Pusztán külső jegyek alapján is könnyű  lenne azonosítani a legszínesebb magyar blues énekesnőt. Elég felsorolni, hogy raszta haj, fátylakkal és ráködölt festék foltokkal műalkotássá alakítva, csillogó kobold szemek, Jannis Joplint idéző énekhang, és aki kedveli a műfajt, azonnal rávágja: ő Écska, a Soulbreakers énekesnője. Ha jobban odafigyelünk rá, kiderül, hogy a csillogó felszín, az artisztikus külső mögött egy hihetetlenül összetett művész bujkál.

VIG GYURI- Nullahategy.hu

– Alig tűntél fel a blues színpadokon, de a Facebook alapján mintha már te lennél a műfaj legmenőbb magyar énekesnője. Megtörtént a nagy robbanás?
– Aranyos vagy, nyilván csak a Soulbreakers oldalait nézegeted. Nagy robbanás nincs, van viszont folyamatos munka és mutatkoznak biztató eredmények is. Sokat koncertezünk, a közönség nem szokott kifütyülni. Kaptunk NKA támogatást is, amiből elkészíthetjük az első lemezünket, turnékat is tervezhetünk.

– Nemrég játszottatok Erdélyben.
– Pakson a nyári Gastroblues Fesztiválon kezdett körvonalazódni az ötlet. Elég vicces volt, mert közben zajlott egy szabadtéri főzőverseny, ahol rengeteget kellett kóstolgatni – nem csak ételeket. Mi ettünk-ittunk, Németh Gábor pedig, aki a koncertjeinket szervezi jött mögöttünk, és amikor valaki megkérdezte, hogy mikor tudnánk fellépni náluk, és mennyibe kerülne ez neki, elődugta a fejét, és átvette az irányítást. Így jött a kézdivásárhelyi felkérés is.

10685357_326346514217417_929178750677451795_n

– Milyen rendezvényen léptetek fel?
– Ez egy idén hetedik alkalommal megrendezett fesztivál, aminek az a neve, hogy Rock Karácsony. Eszméletlenül sok embert megmozdít ez a buli arrafelé.

– Miért jó ott játszani – a pálinkát és a vendégszeretet leszámítva?
– Nagyon szeretik a magyar zenészeket, és általában is valahogy másképp, több barátsággal, odafigyeléssel hallgatják a koncerteket, mint amihez itthon hozzászoktunk. Többet jelent számukra. Jó fejek, kedves, jó az ízlésük, hiszen minket is meghívtak.

– Mióta énekelsz a Soulbreakers –ben.
– Nincs még két éve sem.

– Nemrég tettétek közre zenekar első saját dalát, most pedig már lemezen dolgoztok.
– Eddig öt kész számunk van, és még hat-nyolc ötlet versenyben.

– Magyar, vagy angol szövegekkel?
– Az első magyar nyelvű számunkat pont Erdélyben adtuk elő, sőt kifejezetten oda is készült. A fesztiválra ugyanis minden meghívott banda, előadó ír egy karácsonyi témájú ajándék dalt. Megszenvedtem a szöveggel, mert magyarul írni szöveget magamnak, olyan, mintha a közönség előtt kéne vetkőznöm.

IMG_2840– Miről szól az első magyar dalod?
– Az édesapámról, Pleszkán Frigyesről. Amióta meghalt mindig van egy üres szék a karácsonyi asztal mellett. Nem igazán szomorkodós szám, arról szól, hogy ilyenkor az is veled van, aki fizikailag nem lehet ott. Érted mi az ijesztő benne? Rettenetesen személyes dolgokról írsz, aztán elénekled vadidegen embereknek. Szerencsére jól fogadták.

– Az új lemezetek szintén nehéz vállalkozás, hiszen mi újat lehet még a bluesban kitalálni?
– Nem kell újat kitalálni. Jó számokat kell játszani. Minden műfaj keret, amit ki kell tölteni azzal, ami rád jellemző. Lesznek azért meglepetések is. Egy számban még rappelek is. Jó, persze az afféle Écska-rap lesz. Huszonharmadikán a pesti Kuplungban. A Woodoo Papa Duo nevű bandával együtt bulizunk. Utánunk pedig az Elephants From Neptune nevű észt együttes játszik.

– Az előbb a Soulbreakers új számairól beszéltünk, de ha jól tudom, nem csak dalszövegeket írsz.
– Legutóbb egy bábszínházi darabot írtam, Fruzsinka a boszorkány címmel.

– Kinek?
– A Debreczeni Produkciós Iroda KoboldArt néven működő társulatának művészeti vezetőjeként tevékenykedem egy ideje.. Egyre több felé játszunk az országban, gyerek és felnőtt programokkal is. Van a társulatban zenész, színész, bábos, táncos, csupa mosolygós ember.

– Te gyártod a bábokat?
– Afféle mindenesként veszek részt a munkában. Én írtam az új darabot, én készítettem a bábokat, zenéket válogattam hozzá és meg is rendeztem. Két nagyszerű színész pedig eljátssza az egészet. Lett egy ilyen rétege is az életemnek és nagyon élvezem.

– Közben azért készíted a névjegyeddé vált koboldfiguráidat is?
– Persze, folyamatosan. Néha meg raszta frizurát csinálok megrendelésre, sőt, hajat is vágok.

– Dalokat írsz, próbálsz, koncertezel a blues zenekaroddal, emellett kobold figurákat készítesz, színdarabot írsz, bábozol, rendezel, előadsz. Ezt még Hermione, Harry Potter stréber barátnője is csak egy varázsbigyó segítségével tudta megoldani.
– Időbeosztás, semmi varázslat. Az előbbiekhez tartozik, hogy mostanában elég sokat rajzolok is, mert egy kiállításra készülök. Illetve kettőre. Közben gyakorlok a basszusgitáron, reggelente pedig eszkimó meséket fordítok.

10346376_267257506792985_6093917385185892809_n

– Jó… Mit állítasz ki?
– Az egyik dolog a bábjaimról szól, koboldok, boszorkányok, füves bábák, fő- és alboszorkák vasorral és anélkül, valamint egyéb lápi lények. A másik egy grafikai kiállítás lesz, amit szintén körbe szeretnék hordozni az országon.

– Milyen meséket fordítasz?
– Azt hiszem magyarra még nem fordították le őket. Természetesen nem eszkimó nyelvről, hanem angolról magyarítom őket.

– Nemzetközi mesegyűjteményekben azért régóta szerepelnek ezek a jeges történetek.
– Persze, de kivonatosan, megszelídítve, mint a Grimm mesék. Nem véletlenül van harminckét kifejezésük a hóra, fagyra jégre. Más nincs is nagyon körülöttük saját magukon, a fókákon és a halakon és a szellemvilágon kívül. Régóta gyűjtöm a – mitológiákat, de ehhez hasonlót eddig még nem ismertem meg. Nagyon kemény világ. Mivel alig van valami körülöttük, mindennel foglalkoznak, amit magukon találnak. Elég nehéz olyan magyar kifejezéseket találni, amivel elkerülhetem az obszcenitást és mégse használok virágnyelvet. Mesemondókat, népzenészeket zargatok segítségért, mert nem szeretném lebutítani az eredeti történeteket.

– Mondanál egy példát?
– A Nap és a Hold története náluk úgy szól, hogy egy testvérpár fiú tagja rettentő kanosan elindul a húga után. A lány persze kicselezi és lehagyja, de a fiú azóta is álló farokkal kergeti. Ezért váltakoznak a nappalok és az éjjelek.

– Lehet, hogy Freudnak voltak inuit mesterei?
– Ki tudja?

– Hol tartasz a munkával?
– Hét ciklusból áll a könyv, öttel kész vagyok és illusztrálok is közben.

– Mindig ilyen külsővel közlekedsz? Színes fátyoldarabok a hajadban, csillagsor az arcodon, és a többi.
– Ha van egy negyed órám indulás előtt, akkor persze. Így szeretem. Egyszer kipróbáltam milyen, ha decens lánynak öltözöm. Kiszedtem az összes bigyót a hajamból, nem festettem sehová csillagocskákat és szép ruhába bújtam. Az összes ismerősöm frászt kapott. Kétségbeesetten érdeklődtek, vajon jól vagyok-e, hiszen máskor olyan csinos szoktam lenni. Hiába mondtam, hogy másnak az a csinos, ahogy aznap kinéztem, nem hitték el, hogy nincs valami rettenetes bajom.

Fotók: Soulbreakers Facebook, Szabó Fruzsina Anna