Az “ország legnépszerűbb töritanára”- így nevezte egy internetes oldal tavaly októberben Balatoni Józsefet, Facebook rajongói körében ismert nevén Jocó bácsit, a budapesti Kontyfa Középiskola és Általános Iskola fiatal tanárát. A Jocó bácsi világa című facebook oldalon- amelyet e sorok írásának pillanatában majdnem 9000-en követnek – a fiatal tanár saját hétköznapjait meséli el, furfangos anekdotákat ír le, melyek szerethetőbbé teszik az iskola fogalmát, és emlékeket idézik fel azokban, akik már kikerültek az iskolapadból. Jocó bácsi még egy tévés vetélkedőben is indult, hogy az esetleges nyereményből finanszírozza diákjai osztálykirándulását. Az iskolai anekdoták most könyv formájában is elérhetővé váltak, Jocó bácsi világa kötve és fűzve a napokban került a boltokba.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Meglett a pénz az osztálykirándulásra?
Részben meglett, egészen jól állunk, a hiányzó pénzt a következő hetekben még összegyűjtöm. Balatonlellére megyünk, mert egy nagyon kedves vállalkozó öt napra felajánlotta az apartmanjait. A pénz gyűlik, sok kedves ismeretlen ember járult hozzá a kiránduláshoz, programfelajánlásaink is vannak a környéken. De azért még mindig nem teljes az összeg, így azon munkálkodom, hogy összejöjjön, még minden segítség jól jön.
Ők a ballagó diákjaid? Nagyon a szívedhez nőhettek…
Három évig voltunk együtt, most ballagnak, nagyon a szívemhez nőttek. Csak miattuk mentem el annak idején a tévéműsorba is és miattuk akartam mindenképp összehozni ezt az osztálykirándulást is. Kifejezetten intenzív a kapcsolatunk, ez egyébként a Kontyfában általános, hiszen a tanári karból mindannyian igyekszünk minél szorosabb kapcsolatot kialakítani a diákjainkkal. Sokszor keresnek meg a diákjaim a problémáikkal, még a tizennyolc évesek is, elmesélik mi történt velük előző nap, sokszor kérnek tanácsot, kikérik a véleményemet más dolgokban is. Ezért is akartam nagyon hogy összejöjjön egy olyan osztálykirándulás, ahol pár napig mindannyian együtt lehetünk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Jocó bácsi világa sokkal korábban életre kelt, mint az osztálykirándulás gondolata, vagy a tévéműsorban való szereplés. Hogyan formálódott ez a facebook-os világ?
Három éve tettem közzé az első iskolai anekdotát, akkor még nem is létezett a Jocó bácsi világa. Nagyon sokat olvasgattam a Pesten Hallottam nevű facebook csoport bejegyzéseit, aztán április elsején egy suliban megvalósult április tréfát magam is megosztottam. Nagyon sok like-ot kapott, ezért is biztattak sokan, hogy indítsak saját oldalt. Végül hagytam magam rábeszélni és tavaly április elsején elindítottam a saját oldalamat, a Jocó bá’ világát, és jelenleg 8000 felett van a követőim száma. Magam is nehezen hiszem el, sosem gondoltam volna, hogy a diáktörténeteknek, az iskolai anekdotáknak ekkora sikere lesz. De arra jutottam, van még remény, ha még ilyen sok ember olvas szívesen az iskoláról.
A suliban mit szóltak hozzá a diákjaid, hogy Jocó bácsi hirtelen híres lett?
Először nagyon furcsa volt mindenkinek, ami érthető volt, hiszen még egyetlen olyan tanárral sem találkoztak, akinek saját, hivatalos facebook oldala van, ahol szórakoztató sztorikat írogat. Mostanra hozzászoktak, közülük is nagyon sokan olvassák a posztokat, poénokat gyártanak a történeteimből. Mindig tudja mindenki, kiről szól egy-egy anekdota, az egész iskola tisztában van vele, melyik sztori melyik osztályban és melyik napon történt. Lassan már presztízzsé válik szerepelni egy-egy Jocó bácsi bejegyzésben. Persze, ha ez lenne a fő céljuk, úgysem írnám meg a sztorit, mert erőltetett lenne.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Minden történet valós? Nincsenek írói túlkapások?
Azt gondolom, hogy ilyen hosszú időn keresztül, ilyen intenzitással történeteket kitalálni lehetetlenség volna. Minden sztori, minden anekdota, amely Jocó bácsi oldalán szerepel megtörtént és velem, az én diákjaimmal történt meg. Azt hiszem egyébként, hogy a gyerekek nagyon hamar lebuktatnának, ha kamu sztorikkal állnék elő. Az őszinteség működteti ezt a projektet és adja a humorát és báját.
Ha bemegyek az órádra, ugyanazt látom majd élőben, mint amit a Jocó bácsi világán olvashatok?
Gyere nyugodtan, nagyon sokan megnézték már és nagyon sokan rácsodálkoztak, hogy ezt így is lehet. Nálunk, a „Kontyfában” szívesen próbáljuk ki az új módszereket és legfőbb elvünk az, hogy a tanítás, a tanulás élmény legyen, a tanórák játékosan, nyitottan, oldott hangulatban teljenek. Azt gondolom, arra kell ösztönöznünk a diákokat, hogy saját maguk találják ki a megoldást egy-egy feladatra. Ha megvan a végeredmény, természetesen a közös megbeszélés sem maradhat el. Ebben a módszerben a tanárnak nem klasszikus szerepe van, itt ő instrukcióval meghatározza a feladatot, segít megérteni és betartani a szabályokat és megfigyeli a történéseket. Nagyon szórakoztató, vicces és laza beszélgetések szoktak kialakulni. Arra pedig, hogy ez a diákokat leköti és összpontosításra készteti, mi sem jobb bizonyíték, mint amikor egy-egy nyílt napra bejönnek a szülők is és annyira magával ragadja őket az órai lendület, hogy egy-egy kérdésnél akaratlanul már ők maguk teszik fel a kezüket, hogy válaszolni szeretnének. Nagyon sokan jöttek már oda hozzám egy-egy nyilvános óra után, hogy „jé, hát ezt így is lehet.”. Ilyenkor azt válaszolom, csak így lehet. Ha én ilyen személyiség vagyok, akkor csak úgy leszek hiteles, ha az órámat is így tartom.
Nem féltél soha attól, hogy miután elolvasták a vicces sztorijaidat, nem vesznek majd komolyan az órán, miközben a Mohácsi csatáról mesélsz?
Nagyon sok kétség volt bennem, sőt egy része mind a mai napig bennem él. Eleinte aggódtam, sérül-e a tanári hivatásom, ha a facebook-on szórakoztató történetekkel szerepelek. Végül arra jutottam, hogy mivel magamat adom, csak erősítem a pozícióm történelemtanárként is. Én az órán is ugyanolyan csevegős, közvetlen és laza vagyok, mint ami ezekből a sztorikból lejön. Attól, hogy leírom ugyanazt, ami az órákon történik, majd ezután sokan olvashatják, semmi sem változik. Tudni kell, hogy bár laza vagyok és barátságos, ha dolgozni kell, akkor nálam nincs apelláta. Ezt már a gyerekek is megtanulták, elég csak kicsit szigorúbban ránéznem valakire és máris jobban megy a munka.
Adsz rossz jegyet?
Igen, sőt már buktattam is, bár ez utóbbi nagyon megviselt, de nem tehettem mást. Sajnos vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, bármennyire rosszul esik is, ha azt szeretnénk, hogy a dolgok hosszú távon jól működjenek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Nem kaptál epés megjegyzéseket, mondván, hogy egy tanár ne „blogolgasson”, ne írogasson vicces bejegyzéseket? Nem is annyira a gyerekek, mint inkább a kollégák intrikáira gondolok…
Azt gondolom, nem vagyunk egyformák és nem is kell annak lennünk. Mindenkinek olyan tanárnak kell lennie, amilyen a személyisége. Kollégáim közül néhányan tesznek vicces, de kedves megjegyzéseket, sőt, biztosan van néhány olyan is, akiknek nem tetszik, amit csinálok, de nem mondják nekem. Engem az ilyesmi nem nagyon érdekel, hiszen nem miattuk tanítok, nem értük megyek be minden nap az iskolába, hanem azért, hogy a gyerekeknek minél többet adhassak, hogy amennyire lehet, szeressék az iskolát.
Honnan jött az ötlet, hogy Jocó bácsi világa könyv formájában is megjelenjen
A véletlenek szerencsés összjátéka és a sors kegye az, hogy ez a könyv létrejött. Január legelején a barátaimmal utazgattunk éppen, ők kérdezték, nem akarok-e a könyvet írni a már meglévő sztorikból. Azt válaszoltam, hogy szívesen írnék, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezt követően, alig néhány nap múlva jött egy email az egyik kiadótól, hogy kiadnák a könyvemet. Sorsszerű volt, belevágtam. Január végére megírtuk a szerződést, a napokban pedig elkészült a könyv.
Ebben azokat a sztorikat kapjuk csokorba szedve, amiket a facebook-on olvashattunk?
Azt volt az alapgondolat, hogy legyen egy gyűjtemény a sztorikból, hogy a már meglévő anekdotákat összegezzük egy könyvben. De aztán úgy gondoltam, hogy ennél többet kellene adni. Úgyhogy a legjobb történeteket 23 tematika alapján szétválogattam és rendszerbe szedtem. Egy-egy tematika két-három sztorit ölel fel, majd röviden összefoglalom, hogy ezek a történetek milyen hatással voltak rám. Leírom, hogy pedagógusként hogyan éltem meg, milyen érzéseket keltett, milyen gondolatokat indított el bennem.
Pedagógiai elemzéseket kapunk?
Nem, ez semmiképpen sem valamiféle okoskodó pedagógiai elemzés. Inkább az érzéseimet szerettem volna átadni, beleszőve azt is, mit gondolok a pedagógiáról, a tanításról, miben tér el az én pedagógiai módszerem a hagyományostól. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne magyarázzam túl a történeteket.
Ezzel együtt Jocó bá rajongói, akik a facebookon követnek nem csalódnak majd, megkapják a vicces anekdotákat, ugye?
Természetesen, bár nagyon érdekes, mert a könyv hangulata eléggé hullámzó. Vannak nem annyira vicces, de nagyon érzelmes részek, ilyen például a ballagásról szóló fejezet, bár a végén ennek a súlyát is oldom néhány vicces történettel. Szerintem, aki olvassa a posztjaimat nem fog csalódni, a könyvvel még többet kap, egy kicsit közelebb kerül Jocó bá valódi világához.