Újra megjelent vinylen az AMD 1991-es albuma, A háború borzalmai sőt még rosszabb! című hardcore manifesztum, ami több szempontból rocktörténeti jelentőségű munka. Egyfelől az első magyar harcdcore anyag, amely magyar gyártású vinylen is megjelent, illetve ez volt az utolsó munka a dorogi lemezgyárban, mielőtt szanálták volna a céget. Utóbbiban nem vagyunk biztosak, de a zenekar tagjainak legalábbis ezt mondták annak idején. Viszont ami egészen bizonyos: máig a legjobb honi hardcore lemez, így aztán azoknak a gyűjteményében is ott a helye, akik nem szeretik a kiállásokkal teli hardcore-t, viszont vadásszák a kuriózumokat.

PZL – 061.hu

Az AMD (Anti Military Demonstration) bár nem volt punk, mégis a zenekar 1988-as demójával lett felnőtt a szélesebb spektrumban értelmezett punk szubkultúra, ezután jelentek meg a Trottel nemzetközi színtéren is figyelmet keltő albumai. A nívós demók (Demo ’88, Ne vonulj be! – 1990) után álltak neki a részint már ismert dalokból összeállított Háború borzalmai… című album munkálatainak. A Ferenczi Tibor (Sotár) – ének, Kovács Zoltán (Kiskovács) – dob, Sík Endre – basszusgitár, Lőrincz Sándor (Lörke) – gitár) klasszikus felállású zenekar megmutatta hogy van élet a punkon túl, hogy tovább lehet vinni, meg lehet emelni a punk szellemiségét, és hogy a nyers kiállás szépen megfér az itt-ott lírai szövegekkel és a bonyolult, de nem öncélú dalstruktúrákkal. Az újrakiadásnak nemcsak az ad értelmet, hogy egy alaplemeznek a képzeletbeli punk back catalogue-ban mindig ott a helye, hanem az is, hogy a lemez nagy részét még 1991-ben egy külföldi terjesztő elvitte, illetve a zenekar is sokat adott el belőle a külföldi fellépései során, így aztán itthon nem tudta igazán kifutni magát. 

Arról nem beszélve, hogy 1991-ben az anyag nem volt igazán jól megkeverve, a 2018-as mix viszont már olyan jól szól, hogy csak úgy lobog az egyszeri HC-rajongón a szélcsatornában tervezett AMD-póló. Meglepő módon a B-oldal dalai erősebbek, melodikusabbak, mint a nyitó felvételek, az A oldal utolsó dala, a Ne vonulj be indítja be a slágerverklit, aztán a B-oldal szépen sorolja a slágereket, ott az Előre a múltba, a Jézuska, a Valami készül… De persze a lemez kimondottan egységes, erős, ott van például az album felütése A cél felé tisztán…. Az ad különös feszültséget a lemeznek, hogy sokszor a prozódia adja meg a hangszeres ritmikát, így számos dalban ott a kellemes kiszámíthatatlanság, a jól megkomponált káosz. A lemez a maga kíméletlenségével (témái többek között az abúzus, a családon belüli erőszak), olyan, mint egy karóba húzás, mint a borító stilizált Goya-képe, csak ezt a hardcore-ban abált fájdalmat éppenséggel élvezzük.

AMD
A háború borzalmai sőt még rosszabb!
Trottel
13 szám 42 perc