Végre önálló sportcsarnok-koncertet adtak a Budapest Arénában a heavy metal istenei, akik hét nap helyett kb. hét év alatt, 1978-ra már teljes fegyverzettel megteremtették a heavy metal égitestet a rock and roll hideg űrjében. Ők a Judas Priest, akik a gázbovdenre, kifúrt hengerfejre komponált himnuszaikkal megírták a metal tízparancsolatát, a kőtáblákat aztán ők törték össze a Turbóval, de ők hozták el az új szövetséget az 1990-es Painkillerrel.
PZL – 061.hu
2018-ban a zenekari korpusz egyik kulcslemezét alkották meg a Firepowerrel, így aztán azt is elnézte az Aréna népes számú közönsége, hogy a legendás Tipton-Downing duó már nem játszik a zenekarban. Hiányoztak, persze, de a Faulkner-Sneap páros is tisztességesen helytállt, sőt, mivel a gitároslegendáknál lényegesen fiatalabbak és baromi jó metál fazonok, olyan erőtől duzzadó és öntudatos volt a zenekar, mintha 1984-et írtunk volna. Bár a Judas Priest többször is fellépett Magyarországon, a dicsőséges nyolcvanas években nem láthattuk őket, szemben a nagy rivális Iron Maidennel, akik már 1984-ben és 1986-ban is jártak Budapesten, akkor, amikor világviszonylatban is leginkább csúcsra volt járatva a heavy metal. Aztán utólag mindent bepótolhattunk, 2004 júniusában a Pecsában adtak Halforddal koncertet, felléptek 2011-ben a Szigeten, sőt a Fezenen is 2015-ben, de ezek fesztiválfellépések voltak, igazi sportcsarnokos Halford-féle Judas Priestre egészen 2018-ig kellett várniuk a heavy metal híveinek.
Kezdjük ott, amikor a 1985 nyarán a bükkszentkereszti sulitáborból megszökött e sorok írója, hogy a frissen átadott Petőfi Csarnokban megnézze a Pokolgépet… Már a Keleti pályaudvaron leszólította egy rocker srác, hogy nem tudja-e hol lehet szegecselt csuklópártot venni Pesten…. Jól látható volt a városban, hogy valami készül, történetesen a Pokolgép lángszórózik egyet egy középkori fémsisakra emlékeztető hegesztőmaszkban, ami már jelezte: elkezdődött a magyarországi heavy metal-korszak. Ugyanez 2018-ban már nem volt elmondható. Sem az Oktogonon, sem a Nyugatinál nem cserélték el a PVC műbőrdzsekijüket a srácok 30 centiméteres csuklópántokra és Móri Ezerjóra… Az Arénában jól látható volt: ötvenes apukák mutatták meg tíz éves gyerekeiknek, milyen volt a nyolcvanas években megszegni a törvényt, azaz üvölteni két Beatrice-rigmus között a mezőhegyesi restiben, hogy Breaking The Law...
Richie Faulkner gitáros és Rob Halford énekes a brit Judas Priest koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2018. július 24-én. MTI Fotó: Kovács Tamás
Nagyon helyesen a legószerűen szétszedhető és egymásba csúsztatható nézőtéri padsorokat összetolták, mint egy gigászi transformert, így hatalmas küzdőtér jött létre, csak néhány sor ülőhely maradt. A közönség csápolni, léggitározni akart, a meggypiros székekben ezt nem lehet annyira, ők úgy akartak egybeolvadni a metál nagy kohójában a Judas martinászaival, ahogy Vályi Péter miniszterelnök-helyettest lökték Diósgyőrben egy izzó öntőformába 1973-ban. A Judas Priest maga az esszenciális heavy metal, nincs mese, ők fejlesztették tökélyre a műfajt, a torokmetszés-szerű precíz és fémes hangzás az ő innovációjuk, hozzájuk képest még az 1981-es Killers című Maiden-lemeznek is van némi röfögős jellege.
Míg a 2004-es pecsás koncert színpadképének és videóinstallációinak volt némi amatőr bája, addig 2018-ban végre minden méltó volt a műfaj legnagyobbjához. Az animáció, a színpadi díszletezés, a fénykompozíciók, mind-mind ráerősítettek a Judas-élményre, aminek az alapjai persze a tökélyre fejlesztett metálhimnuszok voltak, olyan zsenikkel, mint Rob Halford, aki úgy hozta a tiszta szopránokat, ahogy 1978 körül a tokiói Budokánban. Richie Faulkner gitáros amellett, hogy pazarul hozza az akrobatikus szólókat, frontemberként sem utolsó, remekül kisegítette a közel hetvenéves Halfordot, de mindenki jó formában, élvezettel játszott, kommunikált a közönséggel, igazi csapatmunkát láthattunk. És bár a Firepower visszaemelte a zenekart az arénákba, mégis csak három dalt játszottak róla, alapvetően egy nagyon izmos retró-repertoárt hallhattunk.
Elhangzott a Sinner, a The Ripper, a Night Comes Down, a Freewheel Burning, a Hell Bent for Leather, a Breaking the Law, a Living After Midnight… Oké, ebben a hatalmas életműben valószínűleg minden rajongó más arányokkal rakta volna össze a setlistet (például alul volt reprezentálva a Painkiller és a Defenders Of The Faith), de a tegnapi ajánlat is pazar volt, a koncert tele volt csúcspontokkal, az egyik mindenképpen a Firepower album Lightning Strike-ja volt, illetve a koncert végén az egymás után eljátszott „közönségénekeltető” Breaking the Law és a Living After Midnight. Nincs mese, a Judas Priest újra felült a heavy metal krómozott trónusára, és a műfaj templomos lovagjai, a motoros bandák pedig tudják: ha a frigyláda a Defenders Of The Faith, a Szent Grál a Killing Machine, akkor a Firepower a Végzet Lándzsája.
Vezető kép: Kovács Tamás /MTI