Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Újra megjelent a Sepultura két legjobbnak tartott lemeze, az 1993-as Chaos A.D. és a három évvel később publikált Roots. A dalokat remaszterizálták, de a korábban a lemezekhez gombolt bónuszok lemaradtak, amivel semmi baj nincs, annyira erős gesztus és kerek egész mindkettő, és úgy megmarnak, mint a Godzilla méretű óriáspókok egy brazil őserdőben.

PZL – 061.hu

Az 1993 szeptemberében megjelent Chaos A.D. a rock and roll kánon része, a zenekar ötödik lemeze a Rolling Stone a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján az előkelő 28. helyen szerepel. Nem csoda, szinte minden szerzeményben vannak kreatív kísérletek, mintha az lett volna a cél, hogy hozzátegyenek valamit a kilencvenes évek elején, a grunge hullám idején némileg elbizonytalanodó és az új utakat kereső műfajhoz. A Chaos A.D. tele van innovációkkal, izgalmas kísérletekkel, ott van például a goth-rock hatású “We Who Are Not as Others” című kompozíció. Igor Cavalera törzsi ritmusokat idéző groove-os dobolása, Andy Wallace producer effektjei új szintre emelték a műfajt.

Az album tele van törzsanyagokkal, ott van például a Refuse/Resist, Territory, a Slave New World , a Propaganda, vagy a Biotech Is Godzilla. A nehezen behatárolható hardcore- thrashből kiinduló közérzeti és közéleti helyzetjelentések megmutatták, hogy a szörnyeket nem csak a bestiáriumokban érdemes keresni, ott vannak a híradók, azokból könnyen megtaláljuk a Godzillára emlékeztető biotechnológiát.

A zenekar hatodik lemeze az 1996-os Roots emelte a tétet, a törzsi ritmusok, és maga a törzsi identitás felvállalása, és a lemez központi motívumává tétele valóban újszerű gesztus volt a metál világában. Persze, nem volt minden előzmény nélküli, mégis revelatívnak hatott, mert ezzel lett teljes a Sepultura vállalása, a Ratamahatta szinte már a world music határát súrolja. Azzal, hogy a brazil zenekar felvállalta a törzsi gyökereit, egyben fel is szabadult, érezni az eufóriát, amit az vált ki, hogy teljes egészében önmaguk lehettek, ott van például a Itsári, amiben egy indián törzs is szerephez jut.

Ugyanakkor szépen kiteljesíti a zenekar az összképet, mert mégiscsak egy modern metálalbummal van dolgunk, amelyben ugyanúgy vannak groove-os témák, sőt, néha már-már rapszerű kántálás is, arról nem beszélve, hogy itt – ha lekeverjük a törzsi hangszereket – már a nu-metál, illetve a Korn hatása is megmutatkozik, és ezt nem azért írjuk, mert a Lookaway című nótában maga Jonathan Davis is vendégeskedik. Nyilvánvalóan a Roots előremutatóbb, modernebb lemez, mint a Chaos A.D., ugyanakkor ezek az albumok a műfaj  magaslati pontjai, a dalok úgy rátekerednek a hallgatókra, mint a brazil favelák aszfaltjait átütő,  az ősidőkből felkúszó véres gyökerek.

Sepultura
Chaos A.D.
Warner
12 szám 47 perc

Sepultura
Roots
Warner
15 szám 72 perc


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •