Karácsonyi időutazás – Tíz érdekesség arról, hogyan telt száz évvel ezelőtt a szeretet ünnepe

December 24-én, a szeretet ünnepének előestéjén végre találkozik az egész család, mindenki egy asztalhoz ül, ajándékot bontogat és élvezi az év utolsó napjait. A 061.hu most annak járt utána, hogy dédanyáink a boldog békeidőkben hogyan töltötték ezt az időszakot, hogy mit tettek a fára, mit vásároltak, milyen népszokások voltak, valamint megnéztük azt is, hogyan alakult át a mélyen vallásos karácsony a családok és a gyermekek ünnepévé. A cikk elkészítésében az óbudai Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa volt segítségünkre. 

C.N.– 061.hu

1.Az 1900-as évek elején a vallási ünnep lassan átalakult a családok ünnepévé, ekkoriban vált igazán gyerekközpontúvá. A mai ajándékdömpinggel ellentétben a legkisebbek csak egy ajándékot kaptak, de ezek általában időtálló darabok voltak.

2. Az 1900-as évekig a karácsonyi ajándékok zöme apróság, icipici különlegesség volt, mint aranyozott dió, angyalok és gyertyák. A budapestiek a múlt század első évtizedeiben a piacok helyett már egyre inkább az állandó boltokban intézték vásárlásaikat, mint például a Párisi Nagyáruházban. Itt vették meg a kicsinyeknek a beszélő babákat, a fényes katonákat, a babaruhákat, a repülő angyalkákat, s a legfinomabb édességeket, no meg a csipkés új ruhákat és a kis csizmákat is. A XX. század elején még csak a nagyobb városokban volt divatban az ajándékcsere, ott is csupán a jómódú polgárság és az arisztokrácia körében.

3. A karácsonyi üdvözlőlap is ekkor vált kötelező udvariassági szokássá a városok jómódú polgárai körében.

4. Advent kezdetétől a katolikus családok egészen a karácsonyi éjféli miséig böjtöltek (vagyis kerülték a húst, a bőséges étkezést), és minden hajnalban misén illett megjelenni. December 24-én hagyományosan  böjtöltek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztottál el a böjti vacsorát.  Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, később vált szokássá, hogy hal, illetve töltött káposzta került az asztalokra. A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. December 25-én érkezett a szépen megterített ünnepi asztalokra a bőséges karácsonyi ebéd, majd a vacsora.

5. A vallásos katolikus családoknál a hagyományos teríték alapkelléke a fehér alapon bordó csíkos abrosz volt, amelyet éjfél után fehérre cseréltek, így tisztelegve az újszülött Megváltó előtt. A mákos metéltet, más néven angyalhajat kint hagyták a Jézuskának, hogy ő is lakjon jól. Szokás volt, hogy az éjféli vacsora után a helyiség négy pontjába diót raktak a bőség reményében, valamint az egészségért a családfő egy almát annyi felé vágott fel, ahány fős a család.

6. A falusi házaknál ünnepi abroszt később vetőkendőként használták, hogy a termés bő legyen, az asztal alá pedig munkaeszközöket pakoltak – néha még az ekét is behúzták a házba, hogy jól menjen a munka jövőre. E hiedelem városi változata lehetett, hogy – főképp a faluról származó cselédek – ollót, varrókészletet helyeztek a bűvös asztalra.

7. Mosni karácsony első napjától egészen január 2-ig tilos volt. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha és száradni kitett bőr a házban, mert akkor sok állat hull el a következő évben.

8. Egyes beszámolók szerint bensőséges, közvetlen, szívderítő hangulatú „bazárok” lehettek az akkoriban rendezett karácsonyi vásárok, ahol volt gesztenyesütő, korcsolyapálya és karácsonyfa vásár. Az előkelő asszonyok is kivették a részüket az előkészületekből, munkálatokból, ugyanis a hölgyek a szívükön viselték a szegények sorsát, ezért több akciót, kezdeményezést indítottak 1910 előtt és után is. Az előkelő asszonyok a vásártéren felállított sátrakban „teljesítettek szolgálatot”, a felajánlásként beérkezett holmikat árusították. Emellett a büfé sátránál sürögtek-forogtak, ahol teát, kávét és pezsgőt lehetett kortyolni.

9. A téli időszak és vele együtt az adventi vásárok kedvelt itala volt a manapság már kevésbé ismert krampampuli (nem összekeverendő a forralt borral), a cukorral, aszalt gyümölcsökkel kevert, fűszerezett alkoholos itóka, amit gyakran meg is gyújtották. Ezt az édes italt száz évvel ezelőtt speciális ördögfejes üvegpohárban is szervírozták.

10. A karácsonyfára égősor helyett természetesen akkoriban gyertya, műanyag gömbök helyett ónlemezből kivágott figura, szalmadísz vagy üveggömb került, a ma ismert szaloncukor helyett pedig ezerféle alakban formázott és csomagolt fondant cukor, habkarika, csillag és angyal formájú csokoládé. Érdekesség, hogy egy átlag cukrászdában a karácsonyt megelőző időszakban 30 kiló kakaóbabot használtak fel az édességgyártáshoz.

Fotók: Fortepan

2019-01-02T13:36:42+00:00 2018. december 24.|