevésnek éreztem és akkor jutott eszembe, hogy Füri egy igazi közösségi ember volt, akire mindig lehetett számítani, akinek nagyon fontos volt, hogy segítsen másokon. Ezért azt gondoltam, hogy az ő szellemisége pontosan illik ehhez a kezdeményezéshez és ha már nem vehet részt benne, legalább az „örökségét” továbbviszem azzal, hogy róla nevezem el.

A “Dalközi-gyerekek” és “tanáraik”

Te mindig ott vagy a foglalkozásokon?
Minden alkalommal, ez nekem nagyon fontos. A színházi eseményeket és a zenekari fellépéseket is próbálom ehhez igazítani, a hétfői Dalközi nekem mostanra a heti beosztásom fontos része lett. Ha valamiért mégsem lehetek ott, akkor az öcsém, Dani helyettesít.

Nem lehet egyszerű összehozni ezeket a hétfőket, hiszen amúgy is pörög az életed: The Biebers, színház, televízió…
Közhely, de tényleg úgy gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné. Valóban sok mindennel foglalkozom mostanában, de ez a pörgés a lételemem. Most új darabot próbálok a játékszínben, ami nagyon izgalmas, hiszen régóta nem volt már premierem. Egészen más ma már a hozzáállásom a színházhoz, a próbákhoz, a karakterekhez és örülök, hogy ismét állandó része lehetek ennek a munkafolyamatnak.

Sok koncertje van a Biebersnek is mostanában.
Valóban, nem is győzök hálát adni érte a sorsnak. Korábban nagyon féltünk attól, hogy magyar nyelvű dalokkal álljunk a közönség elé. Végül a legutóbbi lemezünk készítésekor úgy döntöttünk, megpróbáljuk és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Olyan helyszíneken is teltház előtt játszunk ma már, ahol korábban alig lézengtek. Bebizonyosodott: nagyon fontos, hogy a közönség ne csak érezze, hanem értse is a zenét. Nekünk pedig nincs annál jobb érzés, mint hallani, ahogy együtt éneklik velünk a dalokat. Úgyhogy az irány marad, lassan készülnek az új dalok, természetesen magyar nyelven.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •